I fell in love with you... My fault...

T H I R T Y ONE

-Ma megy haza Noah, meg valamelyik évfolyamtársunk.-magyarázta Justin.

-Tudni akarom?-fogtam a fejem kelletlenül.

-Csak verekedtek valami csaj miatt. Beverték a képét. Mármint ennek az idióta Carter-nek!-nevetett fel.

-Verekedni sem tud.-nevetett vele Dylan, aki itt fekszik mellettem az ágyban. Még mindig haragszom rá, de őt ez cseppet sem zavarja.

-Ti hogyhogy nem öltétek még meg egymást?-értetlenkedett a vonal másik végén.

-Jól kijövünk. Az előbb nyomtunk le pár menetet. Tudtad, hogy meztelenül is jól néz ki?-mondta Dylan, mire erősen a vállába ütöttem. Justin hangosan felkacagott.

-Te annyira hülye vagy, hogy az már fizikailag fáj.-kezdtem el veszekedni.-Egyébként ma már összevesztünk egyszer. Tényleg, most jut eszembe. Nem akarsz lelépni pár órára?

-Mi? Miért?-kérdezte értetlen fejjel.

-Csak azért, mert idegesítesz.-jelentettem ki egyszerűen. Dylan csak nagyot sóhajtott és felállt. Azt hittem kimegy, de a lábaim közé fúrta az arcát. A rövidnadrágomat félrehúzta és a bugyimon keresztül simogatni kezdett.

-Ti sosem békéltek meg, az már biztos.-hangoztatta lemondóan. Dylan eközben már a bugyimat is félretolta és két ujját a hüvelyemhez helyezte. Nem mozdult. Mintha várna valamire...

-Nem, mert elviselhetetlen.-kissé elvékonyodott a hangom. Viszont épphogy kimondtam, Dylan felnyársalt az ujjaival és gyorsan kezdte mozgatni, ki-be.

-Ki az elviselhetetlen?-kérdezte hangosabban, hogy hangját a telefonba is kellőképpen lehessen hallani. Miközben beszélt, abbahagyta amit csinált.

-Te.-mondtam és már három ujját csúsztatta belém. A telefonban kuncogó Justin-t ledobtam a mellkasomra, az egyik kezemre pedig ráharaptam. Másik kezemmel Dylan haját markolásztam.

-Imádom.-hirtelen megéreztem, hogy a nyelvét is társította a kényeztetéshez. Nem bírom ezt így.

-Noah mikor ér haza?-emelte fel Dylan a fejét.

-Márcsak fél óra-óra körülbelül. Abba belefér pár veszekedés. Had halljam!-hallottuk a hangján, hogy vigyorog.

-Vége a gyereknapnak. Mennem kell, mert éhes vagyok.-hebegtem, nem túl feltűnően. Bontottam a vonalat és szabadon engedtem pár nyögést, pedig nem akartam.

-Hallani akarom baba!-nézett fel a szemeimbe.

-Nem fogunk szexelni.-mondtam pár sóhajtás között.

-De muszáj lesz.

-Nem.-hadakoztam, de minél jobban ellenkeztem vele, annál erősebben mozgatta az ujjait. Már nem sok kellett ahhoz, hogy elmenjek.-Dylan...-remegett a hangom.

-Hangosabban.-suttogta, közben mélyen a szemembe nézett. Ha ez lehetséges, akkor még gyorsabb tempóra kapcsolt és újra a nyelvével kényeztetett.

-Iste..Istenem...-nyögdécseltem és a mellkasom nagyon gyorsan emelkedett.-Dylan!-mondtam hangosan, mikor a gyönyör átjárta a testemet. A lábam beleremegett és láttam, ahogy Dylan elégedetten vigyorog.

-Végre megcsókolhatlak? Vagy még el kell mondanom húszszor, hogy vicc volt és sajnálom?-megfogta az arcom és maga felé fordította. Enyhén ki voltam pirulva az előbbi akciója végett. Betakaróztam és elfordultam.

-Légyszíves! Meg akarlak csókolni!-kezdett el hisztizni és megfogta a vállamat, hogy rázogathasson.

-Hagyj már. Nem tudnál lenyugodni?-csúnyán ránéztem és ennyi elég is volt neki ahhoz, hogy magához fordítson és az ajkait az enyémekre tapassza. Felém mászott, én pedig a nadrágja széléhez nyúltam. Belemorgott a számba és rögtön a nyakamra tért rá.
Én lehúztam a nadrágját, ő pedig segített és levette. A boxerének a korcába beleakasztottam az ujjam, de nem léptem semmit. Dylan a pólóm alját már a nyakamig feltűrte, de nem hagytam, hogy levegye. Csak akadályoztam benne.