Azt mondják, valahol mindenkinek van egy végzete. Az én végzetem ártatlan volt a szerelmünkhöz, és veszélyes rám nézve. Legyőzhetetlen vágy tombolt bennem, túlvilági vágyakozást éreztem iránta, mert nálunk a szerelem mindig örökké szól. Mert belesze...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hé! Alessandro, ez nagyon fájt! - nevetve löktem le magamról, miközben az ágy közepére fektetett. Ő csak elpirulva megtámaszkodott felettem és a lábam közt fekve lassan rám nehezedett. - Azért figyelembe vehetnéd, hogy nem vagyunk egy súlycsoport! Ezt te magad mondtad! - szorosan átkaroltam a tarkóját és oldalra csúsztattam a lábam, hogy kényelmesen elférjen. Nem fájt amikor teljes testtel rám feküdt, hiszen a fejem mellett ő tartotta magát.
- Ne haragudj rám, kérlek! Azt hittem, hogy könnyebb lesz ellenállni neked - ajkát beharapva a homlokomnak támasztotta homlokát és mélyen a szemembe nézett. - Azért hoztalak az ágyamba, hogy aludj! - kezével végig simította a meztelen mellem, a hasam és a combomat. Az érintése közben nyújtózkodtam és csak lehunyt szemmel élveztem, hogy van.
- És ha én nem szeretnék még aludni? - kezemmel végig simítottam a lapockáját, miközben a válaszára vártam. - Én nem vagyok fáradt! - pirultam el. - Lassan szeretkeztünk! És én készen állok egy következő menetre! - amint kimondtam, ő oldalra pillantott és elnevette magát.
- Ha emberként ilyen vagy, milyen lennél vámpírként? - ekkor a füléhez hajoltam és nagyon csúnya dolgokat súgtam a fülembe. Ő ekkor középre pillantott. - Te jó ég! - nevetett. - Azt meghiszem! - nyomott puszit a homlokomra. - Pihend ki magad! - a vörös takarójával gondosan betakart, majd mellém feküdt. Engedte, hogy közel bújjak hozzá, miközben a hajamat simogatta.
- Jó éjt! - suttogtam.
- Neked jó éjt! - kuncogott, majd a fejemre támasztotta az állát. Nem tudtam elaludni. Hosszú percekig próbálkoztam az alvással, de annyira boldog voltam, hogy nem tudtam elaludni. - Miért nem alszol?
- Mert nagyon boldog vagyok! - felültem és megsimítottam arcát. - És mert érzem a merevedésed!
- Ne foglalkozz vele - csóválta a fejét. Ekkor beállt a néma csend. Nem mondtunk semmit. Igazából nem volt szükség kommunikációra, hiszen tudtuk, hogy mit akarunk. Megemeltem a takarómat, addig ő meztelen mászott a lábam közé. A takaróval eltakartam a csípőjét, lejjebb másztam és csókot loptam tőle. Alessandro hátra söpörte a hajam, én pedig oldalra csúsztattam a lábam. A két kezemmel végigsimítottam a meztelen hátát és a fenekét. - Na jó, egy kicsit talán foglalkozhatnál vele!
- Mivel túlságosan boldog vagyok az alváshoz, fogok is! - lehunyt szemmel biccentettem oldalra a fejem, majd kezemmel óvszer után kutattam, de Alesandro édes csókja és érintése a bőrömön teljesen elvarázsolt.
- Ezek szerint boldog vagy velem? - a fejét enyhén megrázta, talán még ő maga sem hitte el, hogy működik. Sikerült. Normális pár lettünk.
- És neked köszönhetem! - hajoltam a füléhez. - Csináld - suttogtam. Miközben a gyertyák romantikus fényét néztem, és elvesztem a pillanatban, addig Alessandro egy lassú, óvatos mozdulattal belém hatolt. A mozdulat közben egymás ajkára sóhajtottunk és csókot kértünk egymástól. - Örökké veled szeretnék lenni - suttogtam könnyes szemmel, de ekkor megállt. Az arcomat fürkészte, az arca szépen lassan kipirult. Nem válaszolt, nem láttam rajta megbánást. Tudtuk, hogy az örökké nem nekünk kedvez, de sokáig együtt lehetünk. Alessandro csak bólintott, majd fejem fölé feszítette a két kezem és megállás nélkül mozgott bennem.
