I fell in love with you... My fault...

T H I R T Y FIVE

~Angel szemszöge~

Reggel Dylan-t kiküldtem, hiszen épphogy kiért, apa és anya jöttek be. Tortával és pár ruhával köszöntöttek, meg persze apa részéről idén sem maradt el a "Happy birthday" zene. Utána el is búcsúztunk megint, hiszen Párizsba utaznak. Apa a lelkemre kötötte, hogy ha megtudja, hogy valamelyik fiú az ágyamba kerül, előveszi a vadászpuskát és nem lesz kíméletes. Ezen nagyot nevettem, mivel ha tudná, hogy Dylan hányszor járt az ágyamban...
Az iskolában meglepően sokan köszöntöttek, sőt olyanok is, akiket nem ismerek, de azt sem tudom ők honnan tudhatnak a létezésemről. Ezen hamar túltettem magam, hiszen a fiúkkal piknikezni megyünk, ha vége az edzésüknek. Austin távozott köreinkből, amit bevallom kicsit sajnálok, hiszen úgy szoktam meg a csapatot, hogy ő is ott van.
Mandy-től kaptam egy felsőt, ami az első színes ruhám. A sárga nem az én színem, de majd megbarátkozom vele.

Hazaérve anyáéknak nyoma sem volt. Imádnak utazni, amit megértek, mert a világ legjobb dolga, de tölthetnének itthon több időt is. Bekaptam egy kis salátát, majd a szobámba érve ledobtam a táskámat és a fekete-fehér lufikkal díszített ágyamhoz léptem. Közepén egy ajándéktasak helyezkedett el, amit azonnal a kezembe is vettem. A kártyára annyi volt írva: A legszexibb birtoklási mániástól;)

Felkuncogtam a megnevezésen, hiszen egyszer részegen azt mondtam neki, hogy szexi. Legalábbis ő ezt állítja. Bár így gondolom, de tudom, hogy nem mondtam. Vagyis nem tudom, mindegy. Belepillantva a zacskóba szinte rögtön előbújt a mosolyom. Giorgio Armani-Acqua di Gio. Többször is mondtam, hogy imádom az illatát. Hát lesz mit szagolgatnom, ha hiányzik. Kivettem és meg is szaglásztam. Ez az illat maga a megnyugvás.
A másik ajándék egy fekete bugyi volt. Majdnem olyan, mint az, amelyiket Dylan kocsijában vesztettem el. A harmadik, egy... koncertjegy?
Letettem a papírdarabot és gondolkodni kezdtem. Nem említettem sosem bandát vagy énekest. Aztán én hülye rájöttem, hogy talán el kéne olvasni, hogy mi áll a jegyen. Magánkoncert Dylan Gray előadásában. Ez a fiú nagyon bolond. Egy utolsó dolog volt még a kis szatyorkában. Egy szülinapos kártya, amelyen a következő szöveg állt:

"A leggyönyörűbb és legjobb fenekű lányt várják a legszexibb és legjobbfej srácnak a házában pontban 15 órakor!
Komolyra fordítva a szót, tényleg te vagy a legszebb lány akit valaha láttam. Ez klisés, de igaz. Te is tudod, hogy nehéz kimutatnom az érzéseim, előled mégis elrejteni volt nehezebb. Mert veled minden egyszerű. Szeretem, hogy hiába vagyok instabil lelkileg, te megérted és nem fordítasz hátat. Szeretem, hogy törődsz velem, még akkor is, ha én vagyok a világ legidiótább embere. Szeretem, hogy úgy bánsz velem, mint senki mással. Szeretem, hogy kezelni tudsz. Szeretem, hogy kontroll alatt tartasz, ha elvesztem az eszem.
Szeretem, hogy szeretsz.
Én akarom a legboldogabb születésnapot kívánni neked. De majd személyesen Princesa!

A sorokat olvasva könnybe lábadtak a szemeim. Sírva rogytam az ágyamra. Dylan-nek tényleg fontos vagyok, ami nekem többet jelent mindennél. Úgy érzem ez olyan szerelem, ami mindig csak erősödni fog. Lesznek hullámvölgyek, de keményen fogunk teperni, hogy a gödörből kimásszunk. Nem hagyhatjuk veszni amink van.

Három óra előtt pár perccel már Dylan háza előtti lépcsőn üldögéltem. A zene hangosan szólt a fülemben és a dalt dudorásztam. Ám hamar meguntam az ülést, így fel-alá járkáltam. Egyszer csak elsötétült minden. Megéreztem a jelenlétét, majd a parfümének illatát.
Megfordultam és majdnem tátva maradt a szám. Dylan kipirult arccal és kócos hajjal állt előttem és megnyerően vigyorgott. Szemtelenül jól nézett ki. Azon lepődtem meg leginkább, hogy nem az edzős cuccát viselte, hanem egy fekete inget, amit most könyökéig feltűrt, és egy fekete farmert.