Azt mondják, valahol mindenkinek van egy végzete. Az én végzetem ártatlan volt a szerelmünkhöz, és veszélyes rám nézve. Legyőzhetetlen vágy tombolt bennem, túlvilági vágyakozást éreztem iránta, mert nálunk a szerelem mindig örökké szól. Mert belesze...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A tavasz gyönyörű volt, olyan érzést keltett bennem, mintha hamarosan elhozza számomra a békességet, bár sajnos az én esetemben ez távol áll tőlem. Sok rossz dolog történt velem, aminek köszönhetően tanácstalanul álltam a házam közepén és agyaltam. Elismertem és elfogadtam, hogy minden összedőlt körülöttem. Gyenge voltam és engedtem, hogy a környezetem befolyásoljon és olyan dolgokra kényszerítsenek, amit nem akartam megtenni. Elbuktam, amikor bántottam a szerelmemet és kikapcsoltam az emberségem. Hibát követtem el, amikor fejeket és végtagokat téptem le, és az apámat öltem meg. És most, hogy visszakapcsoltam, a tetteimnek következményei lettek. Csak most jöttem rá arra, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy megöltem az apámat. A szívem mélyén talán tudtam, hogy a testvére eljön értem, hogy bosszút álljon, csak arra nem számítottam, hogy rajtam keresztül akár Astrid-ot is megtalálhatja. Ez volt a legfontosabb. Megakadályozni ezt.
Gondterhelten gumiztam a fejem tetejére a hajam és a harmadik pohár vér után végre úgy éreztem, hogy visszatért az erőm. Az egyetlen ember akiben megbíztam, az Richard volt, Astrid édesapja. Furcsa szövetkezet lett a miénk, de megígérte, hogy valamit kitalálunk, hogy a nagybátyám ne jusson el Astrid-hoz.
Richard felé pillantottam, aki gondterhelten alkoholt kortyolt. A markáns arcán ősz borosta volt jelen, ami valóban megmutatta, hogy az idő gyorsan telik. Homlokán barátságtalan ráncok szöktek össze, a szemében csillogott a szeretet, amit a lánya iránt érzett. Fegyverekkel a hátán és az asztalon, kész volt arra, hogy megölje Malcolm-ot, de ez nem ilyen egyszerű. Ő túlságosan erős és okos ahhoz, hogy a halála könnyű legyen.
- Malcolm látta Astrid-ot, amikor megharapott engem! - a nyakamnál kigomboltam a selyem ingem és Richard szemébe pillantottam.
- Ez azt jelenti, hogy vadászni fog rá?
- Több mint valószínű! Malcolm ott akar ütni, ahol a legjobban fáj! Az emlékeimben látta őt és azt, hogy mit jelent a számomra! - fontam keresztbe a kezem. - Nem nyugszik addig, amíg meg nem találja! - próbáltam visszafogni a könnyeimet, ezért kezemmel végig szántottam a borostámat. Már kezdett összeállni a kép, sokkal erősebbnek is éreztem magam, de rettegtem Astrid biztonsága miatt. - Te sem tudod, hogy hova költözött?! - néztem Richard szemébe, aki fejét csóválta.
- Hónapokkal ezelőtt összepakolt és elköltözött otthonról! Nekem sem mondta meg, hogy miért! Viszont emlékszem, hogy zaklatott és sovány volt! Mintha...beteg lett volna, vagy valami! - üveges tekintettel ült le a kanapéra, mindketten éreztük, hogy ez olyan ember van veszélyben, akit mindennél jobban szeretünk. Richard azért, mert a lánya.
- Értem! - sütöttem le a tekintetem. - A baj az, hogy Malcolm eszes! Hamarabb megtalálhatja, mint mi ketten! - bólintottam, közben csípőre helyeztem a kezem, és a fejemet csóváltam. - Elég neki egy szagminta és tudni fogja, hogy hol keresse!
- Tisztázzuk! - tette fel a kezét. - Ennek a Malcolm-nak van gyenge pontja? Bármi?! Gondolkozz Alessandro! Te egy tisztavérű vámpír vagy, a vámpírok legtisztább fajtája!
