|Te Vagy A Végzetem|

Huszonhatodik

Vizes hajamat a kandalló előtt szárítottam meg. Nem volt szükségem hajszárítóra, ezért leültem a kényelmes párnák közé és sóhajtva fürkésztem a tűz visszafogott lángjait. Alessandro bezárta magára a fürdőszoba ajtót, ezért volt időm gondolkozni. Szomorú voltam, hogy ez a hétvége végül nem úgy fejeződik be, ahogy azt reméltem. Teljes mértékben átéreztem Alessandro hiányát és a vágyát a vérem iránt. Én is azt éreztem, a lelkem apró darabokban van, amióta megtudtam, hogy nem akar szeretkezni velem. Én mindig egy kemény nőnek gondoltam magam, hiszen egy vadász családban nőttem fel. Viszont egy vámpír és ember szerelem mindennél rosszabb, veszélyesebb és tiltott. Nem csak különbözünk, de veszélyben is lehetek mellette. Emellett tudtam, hogy a szerelmünk erősebb az akadálynál és az igazságnál ami közénk áll. Azt is tudom, hogy nem tehetünk meg dolgokat, de Alessandro mindennél jobban szeret engem.

Mesélt nekem a végzetről. A végzetről, ami elhozza életünkbe azt az embert, aki hozzánk való. Nekem Alessandro volt a végzetem. Nem számított, hogy mi, hogy mire vágyik, hogy mit nem szabad. Mindennap tudatosul bennem, hogy ő a férfi, aki hozzám való. A szíve, párja az enyémnek, a lelke kiegészíti a lelkem és hiába vagyok gyenge és törékeny, a szerelem mindennél erősebb. Muszáj, hogy erős legyen. Csak így élhetjük túl az akadályokat. Ő és én. Nem külön. Együtt.

- Gondolkoztam a végzetről - a mellkasán feküdtem és megkönnyebbülten szívtam be az illatát. A kandalló előtt feküdtünk, kezemmel pedig a kiengedett haját simogattam. Megnyugodtam, hogy visszanyerte a kiegyensúlyozott viselkedését. Neki köszönhetem, hogy nem félek, hanem sokkal jobban és még annál is jobban szeretem. - Mindennap tudatosul bennem, hogy számomra te vagy az igazi - helyeztem a hasára a kezem. - Eszembe jutott a sok akadály amivel meg kellett küzdenünk - az alkaromon megtámaszkodtam, hogy a szemébe tudjak nézni. Mint mindig, most is csillogó szemekkel fürkészte az arcomat, a tincseket gyengéden a fülem mögé túrta. Ott feküdt, csak mosolygott és puszta tekintettel mondta el, hogy mit jelentek a számára. - És rájöttem arra, hogy minket semmi nem választhat el! - hajoltam az ajkához és lassan megpusziltam. Eredetileg egy puszit nyomtam az ajkára, de ő államra helyezte kezét, majd szenvedélyesen megcsókolt. Az ajka puha érintése azonnal magával ragadott és csábított, hogy ne hagyjam abba. Alessandro átcsúsztatta a nyelvét az ajkaim közt és megtalálta az enyémet. Romantikus táncot jártak, a lelkünk egy hullámhosszon mozgott. Kezével megfogta a kezem és egyenesen a szíve fölé vezette.

- Mindenem a tiéd - suttogta két csók között. - Tiéd a lelkem, a szívem és a testem - ekkor mélyen a szemembe nézett, az arcomat fürkészte, miközben az ajkát nézve a szemöldököm ráncoltam. - Mindenem a tiéd! - csóválta a fejét, majd megtámaszkodott az alkarján és lehúzta magáról a pólóját. Annyira meglepett, hogy beszélni sem mertem. Elvarázsolva néztem, hogy kezemet megfogta és végig vezette a mellkasán, a bordáin, a lapos, feszes hasán és ekkor megállította. Azt hittem, hogy itt véget ér a romantikus pillanatunk, de ekkor a kezemet lassan a nadrágjába vezette. Felsóhajtottam, amikor tenyeremmel megérintettem a férfiasságát. Jó érzés volt érezni őt, ujjaimmal végigsimítottam a meztelen puha bőrét, ami azonnal merev és kemény lett. Ekkor szemét lehunyta és fejét csóválta. - Szeretkez velem, mert ez nem fog elmulni! - pillantott a kezünkre, ami a nadrágjában volt. - Szeretkez velem és komolyan mondom a csillagokat is lehozom neked ma éjszaka! - a kezemet elengedte, ezért a szemébe nézve markoltam rá a férfiasságára. Alessandro hátra hajtotta fejét, szemét lehunyta, ajkát résnyire kinyitotta. Nem ismertem ennél szebb látványt, ezért engedtem, hogy viszonozza az érintésem. A pólót és a nadrágot is könnyen levette rólam. Nem sietett, inkább minden érintést kihasznált. Melltartóban és fehérnemüben feküdtem, miközben ő az alkarján támaszkodott és végig puszilta a testem. Néztem az ajkát, ahogy puszit nyom a vállamra, karomra, kézfejemre és a fenekemre.