Azt mondják, valahol mindenkinek van egy végzete. Az én végzetem ártatlan volt a szerelmünkhöz, és veszélyes rám nézve. Legyőzhetetlen vágy tombolt bennem, túlvilági vágyakozást éreztem iránta, mert nálunk a szerelem mindig örökké szól. Mert belesze...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ittlétünksorán kialakítottunk egy saját edzőtermet arra az esetre, ha szeretnénk leküzdeni a feszültséget, vagy kiadni mind azt, ami bennünk lakozik. Miután levettem a pólómat és a bokszzsákkal szemben álltam, nem gondoltam semmire, csak arra, hogy mindenki hagyjon békén. Nem volt könnyű feladatom. Nem volt könnyű lépést tartani és nem volt könnyű lélegeznem. Mintha minden nap egy hurok kötél tartaná fogva a nyakam, mintha egy vast láncoltak volna a bokámra. Amióta megismertem ezt a nőt, minden megváltozott. Eltekintettem a vértől, és csak az ő vérére vágytam. Minden nap, minden percben imádkozok és vágyok arra, hogy egyszer megízlelhessem. Sötét vágyaimnak próbáltam ellentmondani, igyekeztem féken tartani őket, de a helyzet az volt, hogy életem során nem találkoztam még ilyen erős vággyal, ami a felszínre akar törni. Tényleg ilyen hatással van rám? Ezt hozza ki belőlem az illata és a hangja? Amikor a zsák felületére ütöttem, a nehéz súly előre és hátra lendült, de én nem álltam meg. Megállás nélkül ütöttem, addig ütöttem, míg a vastag láncra rögzített zsák egyenesen a fehér falhoz zuhan. Az erő miatt szinte a falba állt, ez pedig omladozást eredményezett. A vakolat egymás után omlott a padlóra, miközben levettem kezemről a vörös szalagot és a padlóra dobtam.
Akkor kaptam fel a fejem, amikor Kyle sétált be az edzőterembe. Fél szemmel végig néztem rajta, miközben mosolyogva engem nézett. Sötét haja pár tincse a homlokába hullott, az arca ívelt és vonzó volt. Fehér trikót viselt egy fekete rövidnadrággal. A kisugárzása már nyugodt volt, éreztem, hogy megtalálta a békét és megtanult vámpírként élni. - Baj van? - dobta le törölközőjét az asztalra, miközben mindketten a falnak zuhant zsákot néztük. - Ez nem is kérdés - nevette el magát feszülten.
- Mit szeretnél Kyle? - kötöttem ki a hajam, majd kétszer beletúrtam. - Nem vagyok abban az állapotban, hogy kommunikáljak - vallottam be a fejemet lógatva. - Csak mondd gyorsan - sziszegtem.
- Azt szeretném mondani, hogy Mike magához tért! A véred megmentette az életét - ült le a padlóra, majd egy mozdulattal levette magáról a trikóját. Aprót bólintottam, és a kijárat felé sétáltam, de Kyle hirtelen utánam szólt. - Ha valami baj van, nekem nyugodtan elmondhatod! Te változtattál át, ezért én állok hozzád a legközelebb! Megérzem, ha feszült vagy - nézett végig rajtam, miközben szemöldökömet ráncoltam. - Szóval, apuci! - vonta fel a szemöldökét. - Mi nyomja a lelked? - vigyorgott boldogan.
Hátamat a falnak támasztottam, kezemet pedig a térdemre. A fejemet oldalra biccentettem, miközben előre pillantottam. - Amikor rá gondolok, olyan mintha minden megszünne körülöttem! Amikor a közelében vagyok, olyan mintha egy kötéllel fojtogatnának! Szeretném szeretni, de félek, hogy idővel nem lesz mellettem biztonságban - sütöttem le a szemem, Kyle pedig némán hallgatott. - Érzem, hogy a sors hozott össze minket, de nem tudom az okát! - pillantottam a csuklómra, amin már nem volt jelen a fogaim nyoma. - Halhatatlan vagyok, de a közelében sebezhetőnek érzem magam - kötöttem hátra a hajam. - Kész káosz az egész!
