I fell in love with you... My fault...

S E V E N T E E N

Egy hét telt el azóta, hogy a fiúk ideköltöztek. Kíváncsiak vagytok ki melyik szobát kapta? Lehet nem, de azért elmondom. Végül Troy ment Justin mellé, Noah mellém. Troy-al szemben Austin, mellette, illetve velem szemben Dylan. Nem sokat beszélünk a fiúkkal, tiszteletben tartották, hogy azt mondtam hagyjanak békén. Viszont Justin is eltávolodott tőlem és már kicsit hiányzik, ahogy random bejön őrjöngeni, vagy ölelgetni. Igen jól hallottátok. Hiányzik. Egészen jóban lettünk és már tökre egyedül érzem magam. Más "barátaim" nincsenek.

A gondolkodásomat Mr. Duke zavarta meg. Megszólalt a hangszóróban.

-Kérem, hogy a következő diákok fáradjanak az irodámba. Noah Carter, Austin Smith, Dylan Gray, Ashton Parker. Illetve Jessica Clott, Lily Holler, Catrine Joy. Köszönöm!

Mit csináltak ezek? Úristen nem is akarom tudni. A csütörtöki órarendemet néztem. Még volt hátra két órám.

Már javában tartott a történelem óra, de az ajtó kivágódott és három dühös fiú lépett be rajta. Austin, Dylan és Noah. Nem zavartatták magukat és leültek. Gyorsan egy papírt téptem ki a füzetemből és egy rövid üzenetet címeztem Troynak.

"Mit műveltek ezek a barmok?"

A fiú a mellettem lévő padban ült, így könnyen eljutott hozzá a papír darab.
Pár perc múlva nyújtotta is vissza nekem. Csak annyi állt benne:

"Majd otthon elmondom, ne idegeskedj"

Felé fordultam és bólintottam egyet.
A törinek hamar vége lett. Már a folyosón sétáltam, amikor egy hangos, idegesítő nevetést hallottam. Mentem a hang irányába, nem túl feltűnően. Csak ezt ne... Jessica állt ott a két fiúval, Noahval és Dylannel. A hosszú műkörmeivel Dylan haját piszkálta, aki meglepő módon élvezte. Egyik kezét a derekára csúsztatta és közelebb is húzta magához. Nem bírtam tovább nézni, úgyhogy bementem az ének terembe. Igaz, hogy Biosz lesz, de egészen elborzasztott az előző látvány... Na mindegy.

Egy kicsit megnyugodtam, de nem eléggé. Kivettem a szekrényből a gitárt és az ablakba ültem. Már javában esett az eső. Egy random dalt kezdtem énekelni. Nagyon bele voltam merülve és a sírás folytogatott. Nem tudtam mi ez az érzés de idegesített. Csapódást hallottam és rögtön abbahagytam, és az ajtó felé néztem. Dylan és Jessica konkrétan beesett rajta csókolózva. A gitár majdnem kiesett a kezemből, de mielőtt eltűnhettem volna abbahagyták és rám néztek. Jessica csak sóhajtott és arrogánsan pillantott felém.

-Angel én.. ne haragudj nem tudtam, hogy itt vagy.-vakarta meg a tarkóját.

-Ne Dylan. Nincs semmi.-leszálltam az ablakból és órára siettem. Az ajtóban még megszólaltam,-Csak ne hangosan.-de remélem nem hallották.

A biosz. Na hát ez érdekes volt. A fiúk nem voltak bent, Jessica viszont igen. Úgyhogy nem Dylannel dugnak valahol. Kinéztem az ablakon és egyre jobban zuhogott odakint. Hogy jutok haza?
Csengettek. Ez az életemet megmentő hang, esküszöm.
Már a lépcsőn sétáltam, mikor eszembe jutott a sok lakótársam. Valamelyik csak haza tud vinni. Írtam is a csoportba.

Faszok

Én
Valaki haza tud vinni?

Troy
Most nem megy, bocsi kislany

Justin
Szinten nem tudlak

Noah
En nem vezetek es kocsim sincs szoval halott ugy ne haragudj

Én
Nem lényeg..