I fell in love with you... My fault...

T W E L V E

Utat engedtem neki Justin szobája felé, én meg követtem. Csak egy szúrós pillantást kaptam, mikor kinyitotta az ajtót.
Dylan szemei elsötétültek amint meglátta az ágyon fekvő, kikészült fiút. Ideges volt. De nem tudtam semmiről.

-Miért csináltad?-kérdezte Justint.

-Nem vagy az apám. Nem mondhatod meg mit tegyek vagy mit ne.-állt fel.

-Justin hagyd abba. Üljél vissza és nyugodj le!-egyre feszültebb volt, de nem mozdult.

-Fiúk mi ez az egész?-félelemmel teli hangom halkan csengett a szobában.

-Angel menj ki! Majd ha akarja elmondja. De kurvára nem tartozik rád.-rám nézett a lehető legcsúnyábban. Itt már nem tudtam mi a helyzet.

-Dylan nem beszélhetsz így vele!-szinte már kiabált, alig állva a lábain.-Nem tudod milyen érzés...-könnyes szemekkel fürkészte az arcomat.-Angel kérlek menj. Holnap elmondok mindent. Ígérem..-hangja elcsuklott. Éreztem, hogy nincs ott keresnivalóm, szóval inkább otthagytam őket.

Eltelt egy kerek óra. Nem tudtam elaludni bármennyire is próbáltam. Csak a fiúkon járt az eszem és a helyzeten. Mi történhetett ami ennyire kiakasztotta? Azt mondta, majd beszámol róla. Nem is faggatom. Majd beszél ha szeretne.

Péntek, 6:05

Az ébresztőm fájdalomként hatolt a hallójárataimba. De nincs menekvés. Suliba kell mennem. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és bevetettem azt. A fürdőszobámba lépve egyből a tükörképemet fedeztem fel. Hát amit láttam nem igazán tetszett. Megmostam az arcom és a fogam. Fekete hajamat gyorsan átfésültem. Rövidebbre kéne vágatnom. Most pontosan a derekamig ér. Mindegy majd talán megcsinálom.
Szekrényemben kutakodtam, mire sikerült kitalálnom, hogy egy fekete szakadt nadrágot és szintén fekete testhez simuló pólót veszek fel. Rá egy meglepően fekete derékig érő kapucnis kardigánt vettem. Nem túl színes a ruhatáram. Sőt elmondom, hogy fekete, fehér és szürke dolgok vannak benne. Kivétel nélkül.

Már a reggelimet fogyasztottam, amikor is Justin lépett a konyhába.

-Mit reggelizünk ma?-halványan mosolygott de hozta a formáját.

-Hát amit csinálsz magadnak barátom!-felálltam és a mosogatóba tettem a tányérom. A pulthoz sétáltam, de Justin barna haja vonzó volt. Muszáj voltam összeborzolni.

-Te aljas!-nem tetszően nézett rám.

-Így aranyosabb.-nevettem és felültem a pultra.

-Tudom. Neked mindenhogyan tetszem!-odalépett hozzám és a térdeimre tette kezeit.-Ma lesz Dylan bulija. Csak gondoltam szólok.-féloldalas mosolyra húzta a száját. Nem gondoltam volna, hogy...

-Dylan-Dylan pont rólad beszéltünk.-még mindig nem távolodott el tőlem. Ezt a fiú is furcsállta, ahogy meglátott minket a helységben.

-Buenos días. Vagy valami olyasmi.-felhúzta egyik szemöldökét, miközben minket méregetett.

-Nem átjáróház. Legalább csengethetnél.-csaptam a homlokomra.
Dylan kulcsokat lengetett maga előtt. Az nem lehet!

-Justin!-rivalltam a fiúra.-Nem adhatsz senkinek sem kulcsot a házamhoz!-lelöktem a kezét a lábaimról.-Nem jöhet be akárki, csak azért, mert már itt laksz!

-Nem akárki vagyok, hanem Dylan Gray és a kulcsot nem Justin adta. Elvettem, mert mondtam, hogy reggel jövök. Még neked is szóltam de te csak elmotyogtál valami oké-t és elküldtél.-értetlenkedett, mint egy idióta.

