I fell in love with you... My fault...

F I F T Y ONE

-Vedd fel!-utasított Noah. Őszinte leszek, nem mertem. Ledobtam a telefont a konyhapultra, ekkor el is hallgatott. Fel alá kezdtem járkálni, mire megint megcsörgött. Ezt sem vettem fel, ezután csak üzenet jött. Akarom mondani üzenetek.

Dylan

Dylan
Hivtalak
????
Vedd fel
Angel
Ne szorakozz
Hivj vissza
Hallod??!?!!?
Beszeljunk.

-Nem akarom srácok..-nyavalyogtam, holott én csináltam ezt magamnak.

-Nem tudod ezt elkerülni, muszáj beszélned vele.-nyomta a csörgő telefont a kezembe Justin, ezúttal pedig felvettem.

-Szi..-

-Angel!-rivallt rám, ezzel félbeszakítva a köszönésemet.-Hogy lehettél ilyen kicseszett felelőtlen?

-Dylan, túl sokat ittam és..

-Nem kellett volna?! Bazdmeg Angel egyrészt rohadtul meggondolatlan voltál, másrészt ha Ashton nem szed le onnan mindenki végignézi, ahogy szinte meztelenül táncikálsz az asztal tetején. De megmondom mi a szarabb. Az, hogy ezt videóra is vették és kurvára mindenki látta, még az is, aki ott nem.-oktatott ki, teljesen jogosan. Nem tudtam mit mondani, de mikor válaszolni akartam újra megszólalt.
-Én tudom, hogy te baszottul sajnálod, de ez nem változtat a dolgon. Angel, konkrétan mindenki erről beszél most és még kitudja meddig. Ha ott lettem volna ezt ugyanúgy eljátszod?

-Nyilván nem.

-Szóval, ha nem vagyok ott bármit szabad?-hitetlenül felnevetett és csend telepedett közénk, majd megint beszélni kezdett.
-Szerintem jó messziről kerüld el a piát, mert nincs rád jó hatással.. ahogy azt múltkor is láthattuk. De nem szólok bele, te életed, de tudd, hogy csalódtam.-és kinyomta. Letette.

-Tudtam, hogy kiakad, de ennyire?

-Ami azt illeti, ez nem annyira meglepő...-legurítottam a torkomon a gyógyszert és a szobámba igyekeztem, de összefutottam anyával.

Dühös tekintete kicsit sem volt bíztató, majd mikor s mobilján pötyögött kettőt, egészen elfehéredtem. Nem lehet, hogy ő is látta...

-Ezt hogy magyarázod ki?-rivallt rám, ekkor a fiúk mögém léptek.

-Anya, Dylan-től már megkaptam.-provokáltam, pedig nem kellett volna.

-Igen, van akinek van esze. Ezt a videót mindenki látta már. Nem lennék rá büszke.-Kiabált továbbra is.

-Nem is vagyok rá büszke, sőt józanul nem tettem volna ezt, de tudom, hogy hülye voltam, nem kell még kínosabbá tenni ezt az egészet.-gördült végig egy könnycsepp az arcomon. Dylan is csalódott bennem, anya is. Apának a reakcióját meg sem akarom nézni. Egy igazi idióta vagyok.

-Gondolkozz, mielőtt cselekszel. Nem akarlak buli közelében sem látni. Ma apáddal továbbmegyünk. Figyeljetek rá!-nézett fel a fiúkra, akik hevesen bólogattak.

-Természetesen.-szólalt meg Troy, majd anya megvető szemei mellett elsétálva bementem a szobámba, aznap pedig ki sem jöttem.

-Visszaemlékezés vége-

Ne is mondjatok semmit. Inkább tovább készülődök.
Azóta Dylan-nel sem beszéltem. Nem volt képem felhívni, mert idióta voltam és tudtam, hogy még mindig haragszik.

Mindenki szépen felöltözve jelent meg a tanévzáró ünnepségen, majd a saját termünkbe leülve elkezdődött az igazgató beszéde. Unalmas volt, de muszáj volt végighallgatni. Mire vége lett, szerintem sokan aludtak. Többek között Troy is, aki valószínüleg otthon sokszor meghallgatta ezt a szöveget az apjától, hogy biztos jó lesz-e.
Kisétáltunk a suli kapuján és eltettük az agyunk mélyére az iskola gondolatát is. Majd csak a bálra jövünk vissza. Apropó a bál...