I fell in love with you... My fault...

F O U R T Y FIVE

-Nem szeretnél lezuhanyozni?-tette fel a kérdését Angel, mikor beléptünk a házamba.

-De, de előbb kérek valamit.-kaján vigyoromat megvillantottam, mire megforgatta a szemeit és karba tett kezekkel nézett rám.

-Halljuk. Dee ha szexről van szó, ki ne nyisd a szádat.-mutatta fel a mutatóujját fenyegetésként. Vajon dühös lesz, ha kimondom vagy..?

-Akkor inkább elmegyek fürdeni.-hajtottam le a fejem és levettem a pólómat, majd a kanapéra dobtam.
-De jöhetnél velem, ha gondolod.-néztem vissza, de minden reményem elillant, mikor megláttam, hogy hogyan néz rám.-Befogtam.-eltátotta a száját és felém sétált. Egyik kezével megfogta az enyémet, majd a másikat a szívére tette. Összevontam a szemöldököm, mert nem értettem mit akar.

-Ahww Dylan!-továbbra is értetlenül néztem rá.-De aranyos vagy! Tényleg befogod?-elnevette magát és puszit nyomott az arcomra, majd visszafordult, de nem hagytam.

-A tűz még mindig csak addig...

-Szép míg meg nem éget. Dylan! Iszom a szavaid!-nevetve adtam csókot a szája sarkára, majd végre valahára elmentem és lefürödtem.

-Jó lett a videótok?-kérdeztem meg abban a pillanatban, ahogy a szobába tettem a lábamat. Csak egy nadrág volt rajtam, ezért Angel-nek megint elállt a lélegzete. Ez megint csak növelte az egóm. Befeküdtem mellé az ágyba és elővettem a telefonomat.

-Ja aha. Igen. Várj mi?-eszmélt fel.-Még nem vettük fel. Ma kellett volna, de képzeld el, van egy haverom, aki akkora barom volt ma, hogy szavakkal nem lehet elmondani. Meg akarta verni a bátyámat. Végül nem tette, de ha nem vagyok ott kitudja mi történik.-felvonta a szemöldökeit és megrántotta a vállát.

-Nem. A haverod. Vagyok.-kaptam oda a fejem és tagoltan mondtam, a hatás kedvéért, majd a dereka után nyúltam és magamhoz vontam. Nevetni kezdett, mire megpusziltam és én szépen lassan álomba merültem, ezután a csodás nap után.

*****

-Dylan.. Jackson nem akar rosszat. Csak azért nem bírjátok egymást mert egyformák vagytok.-szabadkozott Angel, miközben így is ideges voltam, mert nem indult a motorom.

-Rendben szerelmem, megbeszéltük. De most rohadtul nem érdekel sem Jackson, sem a tegnap, ne haragudj.-forrtam a dühtől, mert tegnap még semmi baja nem volt.

-Jól van. Megyek, majd a suliban találkozunk.-pár másodperc kellett az agyamnak, hogy felfogja, hogy Angel lelép, mert önző vagyok.

-Ne, ne menj. Vagyis megyek veled. Bocs.-mindent ledobtam a kezemből, majd megtöröltem magam és elővettem mindkét gördeszkát.

-És Samantha-val mi lesz?-sóhajtott, éreztem az iróniát a hangjában.

-Délután megcsinálom. Gyere!-egy gyors grimasz után kisétált a garázsból, majd intett, hogy tegyem le azt, ami a kezemben van. Eleget tettem a kérésének, így gyalog mentünk suliba.

-Mondd.-szóltam rá, mert éreztem, hogy valami nyomja a lelkét.

-Semmi.-áthatóan pillantottam a szemeibe, mire másodpercek alatt megtört.-Jó, nyertél. Az a helyzet, hogy nem tudom mi lesz ezután. Dylan én nem akarok már távol lenni tőled. Sőt eddig sem akartam, de fel tudod fogni, hogy holnap elmész?-hevesen hadonászott, miközben megpróbálta felvázolni a helyzetét. Nyilván én sem örülök ennek a szarnak, de nem adhatom át neki a saját feszültségemet is.

-Ne, baba. Ezt most ne.-végigsimítottam a karján, majd a kézfején és összekulcsoltam az ujjainkat.

-Mi? Ha most ne, akkor mikor? Nem menekülhetsz a valóság elől örökké.-felemelte a hangját és előre akart sietni, de visszahúztam.