Azt mondják, valahol mindenkinek van egy végzete. Az én végzetem ártatlan volt a szerelmünkhöz, és veszélyes rám nézve. Legyőzhetetlen vágy tombolt bennem, túlvilági vágyakozást éreztem iránta, mert nálunk a szerelem mindig örökké szól. Mert belesze...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miközben megrészegülve figyeltem, hogy Astrid az ingemben sétál ki a fürdőszobából, rájöttem arra, hogy valóban hiszek a végzetben. Kecses, enyhén izmos testét tökéletesen takarta a világoskék ing, legalábbis azt a részét, amit még korai lett volna megmutatnia nekem. Még az ingen keresztül is láttam feszes melle tökéletes formáját. Ennél nagyobb ajándékot, elképzelni sem tudtam magamnak ma éjszakára. Egyszerűen tökéletes és elképesztően gyönyörű volt. A kisugárzása levett a lábamról, úgy csodáltam őt mint egy ma született pincsi kutya. Elvarázsolt, magával ragadott. Lassan már egy perce ott álltam az ablak mellett és mozdulatlanul figyeltem, hogy a fenekéig érő ingben állt a francia ágy másik oldalán. A szemöldökömet felvontam, próbáltam máshova figyelni, de ez a nő teljes mértékben elvarázsolt. - Szerinted? - kezét széttárta, a bőrén megjelent az enyhe pír, miközben a véleményemet várta. Mit mondhatnék? Azt, hogy gyönyörű? Azt, hogy elképesztő és tökéletes?
- Nagyon gyönyörű vagy - suttogtam és feszes nadrágom zsebébe csúsztattam a kezem. Felajánlottam az ingemet, az sem érdekelt, hogy nem volt rajtam ing. Megérte. Ennek a nőnek a mosolyáért megérte. - Egy kicsit rövid!
- Igen? - mosolyogva néztem, hogy ujjaival megragadja az inget, majd a bokája felé elkezdte húzni, de a fenekénél többet nem takart el. Láttam, hogy milyen színű fehérnemű van rajta, arra is gondoltam, hogy az ágy szélére ültem és érzéki mozdulatokkal húzom le róla az inget, hogy közben libabőrös teste minden centiméterét érezhessem a nyelvemmel, de a kapcsolatunk elején ez egy kicsit nagy lépés lenne. Ezért csak megrántottam a vállamat, majd fél testtel az ablak felé fordultam.
- Szerinted a vadásznak mi volt gyanús? - kérdezte kiegyensúlyozottan. - Mi keltette fel a figyelmét? - fél szemmel figyeltem, hogy kezével megfogja a fehér takarót, felemeli, majd mélyen alá fekszik. Egy kicsit megemelte a párnáját, hogy kényelmes helyre tudja tenni a lapockáját.
- Szerintem az, hogy te nem rendeltél - az oldalára feküdt, kezével megtámasztotta a fejét. A mozdulat közben majdnem rálátást kaptam a mellére. A testem megfeszült és próbáltam elterelni a gondolataimat. A furcsa az volt, hogy másképp néztem rá. Egy elképesztően gyönyörű és szexi nőt láttam magam előtt, akivel legszívesebben egész éjszaka szeretkeznék. Nekem menne, ő talán nem bírná szusszal, de élvezné.
- Erre gondolnom kellett volna az elején - az ágy szélére ültem, majd az egyik lábamat magam alá húztam, miközben ő a mellkasomat fürkészte. Láttam, hogy próbálja huncut mosolyát leplezni, ezért a fejemet ráztam. - Min mosolyogsz? - suttogtam.
- Igazából csak szeretném látni kiengedve a hajad - húzta össze a szemét, mire a plafon felé pillantva, végig szántottam a borostámat. - Szexi lehet!
- Mérget ne vegyél rá! - túrtam hátra a hullámos tincset, ami időközben kiszabadult az összefogott hajamból. - Szerintem pihenj! - a hasamra támaszkodtam, kicsit közelebb hajoltam hozzá, majd hüvelykujjammal megsimítottam a bársonyosan sima arcát. - Adhatok egy csókot?
