I fell in love with you... My fault...

F I F T Y SEVEN

Az ebéd hamar elkészült és leültünk az asztalhoz csak négyen. A többiek Seon-Gyeom-mal együtt elmentek megint focizni, hogy elüssék az időt.
Viszont a hangulat feszült volt. Rohadtul feszült. Dylan evés közben idegesen nézett rám, majd vissza apára. Mert apa furán méregette. Aztán feljött az a kérdés, ahol úgy éreztem, hogy Dylan-nél betelt a pohár.

-Apáddal mi a helyzet? Kibékültetek már?-tudtuk, hogy nem akart rosszat, de sikerült. Az asztal alatt rásimítottam a combjára, majd odatette a kezét, így rákulcsoltam az ujjaimat.

-Anya!-szóltam rá.

-Angel?!-nézett vissza kérdőn.

-Angel, nem baj.-pillantott rám fél szemmel Dylan.-Nem vagyunk jóban és nem is leszünk. Bár ami azt illeti nem is akarom.-válaszolt s kérdésre kissé ingerülten.

-Bocsánat Dylan, csak érdeklődtek. Nem meséltem nekik erről.-fordultam felé és sajnálkozva néztem a furán csillogó szemeibe.

-Semmi baj. Tényleg.-megszorította a kezem és féloldalasan elmosolyodott.
-Maguk mikor mennek vissza? Illetve meddig lesznek itthon?

-Csak miattatok jöttünk, sajnos este megint magára hagyjuk Angel-t. Vagyis Justin-nal és a többi sráccal.-felelte apa.

-Persze, értem.-sóhajtott a fiú.-Köszönöm az ebédet Margaret, isteni volt! Rég ettem ilyen jót, Angel nem örökölte a maga képességeit.-ujjával az orromra koppintott, majd puszit nyomott rá. Apáék felnevettek.

-Csak szólj és küldök neked a világ másik végére is. Biztos unod az ottani fogásokat.

-Nem a kedvenceim. Rizst eszek rizzsel leginkább.-vigyorodott el, majd felálltunk az asztaltól és felmentünk. Szar kedve volt? Az nem kifejezés.

-Dylan!-szólítottam meg már az ágyban kuporodva. Lassan fordult felém.
-Igazából nem számít milyen távol vagyunk egymástól, én ugyan úgy szeretlek és ami köztünk van, azt senki nem veheti el tőlünk.

-Tudom Baba.. tudom.-mellkasához húzott és a szívverését hallgatva aludtam el.

*****

-Seon-Gyeom!-ordított Dylan, aki konyhasziget egyik oldalán állt, Seon a másikon.

-Tesóm állj le. Nem történt semmi.-hadakozott.

-Leszarom. Mondtam, hogy ne érj hozzá egy ujjal se!-idegesen a hajába túrt.

-Ezek min veszekednek?-fordultam a fiúk felé.

-Passz Rose, de elég vicces.-nevetett fel Troy, Noah és Justin feje már vörös volt.

-Ha elkaplak véged. Remélem tudod!-szűrte ki a fogai között és elindult az egyik irányba, Seon a másikba, de nem tudta elkapni.
-Kicsinállak!

-Dylan, most miért vagy ilyen zabos? Gyere üljünk le, kajáljunk meg és lenyugszol.-vigyorgott rá, de nem ilyen könnyű ez, ettől nem nyugszik le.

-Még te kérdezed, hogy mitől vagyok zabos? Tönkretetted Quinn-t és ne legyek ideges?-vert egyet ököllel a pultba. Seon-Gyeom elnevette magát.

-Milyen Quinn?-vérvörös lett az arca a nevetéstől, pont mint a srácoknak.

-A fekete elektromos gitárom.-meresztette a szemét rá, mire befogta.

-Jó, figyi! Megjavíttatom csak add ide!-összetette a két kezét.

-Na várj már Dylan! Tényleg tönkretette?-pattantak ki a szemeim. Tudom, hogy mennyit jelent Dylan-nek az a gitár. Bólintott és mély levegőt vett.
-Megcsináltatjuk, biztos hogy nem okozott benne maradandó kárt.-odaléptem hozzá és körbeöleltem a karját.