I fell in love with you... My fault...

T E N

-Dylan! Te csak ne mondd meg nekem.-vágtam vissza.-Majd én tudom.

-Ez nem így működik.-Dylan mindig komor. Elég fura egy fiú.

-De képzeld! Ez pontosan így működik.-hátrafordultam és egy gyilkos pillantást küldtem felé.

-Dios mío! Eres molesto...
(Istenem. Idegesítő vagy...)

-¿Cómo se dice?-na most koppant.
(Hogy mondod?)

-Jól hallottad.-vigyorgott flegmán.

-Faen deg!-talán nem olyan művelt.
(Baszd meg!)

-Stopp dette!-kerülte a tekintetem és elnézett.
(Ezt hagyd abba!)

-Aha. Esetleg más nyelven nem akartok összeveszni?-nézett rám Justin. Hát mit is mondjak. Nem leszünk túl jóban.

-Maar! Gewilling!-folytattam a kötekedést. Ideges voltam!
(De! Szívesen!)

-Maak me niet boos!-egyszerre mondták. Dylan meglepett, de Justin jobban. Ezek hány nyelvet tanulnak?
(Ne idegesíts fel!)

-Abbahagytam. Milyen nyelven nem tudtok?-kérdeztem. Ez tényleg érdekelt.

-Itt vagyunk.-És a két fiú?-Austin már itt van, Troy nemsokára jön.-mintha olvasna a gondolataimban.-Amúgy csak angol, spanyol, norvég, holland és német megy.

-Tu ne comprends pas ça maintenant?-elégedetten szálltam ki az autóból Justin tekintetét keresve.
(Ezt most nem érted?)

-Nem értem a kérdést.

-Ezaz!-örültem meg magamnak.

-Ne sois pas si heureux.-Dylan! Fhu milyen nyelven tanuljak meg?
(Ne legyél annyira boldog.)

-Jag hatar dig.-és ezzel lezártam. Már nem válaszolt.
(Utállak.)

Bent ültünk a kávézóban. A két okos között foglaltam helyet. Dylan szúrós szemmel méregetett néha, én pedig próbáltam kerülni a szemkontaktust. Megérkezett a két fiú is.

-Sziasztok.-köszöntek mindenkinek. Mi pedig viszonoztuk.

-Angel! Hogyhogy itt? Velünk?-Troy a kérdést nekem szánta de valakit mellettem nem zavart és válaszolt helyettem.

-Csak az új lakótársam..-Justin átkarolt és magához húzott-azt kérte menjünk kávézni. Úgyhogy ő az ötletgazda. Ezért ülünk itt.

-Justin, mondtam, hogy ne csináld.-levettem a kezét magamról és elhúzódtam. Így Dylanhez vészesen közel kerültem. Éreztem, hogy feszült, de nem említettem neki. Összeakadt a tekintetünk, amit egy Cole köhögés zavart meg.

-Szóval velük kávézgatsz, ahelyett, hogy válaszolnál az üzeneteimre. Angel én.. mindegy.-és távozott is.

Elképedve néztem a fiú távolodó alakját, mikor valaki megint köhécselni kezdett, ezzel a figyelmet magára vonva.

-A barátod?-kérdezte Austin megtörve a kínos csendet.

-Mi? Ki? Cole?-néztem körbe zavartan.

-Egy osztályba járunk mind. Cole is. Hogy nem ismered? Bár ez az első napja.-mondta mellőlem a fekete.

-I-igen. Haza megyek. Justin dame la llave.
(Add ide a kulcsot.)

-Hier is het.-dobta amit lazán el is kaptam.
(Itt van.)

-Takk.
(Köszönöm.)

-Ta hand om dig själv.-már indultam mikor meghallottam ezt a svéd mondatot. Nagyot dobbant a szívem, hiszen az előbb vesztünk össze. Igen, Dylan volt. Úgy tűnik senki nem értette de nekem jól esett.
(Vigyázz magadra.)

Már itthon vagyok másfél órája. Azóta Justin nem jött haza. Mindegy be tud jönni.

19:24

Eddig tanultam, sorozatoztam és ettem. Már nagyon fáradt voltam. Lehunytam a szemem és álomba merültem.

