I fell in love with you... My fault...

T W E N T Y NINE

Mire végre eljutottunk addig, hogy felöltözzünk rendesen, Dylan kitalálta, hogy újra nyaggatni kezd Samatha-val.

-Nem, Dylan én akkor sem ülök a motorodra, ha lehozod nekem a csillagokat.-vitatkoztam tovább.

-De miért nem? Nem lehetsz ilyen aljas. Imádod ezt a motort, csak nem vallod be.-piszkált, most már vagy huszadjára.

-Fé-lek-tő-le!-mondtam szaggatottan, közben mélyen a szemébe néztem.

-Mii? Mitől? Angel, ugye tudod, hogy vigyázok rád?-kérdezte most már komolyan. Félt. Ezt tudom, illetve azt is, hogy vigyáz rám, de ez nem változtat a tényen, miszerint a motorok veszélyesek.

-Tudom, vagyis remélem, de akkor sem.-elkezdtem kutakodni a sminkes fiókomban. Kivettem a szempillaspirálomat és a tusomat. Már leültem a tükör elé, de belenéztem a tükörbe.

-Miért nézel rám így?-kérdeztem furán pillantva Dylan-re, vagyis a tükörképére. Ott állt mögöttem karba tett kezekkel és a szemöldökét ráncolta. Szólásra nyitotta a száját, de végül megrázta a fejét és nem mondott semmit.-Mondd már!-szóltam rá idegesen.

-Én akarom!-nyögte ki nagy nehezen.-Kérleek!-mondta, majd maga felé fordított. Kivette a kezemből a spirált és kitekerte.
Óvatos mozdulattal közeledett a pilláim felé és fiú létére elég ügyesen csinálta.

-Hány lányt sminkeltél már ki?-csúszott ki a számon.-Bazdmeg. Nem szóltam.

-Shh. Nem beszélhetsz csúnyán. Főleg akkor nem, amikor a szemednél hadonászok, ezzel a szarral.-magyarázta idegesen.-Kár lenne ezekért a szemekért.

-Hé! De Dylan, akkor te miért beszélhetsz így?-megint veszekedni kezdtem vele, mint két óvodás esküszöm.

-Mert én megtehetem. Neked nem áll jól.-nézett ridegen a szemeimbe.-Egyébként sosem fogtam még ilyet a kezemben, ha nagyon szeretnéd tudni.-mondta, mintha ez olyan egyértelmű lenne.

-Oké...-egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, majd Dylan folytatta a szempilláim festését.
Mikor ezzel végzett, a tusért nyúlt, de megelőztem.

-Na nem. Dylan! Ezt nem hagyhatom.-ráztam nemlegesen a fejem.

-Mi? Miért Angel? Ez csak egy vonal!-emelte fel a kezeit, majd lecsapta maga mellé.-Bízol bennem?

-Hát... nem biztos.-kiskutya szemekkel nézett rám.-Ez nálam nem válik be, de...-még aranyosabban pillantgatott rám.-Ahj... Jó! Oké! Legyen! Itt van, de ha elszúrod, nem megyek veled sehová!-megfenyegettem, amire csak felnevetett és a sminkért nyúlt.

-Egek Dylan! Te... Ezt meg hogyan?-mikor belenéztem a tükörbe teljesen elképedve pillantottam magamra.

-Én profi vagyok..-vállon veregette magát-Mindenben.-tette hozzá és kacsintott egyet.-De még hátravan a száj bisz-basz.-megvakarta a tarkóját és gondolkodni kezdett. Türelmesen vártam, míg eszébe jut.-Fény!-kiabált hirtelen.-Szájfény! Igen.-bólogatott magabiztosan.

Mikor azzal is megvoltunk, végre elindulhattunk, először Dylan házához. Mackenzie is ijesztőnek bizonyult. És nehéz gördeszkázni. Pedig kívülről rohadt egyszerűnek néz ki.

*****

-Itt is van a szerelmem, Brianna. Brianna ő itt Angel, a másik szerelmem.-lehúzta a leplet az autóról.

-Dylan!-teljesen elfehéredtem. Hiszen a kocsi, amit mindig is akartam, most itt áll előttem. Igaz nem az enyém, de attól még itt áll.

-Mi van megint?-sóhajtott. Hát igen... egész úton a nevét mondogattam és a hülyeségeimet.