I fell in love with you... My fault...

T H I R T Y SIX

Még pár percet várnunk kellett arra, hogy Dylan visszatérjen és végre elkezdhessem a dalt. Azt választottam, ami most a legjobban tetszett. Ez az, amit Justin-nak énekeltem, még a beköltözése napján.

-Kövess.-utasítottam, mikor végzett a hangolással. Bólintott, mire nekikezdtem.

'I'm so into you, I can barely breathe
And all I wanna do is to fall in deep.
But close ain't close enough 'til we cross the line
So name a game to play, and I'll roll the dice.

Oh, baby, look what you started, the temperature's rising in here
Is this gonna happen?
Been waiting and waiting for you to make a move
Before I make a move.

So baby come light me up, and maybe I'll let you on it
A little bit dangerous, but baby that's how I want it
A little less conversation and a little more "touch my body"
'Cause I'm so into you, into you, into you.

Got everyone watchin' us, so baby let's keep it secret
A little bit scandalus, but baby don't let them see it
A little less conversation and a little more "touch my body"
'Cause I'm so into you, into you, into you.'

A dal befejeztével mindenki tapsolni és Noah még fütyülni is kezdett, amitől meglehetősen zavarban voltam. Az ováció hamar abbamaradt, helyette fogadhattam a gratulációt.

-Állati.
-Király volt!
-Olyan a hangod, mint egy istennőnek!
-Féltékeny vagyok!

Ilyesfajta mondatok tömkelege ütötte meg a fülem, de akaratom ellenére is figyelmen kívül hagytam. Dylan törökülésben ült, maga mögött megtámaszkodva két kezén, vagyis csak egyen. A másikkal a fekete kardigánom alá benyúlva kezdte simogatni a hátamat. Mikor feleszméltem a perzselően jó érzésből, dühösen felé fordultam. Félig-meddig mosolyogva a nadrágjára biccentett, majd mikor én is lenéztem, kissé nagyot nyeltem. Tök jó, ez itt mindjárt elélvez, én pedig fulladjak meg tőle. Odasuttogtam neki egy "állj le"-t és arrébb húzódtam. Élesen beszívta a levegőt és beletúrt a hajába. Én is beletúrnék basszus..

-Na akkor most Dylan, te játssz valamit.-hangzott el Mandy szájából. Imádom hallani ahogy énekel, ezért támogattam az ötletet. Pár sor veszekedés után ő is belement és elénekelte a dalt, amit otthon nekem is. Próbáltam nem a szemébe nézni, mert ő sem tudta levenni rólam az övét. Mindig visszatalált a tekintete hozzám, amely feltűnést keltett, hiszen Justin és Troy egy emberként fordultak felém. Fülem hegyéig pirultam Dylan hangjától, minden szavától és pillantásától. Egy dolog viszont aggasztott. Mandy túlságosan beleélte magát. Ezt is viszonylag hamar elengedtem, hiszen nem volt valóságalapja. De abban a pillanatban elöntött a szín tiszta féltékenység.
Tapsvihar-már amennyire öt-hat ember képes ilyet okozni-követte az előadást. Megőrültem érte. Talán így írható le az érzés ami átjárt.

-Jó voltál haver!-mindenki sorban megdicsérte, akárcsak egy koncerten. Bár nem mondom, Dylan-ért döglenének az emberek, ha lenne egy bandája. Mert Dylan dögös, helyes, gördeszkázik, motorozik, gitározik, énekel és még jól is sze...-

-Ez a gyerek... szerelmes!-súgta oda Justin. A testem megfeszült és gyorsan kezdtem venni a levegőt. Sze.. szerel.. szerelmes?! Nem lehet, hogy már ketten tudják. Nem akarom, hogy kiderüljön minden. Nem akarom elveszíteni Dylan-t. Mert ő lehet, hogy nem akarja? De akarja, miért ne akarná?-mondogattam magamban a méginkább idegesítő kérdéseket. Éreztem a meleg könnyeket az arcomon, illetve hallottam az aggódó hangokat. Lefagytam. Nem tudtam a világomról sem, majd hirtelen minden elsötétült. És ez voltam én, ott abban a parkban. A pánik és a félelem.