I fell in love with you... My fault...

F O U R T E E N

-Cole te hagyj. Most tök jót táncoltuunk!-mondtam miközben nyomtuk tovább Noahval.

-Ja haver. Majd ha Angel akar valamit keresni fog.-szólt rá Austin.

-Jó értem. Elcsesztem oké? Hittem valakinek akit még csak nem is ismerek. De már bocsánatot is kértem.-siránkozott nekünk de nem nagyon érdekelt. Arrébb topogtunk.

-Amúgy-kiabáltam a fiúknak-Dylanke miért nem iszik? Ez az ő kibaszott jó bulija!

-Mert nem akar berúgni. Ötünk közül mindig valakinek józannak kell maradnia. Most rajta a sor.-magyarázták.

-Szomjas vagyook.-a konyha felé indultam, de ott csak egy szúrós szemű Dylan volt. Fintorogtam és elfordultam.

-Te neked mi bajod velem?-utánam szólt, mire visszanéztem.

-Semmi. Mi lenne? Adsz inni? Tudod mit? Veszek magamtól.-nevettem.

-Dios mío. Ne igyál ennyit!-kivette a poharat a kezemből.

Mivel nincs pohár meg kellett húznom az üveget.
A jó hangulatom egy pillanat alatt elillant.
Eszembe jutott Ryan. Miért ilyenkor? Annyira hiányzik, hogy most vigyázzon rám. Az ölelése.
Az illata. Az illata, amit mintha éreznék is. Talán ez a barom. Oda is mentem és megszagoltam.

-RYAN! Nem te nem vagy olyan mint ő. Ahj Dylan úgy hiányzik.-már szinte sírtam.

-Angel mi van veled? Az előbb még kicsattantál az örömtől.

-Te! Te voltál aki miatt el kellett jönnöm? A baleset is miattad volt!-kiabáltam és a mellkasát ütöttem teljes erőmből.

-Na ne. Csak ezt ne! Részeg vagy Worell, én nem tehetek semmiről.-elkapta a csuklómat és magához húzott.-Nyugodj le! Nem ihatsz többet.

-De. Inni fogok seggfej. Miért csináltad? Nem is keres, nem is jött el egyszer sem hozzám. Mert én megbántottam.-kitört belőlem minden. Minden, ami a szívemet nyomta. De nem akartam ilyen helyzetbe hozni Dylant. Egyszerűen nem tudtam kit hibáztatni. De onnantól képszakadás.

Reggel a fejem is szétszakadt, mert persze fel kellett ülnöm az ágyban. A szemem nem nyitottam ki. Talán ha világos van, jobb is. Így nem fog fájni. Ez az illat viszont nem az én ágyam illata. Valami fura. És nem okés. Ugye ruha van rajtam? Elkezdtem tapogatni magam.

-Hála az égnek!-suttogtam magam elé.-De várj ez nem a tegnapi ruhám!

-Nyilván nem, dilis.-hogy mi? Justin?

-Ugye mi nem? Mármint nem feküdtünk le?!

-Jézusom Angel, dehogy.-nevetett.

-Akkor miért vagyunk egy ágyban? Nem tudod mit? Mondj el mindent. Semmi sincs meg a tegnapból. Talán annyi, hogy már a harmadik vodkámat iszom.-fogtam a fejem.
Elmesélt mindent, amit látott. De nyilván nem vártam el, hogy minden lépésem figyelje.

-Szóval Dylan felhozott ide és szólt nekem, hogy vigyelek haza. De én is bebasztam rendesen, ezért itt maradtunk. Este levette a ruháidat és rád adta ezt a pólót. Pontosan ezek miatt marad valaki józan.-játékosan meglökte a vállam.

-Legalább nem csináltam akkora hülyeséget.-kuncogtam.-Akkor azt is elmeséled amire ezer éve várok?

-Mire gondolsz?-felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Amikor nem voltál magadnál és úgy jöttél haza, vagy amikor szétverted a házamat.-gondoltam vissza az elmúlt hét eseményeire.

-Muszáj?