I fell in love with you... My fault...

T H I T R T Y THREE

Hétfő reggel... a legrosszabb nap. Alig ébredtem fel, de már el is fáradtam. Nehezemre esett kimászni az ágyból és ami még rátett egy lapáttal az a tegnapi és tegnap előtti futásom. Izomlázam lett, nem is kicsit.
Eljutottam a fürdőszobáig, ahol rendeztem a hajam, megmostam a fogam és feldobtam a szokásos sminkemet. Úgy döntöttem, hogy megint beteszem a septum piercingemet. Azon a bulin sokan megdicsértek, hogy milyen jól áll, bevallom nekem is tetszik.

A legnehezebb döntés a ruhám volt. Tipikus... Fél óra, nem hazudok, harminc percet töltöttem a ruháimmal. Végül egy fehér teniszszoknyát, fekete bő pulóvert, alá pedig egy szintén fehér inget vettem fel. A hajamat végül felkötöttem, mert jobban illett az öltözékemhez. A szokásos gyűrűimet is az ujjaimra húztam, majd felkaptam a fekete-fehér Nike cipőmet és lementem a konyhába. A többiek lazán reggeliztek, pedig így is késésbe voltunk.

-Guten Morgen! Mit kajáltok?-léptem a pulthoz.

-Semmit.-jött a válasz szinte egyszerre mindenkitől. Ebből sejtettem, hogy megint az én reggelimet falatozzák bűntudat nélkül.

-Bunkók.-arrébb léptem és megbizonyosodtam, hogy valóban elfogyott a gyümölcssalátám, amit tegnap este dobtam össze. Nem kis adagot, mert a suliba is vittem volna.-Kösz.-csalódott voltam, hiszen így is keveset eszem, de ha ezt csinálják talán jobb lenne ha fénnyel táplálkoznék.

-Nyugi Rose. Hagytunk egy kicsit.-Troy a kezembe nyomott egy kistányérral és halványan elmosolyodott.

-Köszi, ezzel biztosan jól fogok lakni.-gúnyosan visszamosolyogtam és elhagytam a házat.

*****

-Angel! Téged szólított.-lökött meg Mandy, az új padtársam, miközben az igazak álmát aludtam. Vagyis aludtam volna, de nem ment.

-Mi? Tessék?-ugrottam egyet a székemen mikor felnéztem. Hiszen a mérges irodalom tanár állt a padom felett.

-Nem szeretném, hogy az óráimon aludjon Miss Worell! Erre van az éjszaka.-mérgesen fordult vissza és a táblához lépett. Mire visszadőltem volna, ismét nekem intézte a szavait.-Tehát a kérdésem az volt, hogy mit kell tudnunk a drámáról, mint műfajról?

-A dráma, egy pillanat.-erősen gondolkodni kezdtem, de szerencsére pár másodperc alatt a fejembe kúszott a válasz.-A dráma egy alapvető műnem, a líra és az epika mellett. Dialógusokra épülő, legtöbbször színpadra szánt irodalmi alkotások összessége.-unottan mondtam a válaszom, mire a tanár elismerő pillantást vetett felém, majd azon az órán már nem zaklatott többet.
Még én is megleptem magam, hiszen nem figyeltem, illetve nem is tanultam semmit.

A világmegváltó csengő megszólalt, mire a legtöbben kiigyekeztek a teremből.

-Nem hittem volna, hogy tudsz válaszolni Angel.-gúnyolódott Austin, miközben mind a hatan körém és Mandy köré gyűltek.

-Ha-ha. Vicces.-flegmáztam.-Nem kell ennyire hülyére venni.

-Nyugi kislány! Jó voltál.-pacsira nyújtotta a kezét Noah, én pedig bele is csaptam.

-Amúgy sosem láttam még így mosolyogni Mrs. Linton-t.-kuncogott mellettem Mandy. A fiúk rögtön helyeseltek és a tanárokat kezdték kibeszélni és a viselkedésüket elemezni. Ehhez nem nagyon tudtam hozzászólni, így inkább elővettem a fülesemet, bedugtam a fülembe és elindítottam egy random zenét.
Mivel ez már a harmadik óránk volt, eléggé megéheztem. Reggel végül egy almát ettem, amit a büfében kaptam. A következő lesz a hosszú szünet, úgyhogy majd megnézem, hogy mi van a menzán.

A világomat is elfelejtettem, ezt pedig onnan tudtam meg, hogy valamelyik fiú megbökött, én pedig idegesen kitéptem a fülhallgatót és rákiabáltam.