I fell in love with you... My fault...

F I F T Y

~Dylan szemszöge~

-Dylan Dylan Dylan!-Kyung-Mi az ágyamon kezdett ugrálni, miközben a nevemet suttogta.

-Mi az már?-megdörzsöltem a szemeimet, majd lassan kinyitottam, de rá kellett jönnöm, hogy még sötét van. Ránéztem a telefonomra és realizálódott bennem, hogy még csak hajnali 4 óra van. Angel-el is csak tegnap ilyenkor beszéltem.

-Nem tudok aludni és gondoltam... gondoltam énekelsz nekem valamit.-fekete hajamat a kezébe vette és elkezdte megigazgatni, mire halvány mosoly kúszott az arcomra.

-Nem lehet, mert apa és az anyád fel fognak kelni. Suli után lehet róla szó.-tisztáztam le vele.

-De akkor mesélj valamit.-mondta és bekúszott mellém a takaró alá.

-Mit meséljek Kyung-Mi?

-Ki az a lány a képen?-mutatott az éjjeliszekrényemen heverő fotóra, majd oda is nyúlt érte és nézegetni kezdte.

-Ő..-nem jöttek a szavak a számra, hiszen nem tudtam mit is mondhatnék egy négy éves kislánynak erről az egészről.-Ő itt Angel, a barátnőm. Egy lány akit nagyon szeretek.

-Akivel múltkor is beszéltem?-nézett mélyen a szemembe.

-Igen, ő.-mosolyra húztam a számat, próbáltam erős maradni, de ha Angel eszembe jut elgyengülök.

-Nagyon szép.-jelentette ki.

-Gyönyörű...

-Hol lakik?-tette fel a következő kérdést.

-Nagyon messze. Ott, ahol én laktam, mielőtt idejöttem.-nagyot sóhajtottam, mire rám emelte megint a kissé húzott, de mégis nagy szemeit.

-Hiányzik? Megismerhetem? Elviszel hozzá?-tette fel a fájóbbnál fájóbb kérdéseket.

-Igen hiányzik... nagyon. Persze, egyszer találkozni fogtok.-erőtlenül mosolyogtam el megint.

-당신은 약속?-fogalmam sem volt, hogy mit mondott.

-Még mindig nem beszélek koreaiul. Angolul mondd, amit szeretnél!-kuncogtam kicsit.

-Csak azt kérdeztem, hogy megígéred?-

-Meg.-súgtam vissza, majd perceken belül már aludt is. Ott, mellettem.
Másnap reggel fáradtan ébredtünk az ébresztőmre, majd hamar összekészülődtünk és suliba indultunk, illetve Kyung-Mi oviba.

-Csak haza akarok menni.-hisztiztem az egyik haveromnak. Akarom mondani az egyetlennek, Seon-Gyeom-nak.

-Ez csak a második óra, ne nyafogj már. De úgyis hamar elmegy.-törve beszélte az angolt, de elég volt ahhoz hogy megértsem.

-Nem érted haver, vissza akarok menni New York-ba. Ne vedd magadra de gyűlölöm az itteni életet. Apámat is, a sulit is, hogy nem értek semmit. Egyáltalán minek ülök itt? Azért, hogy ne otthon?! Jövőre érettségiznem kéne de itt biztos, hogy nem fog menni. Angel is ott van, kitudja hány fasz akarja megdugni amíg nem vagyok ott és...

-Bízol benne?-vágott bele a monológomba.

-Nyilván.