I fell in love with you... My fault...

N I N E

Az előző akciónk után már nem történt semmi. Cole elköszönt, majd elsietett. Nem zavart, sőt örültem, mert nekem is haza kell mennem. Nemsokára érkezik Stella fia. Stella-t én személyesen nem ismerem, de ahogy anya mondta egész aranyos nőnek tűnik.

Már sétáltam hazafelé, mikor valaki csatlakozott hozzám. Erős férfi parfüm csapta meg az orrom.

-Többet nem fújtál volna magadra?-köhögtem és befogtam az orrom, eközben felnéztem a mellettem sétáló Justinra.

-Nem. Elfogyott. De majd holnap babám.-kacsintott és átkarolt.-És? Hová ilyen sietősen?

-Egyrészt nem vagyok a babád.-mutattam fel a mutatóujjam-Másrészt pedig..-levettem a kezét a magamról-Ezt ne csináld. Nem vagyok rá vevő.

-Jajj Angel. Ugyan! Tudom, hogy bírod.-megint egy mozdulattal már a vállamat érintette és még közelebb is húzott magához.-Mellesleg nem válaszoltál.-kiskutya szemekkel nézett rám.

-Jaj tényleg, bocs. Haza megyek, mert várok valakit.

-Aha. Akkor menjünk együtt.

-Épp azt csináljuk.-felnevettem majd eltávolodtam tőle.

-Igaz. Egyébként miért voltál ideges utolsó órában?-a nap kérdése. Direkt piszkál?

-Nem voltam az. Csak nem szeretek közönség előtt énekelni.-azt hittem letudom ennyivel. De hát ezek szerint ő itt Justin Kíváncsi Alan.

-Aha. Értem.-itt elhallgatott és gondoltam befejezte-És Dylan? Mármint láttam amit láttam. Vagy Cole? Mondd Angel nem lenne jobb egy ilyen helyes barna mint egy fekete vagy egy szőke?

-Hülye!-nevetve löktem rajta egyet és ismét belém karolt-Nincs egyikkel se semmi. Amúgy sem akarok az első napomon ennyi pletykát a nyakamba. Ja és mindjárt otthon vagyunk. Ejthetjük a témát?-idegesen a körmömet kezdtem piszkálni, mire ő megállított és elém lépett. A vállamról a csuklómra siklott a keze, majd a szemembe nézett.

-Angel! Nézz rám!-kerültem a tekintetét de nem adta fel.-Ha választanod kell kettejük között, csak válassz engem!-kacsintott-Mellesleg vagy nem mellesleg mi cukik lennénk együtt. Nem gondolod?

Megnevettetett. Aranyosan próbálkozik de tudom, hogy nem akarok tőlük semmit. Barátságot igen. Arra szükségem van.

-Így lesz Justin. Így lesz.-visszakacsintottam majd kacagni kezdtem. Ő is csatlakozott. És így telt el az a negyed óra, ami haza felé szükséges volt.
-Viszont el kell köszönnöm. Saaajnos.-ugrattam.

-Te? Itt laksz?-hitetlenkedve nézett én pedig nem értettem mi olyan fura.

-Igen. Miért talán valami baj van?

-Mondtad, hogy vársz valakit, ugye?

-Igen így van és bármikor jöhet.-még mindig értetlenül álltam a fiú előtt.

-Azt hiszem itt is van.-féloldalasan mosolygott és akkor le is esett.

-Te költözöl hozzám?-tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy nagy vigyorral a képén bólogat.-Hát akkor jó pár hónapot nekünk. Gyere be.

Azzal be is jött. Bemutattam neki a szobáját, a fürdőjét, ami az enyémmel szemben helyezkedik el és minden egyéb helységet. Ismertettem vele a szüleim által kitalált szabályokat de mondtam neki, hogy melyiket nem kell komolyan venni. Ezeket egy-egy nevetéssel díjazta.
A cuccai már be voltak pakolva. Azt mondta az anyja hozta ide még a nap folyamán, indulás előtt.

Éppen a szobámban ültünk csendben, amikor próbáltam megtörni azt. Én az ágyon, ő pedig az íróasztalom tetején.

-Nem tudom mit csináljunk, hiszen hétfő van. Én nekiállok tanulni.