Azt mondják, valahol mindenkinek van egy végzete. Az én végzetem ártatlan volt a szerelmünkhöz, és veszélyes rám nézve. Legyőzhetetlen vágy tombolt bennem, túlvilági vágyakozást éreztem iránta, mert nálunk a szerelem mindig örökké szól. Mert belesze...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fel alá járkáltam a nappaliban, miközben Draven pislogás nélkül nézte az átlátszó pohárban található vörös vért. Láttam rajta, hogy nem látja értelmét, hiszen eddig emberi étellel táplálkozott. Viszont mindenki úgy gondolta, hogy nagyobb esélye lehet, ha ő is vérrel táplálkozik. Mason, Lilith és Alec is aggodalmas tekintettel pillantott a fiúkra, aki hátra dőlt a kanapén. Mindenki reménykedett és bízott abban, hogy ezúttal a jelen nekünk kedvez és végre szerencsénk lesz. Érezni lehetett a feszültséget, hiszen az életünk és a jövőnk egy ismeretlen kezében van. Hiába voltunk erős, természetfeletti lények, hiszen rajtunk kívül volt valaki, aki a halálunkat akarta.
Könnyes szemmel pillantottam Alessandro felé, aki sötét haját apró kontyba kötötte, majd felém pillantott. Megérezte, hogy nézem őt, ezért csak halványan elmosolyodtam. Hónapokkal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy álmaim férfija mellett ilyen életem lesz, de a világ összes kincséért sem hagynám őt el. Számomra ő a végzet, a menedék, a remény, a reggel első sugara, és örökre ő lesz az a férfi, aki mellett lenni szeretnék. Alessandro számomra olyan helyet tölt be, amit senki nem pusztíthat el. Harcolunk egymás ellen, szerettük egymást, ellenségek is voltunk, de végül egymás mellett kötöttünk ki. Ez a szerelem. Mikor képtelenek vagyunk egymás nélkül létezni, mikor a másik hiánya gyógyíthatatlan. Mi ketten olyan összhangban vagyunk, hogy ezt a kötődést nem lehet megszakítani.
- Nos Draven! - Alessandro büszkén mosolygott, hiszen ez ő számára is egy nagy fordulatot jelentett. Szinte magamon is éreztem, hogy majd kiugrok a bőrömből. - Édesanyáddal azon gondolkodtunk, hogy növelhetnénk az erőd, hogy elérjük azt, hogy felülkerekedj a vadász erején! - Alessandro a pohár felé pillantott, miközben Draven követte a tekintetét. Máson és a többiek is elismerően bólogattak, hiszen érezték, hogy ez akár be is válhat. - Az jutott az eszünkbe, hogy a vértől erősebb lehetsz! - mondta ki.
- Apa! - tette fel a kezét. - Én még soha nem ittam! És, hogy megmondjam őszintén, nagyon nem is vágyom rá! - húzta el az ajkát. - Nem az én ínyemre való!
- Szerintem próbáld meg! - suttogta Kyle, aki szemben található kanapén feküdt. - Hidd el, ha megízlelted, utána másra sem tudsz majd gondolni! - vigyorgott. - És a biztonságod is múlhat rajta! - amikor befejezte, Draven sóhajtva a kezébe vette a poharat, majd elhunyt szemmel aprót kortyolt a vérből. Mindenki figyelmesen nézte őt. Draven nyelt egyet, a szemöldökét ráncolta, közben láttuk, hogy izlelgeti. Nem mondott semmit, csak lehúzta a maradékot, majd hosszasan kifújta magát. Ekkor Alessandro felé pillantott. Draven nem mondott semmit, de mindenki értette és látta, hogy bizony az ínyére is tökéletes. Ekkor Alessandro büszkén bólintott.
- Hozok még! - megszorította Draven vállát, aki ajkát ízelgette, majd a szemembe nézett.
- Látod ezt, anya? - ekkor büszkén mögé léptem, átkaroltam a nyakát és puszikkal halmoztam el az arcát. - Azt hiszem, hogy megvan az új kedvenc ízem! - jelentette ki, miközben a többiek is felnevettek. Jó volt látni azt, hogy az egész család a szívem viseli Draven sorsát és biztonságát. Volt valami kitartás és erős kötelék abban, hogy mindenki szerette őt. Draven biztonsága miatt nem csak erősebbek lettünk, de a napok és a hetek elteltével is közelebb kerültünk egymáshoz.
