I fell in love with you... My fault...

T W E N T Y THREE

~Angel szemszöge~

-Noah! Te tudtad, hogy Samantha egy kicseszett motor?-hülye fejet vágva néztem a fiúra.

-Persze, hogy tudtam. Gyerekkorunk óta jóban vagyunk. Mindent tudok.

-Ez teljesen megőrült!-a pultra támaszkodtam és a fejemet fogtam. Közben Dylan belépett az ajtón.

-Valami baj van Samanthával?-mögém lépett és összeborzolta a hajam.

-Igen! Ijesztő! Mégis mit éreztél akkor, amikor pénzt adtál egy instant halálért? Tudod mit? Ne is válaszolj. Atya ég...-felmentem. Megint összevesztünk és ez így megy minden nap. Összeveszünk és aznap nem is beszélünk.

-Ébredj Princessa! Hasadra süt a nap.-Dylan mély hangja zene volt füleimnek. Ahogy cirógatta az arcom, úgy egyre libabőrösebb lettem.

-Ki kell menned. Meg fognak látni!-riadtam fel hirtelen.

-Nyugi van. Már itt sem vagyok.-kinyitotta az ajtót, csakhogy egy Troy sétált el előtte.

-Öhmm. Izé le vagyunk maradva valamiről?-vigyorgott kajánul.

-Ja nem csak a pólómat kerestem, amit a bulim után adtam neki. Tényleg. Te mostál?-életmentő ez a fiú.

-Nem, szerintem Austin. Vagy nem tom' de azt igen, hogy ha így halad, elkésik.-mutatott rám. Ránéztem az órára. 7:12.

-Bazdme.. vagyis francba!-Dylan átható tekintete miatt nem tudok csúnyát mondani. Ez sza.. rossz! Már a gondolataim sem tudnak neki ellenállni!

A suliban Dylan rosszallóan figyelte minden mozdulatomat. Főleg azt, ahogy William leült mellém, én pedig rámosolyogtam.

-Gyerekek! Szeretném, ha nem beszélgetnétek! Bejelenteni valóm van.-szólalt meg az ofő, Mr. Johnson.-Khmm-köhintett.-Már nem sok van hátra az iskolából, ezért a 11.A és a B osztály osztálykirándulásra megy, jövő hét hétfőn! Innen, Scarsdale-ből induló, külön busszal utazunk Scottvill-be. Ez egy kisváros Washington-hoz közel. A programokat ott fogjuk ismertetni veletek. Egy hotelban fogunk megszállni. Gondolom sejtitek, hogy fiúk-lányok külön szárnyban lesznek. Egyébként a kiruccanásunk nem tudjuk meddig fog tartani. Ezt az időjárás miatt nem terveztük meg, hiszen ha szabadtéri lenne a program, de az idő nem engedi, akkor kell plusz nap! Szóval belevágunk az ismeretlenbe!-hát nekem mindegy, hiszen úgysem megyek.

-Ez a kirándulás kötelező?-tette fel a kezét a mellettem ülő Will. Nyilván nem. Miért lenne?

-Természetesen igen.-na nem. Én is jelentkeztem.-Igen, Miss Worell?

-Én nem szeretnék ezen részt venni.-sütöttem le a szemeim.

-Ez nem opció, kisasszony. Sajnálom, de nem maga dönt. Beszéljen az igazgatóval.-és folytatta az órát.

William megfogta a kezemet a pad alatt és a fülembe súgott.

-Nyugi. Troy a haverod. Biztos segít, hogy ne kelljen menned!-mosolygott rám. Én csak bólintottam és elhúztam a kezem. Nem tudom mi vette rá, hogy ezt csinálja, de fontosabb most az, hogy végre kicsengettek. Indultam ki a suli kapuján, de valaki elkapta a karom.