I fell in love with you... My fault...

T W E N T Y TWO

Justin a földön elfeküdt. Körbepillantottam és egy ideges, feszült és méreggel teli Cole állt felette. A haverom teljesen részeg volt már, míg Cole csak kicsit. Angel meg volt ijedve. A Jack Daniel's üvege csattant a földön. Kezei úgy remegtek, mint még soha. Már amikor láttam. Nem bírja ezeket a helyzeteket.
Felálltam és Cole felé közeledtem. Behúztam neki kettőt.

-Miért ütötted meg?-magamhoz rántottam az ingjét fogva.

-Mert rámászott Angelre!-próbált kimászni a karjaiból, de nem hagyhattam neki.

-Mi közöd hozzá? Szerintem semmi baromarc!-nyugodt hangszínem még engem is meglepett, de ez a szarházi provokál.

-Pont annyi mint neked!-vigyorgott.

-Rohadtul nem. Tudd hol a helyed.-emeltem fel az öklömet.

-Dylan ne!-Angel rémült hanga szirénaként érte füleimet.

-Megúsztad. De legközelebb szétszedem a fejedet is!-löktem rajta egyet, mire a padlóra esett.
Justint felkapartam a földről és intettem a fiúknak, hogy mi bizony most elmegyünk. Angelt kézen fogtam és magam után kezdtem húzni.

-Miért nem ütöttél vissza?-a szavaimat a részeg, vállamon fekvő Justinnak intéztem.

-Gyenge vagyok. Ez már a menny?-imitált haldoklást.

-Hülyegyerek, ha meg is haltál volna, inkább a pokolban lennél.-sóhajtoztam.

-Mi történt vele?-Troy a kezét emelgette, ami azonnal vissza is esett a helyére.

-Bebaszott, mint a kurvaélet és Cole bevert neki.-magyaráztam a srácoknak. Illetve csak Troynak és Austinnak.

-Hol van Noah?-kérdezte a lány. Aki mindjárt szétesik a remegéstől. Már az autónál voltunk, viszont én motorral jöttem. Itt kell hagynom Samanthát... ez fáj de egyikük sem elég józan, hogy hazavezessen. Angelt pedig nem hagyhatom így velük.

-Noah épp valami Blaire nevű csajt dug az emeleten. Gondolom.-mondtam ráncolt homlokkal.

-A motorral mi lesz?

-Mi? Milyen motor? Olyan kicsi kék vagy szürke?-csak a pia beszél Justinból.-Nekem is volt. Az az aljas Gabriel mindig elvette... Jajj Dylan... úgy hiányzik a kismotorom.-sírt. Justin egy kicseszett műanyag motor miatt bőg és vezetés közben bökdös.

-Jajj Justin semmi baj. Nekem nem volt kismotorom.-Angel együttérzően hajolt előre a szétcsúszott fiúhoz. Aztán elnevette magát. Ő is nagyon berúgott.

Ez a szerencsétlen elaludt. Ezt követően Angel is. Szuper, már kettőt kell becipelni...

Nehezen, de lefektettem mindenkit. A motoromért akartam indulni, na meg persze Noah-ért, de Angel sírni kezdett a karjaimban.

-Mi a baj?-simogattam a haját.-Az előbb még olyan békésen aludtál.

-Csak nekem nem volt...-szipogott.-Soha nem volt...

-Mi nem volt Angel?-vontam fel a szemöldököm és értetlenül figyeltem, mit válaszol.

-Hát olyan kismotorom.-drámaian a kézfejét a homlokára tette és hátradőlt.-Miért Dyaln?-összeakadt a nyelve-Miért?-zokogta. Tiszta bolondok háza, úr isten...