I fell in love with you... My fault...

F O U R

Látta

Itt összetört bennem valami. Azok után, amiket ketten átéltünk, nem így kellett volna , hogy vége legyen.
Most minden megváltozott bennem és miután felelevenítettem minden pillanatunkat, jót és rosszat is, sokkal jobban éreztem magam. Nem éreztem túl nagy hiányt, sem túl nagy űrt ahhoz, hogy hívogassam, hogy megbeszéljük. Nagyon szeretem Ryant de le kell zárnom. Úgy, ahogyan neki is. Nagyon remélem boldog lesz nélkülem, valaki mással.

🌙Péntek, 19:52🌙

A tegnapi és mai napom nagy részét pakolással töltöttem de megérte, mivel a szobám rettentően jó lett. Éppen a képeket ragasztgattam a falamra, viszont egy megakadt a kezemben. Ryan és én a negyedik randinkon egy kis tó feletti hidacskán nevetünk. Ekkor és ezen a helyen mondtuk ki hivatalosan is, hogy együtt vagyunk. A fotót a szívemhez szorítottam majd egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon. Egy mozdulattal letöröltem, majd boldogan elmosolyodtam. Hálás vagyok ennek a fiúnak mindenért, de a mi történetünk véget ért.

Miután befejeztem a dekorálást bő 1 óra telt el. Lassan fél tíz és nagyon ki vagyok merülve. Le is feküdtem és pár perc múlva sikerült elaludni.

A szombat reggelem érdekesen indult. 7:38-kor ébredtem, ami kicsit korán volt hétvégén. Kimentem a fürdőszobába lezuhanyoztam, fogat mostam, egy kis szempillaspirált és szájfényt kentem az arcomra majd felöltöztem. Elővettem egy szürke melegítőt és egy fekete crop-toppot párosítottam mellé. Erre felkaptam egy derékig érő, szintén fekete kardigánt. Befontam két parkettába a hajam és a konyha felé vettem az irányt. Már megszoktam, hogy mi hol van így könnyen el tudtam készíteni a reggeli tejeskávémat viszont nagy sajnálatomra a kedvenc müzlimet nem találtam a helyén. Elfogyott. Itt teljesen elszomorodtam de cipőt húztam és anya engedélye nélkül mentem a helyi szupermarketbe. Kérdezhetitek, hogy miért kell ehhez engedély. Nos, mivel ezt én sem tudom, így nehéz rá válaszolnom. Apa összeveszett velem, mert tegnap elmentem sétálni és nekik nem szóltam. Azóta mindenről be kell számoljak.
El sem hiszitek, sőt még én sem, de ebben a helyzetben várom már a sulit.

Sétáltam a célpontom felé és már majdnem ott voltam, mikor az egyik utcából pár fiú lépett mögém. Ha jól hallottam hirtelen megtalálták az új témát. Meg sem fordulva tudtam, hogy korombeli srácok. Gyorsítottam a tempómon mire az egyik utánam szólt..

-Sietsz valahová?-nevetett a többi barommal együtt.

-Talán van hozzá közöd?-megfordultam, majd mosolyogtam kicsit sem kedvesen.

-Ne félj, nem érdekel. Bár a szemünknek többet is mutathatnál.-mire leesett mit mondott már a tekintetük lejjebb, valamelyiknek a mellemen, valamelyiknek pedig a hasamon pihent.

-Me..mehetnék tovább?-elcsuklott a hangom és a kezem remegni kezdett. Bazdmeg... Csak ne itt és most essek pánikba kérlek.

-Csak nem félsz?-most egy másik kötött belém. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver és a kezeimen éreztem két szempárt. Megnéztem mindegyiket majd egy magas, fekete hajú és kék szemű fiú ridegen nézte a végtagjaim és azonnal a zsebembe tettem a kezeim. Szemembe nézett, levette a kapucnit a fejéről majd szólásra nyitotta száját. Egyből elnéztem, összeszedtem magam és megszólaltam.

-Nem, nem félek csak szeretnék menni. Ez olyan nagy kérés? És te!-néztem a gyerekre, aki először megszólított-Foglalkozhatnál magaddal. Nem tudom mi értelme egy vadidegen lány piszkálásának de örülnék, ha abbahagynád, mert szánalmas. Ahogy az is, hogy szóba álltam veled.-ez magabiztosan hangzott de egyáltalán nem voltam az. Fogtam magam majd a müzlimmel nem törődve egyenesen feléjük indultam és a kettő parasztot félrelökve sétáltam haza.

Még visszanéztem de nem kellett volna... azonnal a kék tekintettel találtam szemben magam, a többi gyökér eltűnt.

-Ne haragudj de nem vagyok rád kíváncsi.-olyan gyorsan szedtem a lábaim, hogy természetesen megbotlottam.-Bazdmeg...

-Azt mindjárt gondoltam. De had segítsek.-nyújtotta felém a tetovált kezét.

-Nem kell, megleszek egyedül is.-felálltam, ismét elővettem a gonosz mosolyom majd folytattam az utam a házunk felé.

-Úgy látom nem érdekel amit mondani szeretnék.-megborzongtam a hangjától, hiszen 5 perce, hogy otthagytam ő idáig követett. Megfordultam és a szememet pásztázta.

-Úgy nézek ki, mint aki mindjárt meghal a kíváncsiságtól?-bosszúsan álltam a tekintetét.

-Rendben...-azzal el is tűnt.

Hazaértem. Végre.
Ettem valamit majd felmentem és szinte egész nap csak gitároztam, énekeltem vagy épp feküdtem.

1 nap múlva...

Épp lefelé tartok mivel anyáék behívtak a dolgozóba, mert beszélni akartak. Előre tudtam mi lesz, de azért még egy kicsit váratlanul ért.

-Kicsim..-szólalt meg apa, majd anya átvette és gyorsan lezavarták a beszélgetést-Holnap utazunk. De nem leszel egyedül. A barátnőm, Stella akit már ezer éve ismerünk velünk jön viszont a fiát itthon hagyja. Itt fog lakni.-leesett az állam...
Kimentem, mert nem akartam előttük robbanni, így jobbnak láttam a gitáromat felkapni és kiszellőztetni a fejem. Elmentem a parkba, ott is egy eldugottabb részre.

Már itt vagyok 2 órája, ha nem több, viszont nem akarok még menni. Úgy tűnik társaságom akadt így inkább elindultam... volna ha nem szólított volna meg.