BORN TO BE YOURS - kygo ✓

25

h u s z o n ö t ö d i k f e j e z e t

Érted

A második reggel, hogy Kyrre ölelésében ébredek - gondoltam, mikor kinyitottam a szemem és megéreztem a derekam köré fonodó erős karokat. A lehető legóvatosabban bújtam ki a még halkan szuszogó fiú kezei közül.

A fürdőben ásítva támaszkodtam a mosdópultra, aztán enyhén szólva elszörnyedtem, mikor megláttam a tükörben a karikás szemeimet és a szénakazal minőségű hajamat.

Talán volt egy perc is, míg a hideg vízben megmosott kezeimet az arcomhoz tapasztottam, remélve, hogy valamennyire feléledek és elterelődnek a gondolataim a tegnap estéről.

Folyamatosan bevillant előttem a kép, szinte újra és újra éreztem, ahogy Kyrre puha, telt ajkai az enyémeket érintették. A kezének lágy simogatása az arcomon. A szoros, biztonságot nyújtú ölelése..Ő.

Igazából nem is beszéltük meg, mi van köztünk.

A csókok után én zuhanyozni mentem, majd akarva-akaratlanul is, de hamar elnyomott az álom, ugyanis eszméletlenül lefárasztott a tegnapi nap - ráadásul Kyrre sem mutatta jelét annak, hogy esetleg beszélni akar arról, ami történt.

Mint ahogy említettem, a hajam borzalmas volt, de tudva, hogy ma délután már indulunk Aucklandbe, feleslegesnek tartottam megmosni egy újabb, közel fél napos repülőút előtt, így csak egy kontyba fogtam össze fehér tincseimet.

Miután megmostam a fogamat és elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat visszamentem a szobába, hogy szedjek elő valami elfogadható ruhát...ó, bárcsak előbb tettem volna.

Kyrre már ébren volt, az ágytámlának dőlve telefonozott, de az érkezésemre azonnal felkapta a fejét.

- Szia - köszöntem neki gyorsan, hogy azért mégse tűnjek annyira bunkónak, majd a bőröndömhöz mentem.

- Szia - hallottam a mély, reggeli hangját, aztán ismét csend telepedett a szobára.

- Na jó, én ezt így nem csinálom - keltem fel alig fél perc után a már totálisan összetúrt bőröndöm elől, és az ágyhoz léptem, mire Kyrre rámemelte jégkék tekintét. - Mi..mi van most köztünk? - nyögtem ki nagynehezen, és zavaromban alsó ajkamat kezdtem harapdálni.

Kyrre egy ideig csak nézett, de aztán már-már pofátlanul édesen elmosolyodott és felkelt.

- Te mit gondolsz? - lépett oda hozzám, közben egy pillanatra sem vette le rólam a szemeit.

- És te? - kérdeztem reflexből, de aztán enyhén lefagytam, ahogy Kyrre lazán a derekam köré fonta az egyik karját, hogy közelebb vonjon magához.

- Amit..tegnap este mondtam...minden egyes szavam igaz volt - suttogta, közben pedig az arcomra simította szabad kezét, mire egy pillanatra lehunytam a szemem.

- Az igazság az, hogy..félek - ismertem be halkan, rá sem nézve.

- De mégis miért? - hallottam Kyrre aggódó hangját, és ujjaival lágyan cirógatni kezdte a bőrömet, de én nem túl elutasítóan, de elvettem a kezét onnan. Sóhajtva hagytam, hogy előbbi tette helyett a kezemet a tenyerébe zárja.

- Csak.. - akadtam meg, majd nagy levegőt vettem és belekezdtem. - Tudod, nekem..nekem Marcus volt az első. Mindenben. És..és azzal, amit csinált..teljesen elvesztett a bizalmam felé. Mondjuk..én voltam a hülye, hogy négy kicseszett évig voltam egy ilyen emberrel, mert hát ki tudja, hogy hányszor aludt más lánnyal - nevettem fel erőltetetten.