Nagyon szar álmom volt, ezért felébredtem hajnali három körül. Hangokat hallottam, mire a testem összerezzent. Emlékeztem minden egyes történésre 4 évvel ez előttről.
De ez most nem olyan volt. Ahogy kinyitottam az ajtót beszélgetést hallottam. Justin szobájába be lehetett látni. Úgy tűnik itthon van. Gondolom nem egyedül.
Szomjas voltam, ezért muszáj volt lemennem inni. Már a lépcső tetején álltam, de én ügyes majdnem megbotlottam. Szép lett volna. Mindegy szóval ott tartottam, hogy elindultam lefelé, lassan de biztosan.
Igaz a konyhába tartottam de meg kell néznem mi folyik a nappaliban. Nem. Előbb iszom valamit aztán kíváncsiskodom.
Azt tudni lehet, hogy ha leérek az emeletről, a kanapéról még pont nem látni ide. Sőt még a pultok és a hűtő sem észrevehető. Ezt ki is használtam. Megszereztem a gyümölcslevemet, mehetek a felfedező utamra.

Nem akartam hinni a szememnek. Mindenki rám nézett értetlenül, én pedig sorban az öt fiút bámultam elképedve. Nem értettem mi történik, ezért meg kellett kérdeznem.

-Tulajdonképpen miért vagytok nálam mindannyian? Jártatok általánosba? Az időmérés rémlik? Harmadik osztályos tananyag. Segítek. Hajnali három van!-szinte már hisztiztem.

-Nyugi kislány csak lazulunk. Egyébként is Justin azt mondta alszol.-Noah csak kérdőn nézett a mellette ülőkre.-Menj vissza aludni vagy nézz mesét. Az segít.

-Ha-ha, nagyon vicces. Tudjátok, hogy beszartam mikor hallottam, hogy nem egyedül de még csak nem is ketten vagyunk itthon?-már a könnyeim kezdtek utat törni maguknak. De nem hagytam.

-Angel tudom, hogy szólnunk kellett volna, de a szobádban voltál és úgy tudtuk alszol.-Austin bocsánatkérően pillantott, amit el is fogadtam, de ettől még nem változik, hogy nem akarok éjjel erre kelni.

-Rose mi megyünk is. Nem akartunk zavarni csak Dylan és Justin...-

-Mi csak.. Én nem éreztem jól magam.-Justin belevágott Troy szavába ami már gyanút keltett...

-Maradjatok, már nem számít. Szerencsétek, hogy fáradt vagyok. Mr. Alan! Reggel még számolunk.-ásítottam párat, azzal otthagytam őket.

Reggel Justin már nem volt itthon mikor lementem. Fura volt, de nem zavart.
A napom elég unalmas volt. Nem is mennék bele a részletekbe. Kaptam két ötöst és ennyi jó volt a mai suliban. A fiúk kerültek, ennek inkább örültem, minthogy zavart volna. Könnyű nap, piszkálás nélkül.

Hazaérve szintén semmi érdekeset nem csináltam. Ettem, tanultam és énekeltem. A lakótársam is csak hét körül ért haza. Eszembe jutott, hogy beszélni akartam vele, de inkább hanyagolom. Majd elmondja ha akarja.

~ugrás az időben~

Csütörtök este van. Egy hét telt el a költözés óta. Érdekes, mert hamarabb lettek barátaim és a sulit is tök jól bírom. Apropó. Suli! A fiúkkal azóta nem beszéltem. Justin csak üzent, hogy pénteken, azaz holnap, buli lesz Dylanéknél. Király. Meghívtak igaz, de nem megyek el. A legutóbbi bulim Ryannel nem túl jól végződött. Majdnem egy kisbabával. Nem részletezném. Elég annyit tudni, hogy részegek voltunk, de Ryan időben kapcsolt. Igen ez a védekezés ilyenkor gatya.

Épp Justin szobájánál állok és kopogok sikertelenül. Muszáj vagyok bemenni, mert ő volt vásárolni és nem találom a müzlim.

-Justin nem láttad a...Ez hová lett?-berontottam az ajtón de nem találtam bent.