-Dylan bazdmeg aludtam, ne legyél már ilyen hülye.-leszálltam a pultról és kivettem a kezéből a ház kulcsait.-Te pedig!-mutattam a másik fiúra-Vagy abbahagyod vagy hazamész!

Inkább elindultam a suliba. Két idióta. Atya ég.

A suli eltelt egész unalmasan, de legalább gyorsan. Hazaértem, viszont nem várt dolog fogadott. Az ajtó nyitva és minden szanaszét. Nem tudom mi történhetett és nem segített a helyzeten a hirtelen jövő hányingerem sem. Mit sem törődve a kupival, mentem a WC-be, mert a mai ebédem kikívánkozott. És ma még egy buli is vár rám. Hurrá! Muszáj mennem, mert Justinnak megígértem. Apropó. Justin. Csak gondolnom kellett rá, már meg is jelent.

-Jól vagy Angel? Szarul nézel ki.

-Köszi, cuki vagy! Az előbb jött ki minden, amit ma ettem. Ezen kívűl élek és virulok. De te! Mióta vagy itthon? És mi ez ami itt kint van?-indultam az ajtó felé és a nappalit vettem célba.
Csípőre tett kézzel álltam a fiú előtt, aki csak egy tarkóvakarással és egy "sajnálom" szerű bocsánatkéréssel jutalmazott.

-Miután ezt összetakarítottuk, elmesélsz mindent. De ezt úgy értem, hogy mindent.-ekkor nyílt az ajtó és a három okos érkezett. Noah, Austin és Dylan.
Na a negyedik is itt. Troy. De legalább ő normális.

-Hívtam segítséget.-mosolygott kisfiúsan. Hát, ha hamarabb végzünk nekem jó.

-Troy! Neked örülök. Többiek! Nektek kevésbé. De ha takarítani jöttetek, akkor nem bánom, hogy itt vagytok-komolyabbra vettem a hangom és folytattam-de ebből nem akarok rendszert. Nem átjáróház és anyáék bármikor hazajöhetnek. Igaz elméletben két hónapot mondtak, de higgyétek el van mikor 2 hét és itthon vannak.-lehajtottam a fejem és a konyhába mentem. Igen, szomorú lettem, mert nem akarom, hogy hazajöjjenek. Fura, de megvagyok nélkülük.

-Értettük Rose! De ide is költözhetünk. És akkor nem lennél összezárva egy ilyen fasszal, mint Justin.-nevettek.

-Justinnal nincs is semmi baj. Sőt jobb vele mint anyáékkal, mert... mindegy. Szóval ha akartok jöhettek. Úgyis csak a szobámban vagyok.-erőltettem egy mosolyt. Valószínűleg látták, hogy valami nincs rendben. Justin és Noah odajöttek és megöleltek.

-Na de srácok! Minket se hagyjatok ki!-kiabált Austin és Troy. Dylan csak állt és mosolygott. A fiúk megrohamoztak és szorosan öleltek. Meglepően jól esett. Csak Dylanre néztem. Ezt is persze észrevették.

-Nem utál, csak nem egy ölelkezős típus.-súgta oda nekem Troy.

-Ja nem nagyon érdekel.-nevettem.

-Na gyere kislány! Sokat kell takarítanunk a zúzógép miatt!-Noah átkarolta a vállam és egy puszit nyomott az arcomra. Jézus...

-Ebből nem kérek.-töröltem le az arcom mosolyogva.

Minden szanaszét, a ház úgy nézett ki, mint ha bomba robbant volna.
Rengeteg időt töltöttünk rendrakással, porszívózással és felmosással. Már este nyolc felé járt az óra. A fiúk a kanapén ültek és játszottak. Dylan nekem segített a konyhában inni és ennivalót rakni tálcákra. De nagyon rosszul voltam.

-Dylan én mindjárt visszajövök-hátráltam-sietek csak nagyo...-muszáj volt futnom. A fürdőig meg sem álltam. Csak hánynom kellett. Valami vírust összeszedhettem. Vagy nem tudom. Belenéztem a tükörbe. Nagyon sápadt voltam viszont ami jobban aggasztott az egy kék szempár a tükörben. Hirtelen megfordultam.

-Rohadtul megijesztettél.-fújtam ki a levegőt.

-Te is engem. Mi van veled?-kérdezte felvont szemöldökkel.