Love of the lion (M.V.)

1.fejezet

Milton keys.
Mintha most látnám életemben először.
Már évek óta nem jártam itt, és most sem terveztem, de az élet mindin keresztül húzza a terveimet.
Percek óta csak álltam, és néztem az épületet, ami az évek alatt szinte semmit sem változott.
Vettem egy mély levegőt, és elindultam végre a bejárat felé.
Amint beértem az aulába azonnal a szemem elé került a tavalyi bajnoki autó, és sorban a világbajnoki címek, amiket addig a csapat megnyert.
Büszke vagyok a csapatra, nem arról van szó hogy nem. De az élet teljesen más felé vitt engem, én kiszakadtam ebből a közegből.
-Jó napot. Segíthetek?-hirtelen a hang irányába kaptam a fejem ,és a pult mögött lévő hölgy csak kiváncsi tekintettel bámult rám.
A cipőm hangos kopogását lehetett csak hallani, amíg oda nem értem elé.
-Jó napot, és igen. Christian Hornert keresem.
-Van időpontja? És megtudhatnám a nevét?-ült vissza a pult mögött lévő székre, és még mindig engem nézett.
-Nem, nincs időpontom. A nevem pedig..
-Sajnálom, de időpont nélkül nem mehet be hozzá.-vágott bele a szavamba, így a mondatomat sem tudtam befejezni. -Kérjen egy időpontot, mert az nélkül sajnos nem engedhetem be. Amikor az megvan, jöjjön vissza hozzánk és tud beszélni Mr.Hornerrel.
-Nem kérek időpontot, hiszen most vagyok itt. Hívja fel Christiant, és mondja meg neki hogy beszélni szeretnék vele.
-Sajnálom asszonyom de azt nem tehetem meg. És megkérem hogy távozzon.-csak felhúztam a szemöldökömet, és csak bámultam rá.
-Már pedig én addig innen nem megyek el, amíg nem beszéltem vele. -tettem fel a kezeimet a pultra, és úgy hajoltam kicsit közelebb hozzá.
-Megkérem még egyszer asszonyom hogy távozzon. Időpont nélkül sajnos nem engedhetem fel. Ha nem távozik ,akkor muszáj lesz szólnom a biztonsági őrnek.-nézett át a vállam felett, hiszen az ajtóban ott állt két őr.
-Tudja maga hogy én ki vagyok?-tettem fel neki a kérdést, de nem épp onnan érkezett válasz ahonnan reméltem.
-Emília?
-Helmut?-fordultam meg hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg ő áll-e a hátam mögött.
-Emília. Ezer éve nem láttalak. Azt hittem csak a szemem káprázik ,amikor kinéztem az ablakon és téged láttalak. Már megijedtem hogy csak képzelődöm.-jött oda hozzám és már öleltük is meg egymást.
-Szia Helmut. Jó téged látni.-szinte belebújtam a karjaiba.
-Gyönyörű vagy. Nem hittem volna hogy lehetsz szebb, de nézzenek oda. -fogta meg a kezeimet, miután elváltunk egymástól.
-Köszönöm.
-Félre ne értsd. Örülök hogy itt vagy végre, ennyi év után. De megkérdezhetem hogy miért?
-Beszélnünk kell.-Többen nem is kellett mondanom. Bólinott egyet, és már indultunk is el az emelet felé.

-Képzelődöm vagy tényleg igaz amit mondtak.-szinte berontott az irodájába Christian.
-Nyugodj meg. Még nem képzelődsz, ahogyan én sem.-állt fel Helmut, és vele együtt én is.
-Emília.
-Szia Christian.-öleltem meg őt is.
-Évek óta nem láttalak. Nézzenek oda, abból a csalfa kislányból, egy gyönyörű, érett, felnőtt nő lett.
-Köszönöm.
-Azt mondták hogy az irodámba vagytok és hogy beszélni akartok velem. El sem akartam hinni amikor mondták a nevedet.
-Jól mondták. Tényleg beszélnünk kell.- lettem hirtelen komolyabb, ami neki is feltűnt.
-Értem. Akkor üljünk le. -miután mindannyian elfoglaltuk a helyünket, Helmut már meg is szólalt.
-Mi annyira fontos? Gondolom komoly dolog lehet ha te jöttél el személyesen.
-Mert az is. A csapatról van szó.-néztem Christianra, aki hirtelen közelebb hajolt.
-Mi van a csapattal?  Nagyszerűen teljesítűnk. Egymás után két világbajnoki cím, és ez a szezon is nagyszerű számunkra.
-Tudom. Ezzel tisztában is vagyok. Viszont van egy komoly probléma. Sőt, nem is egy.
-Mik azok?
-Marion el akarja adni a részét. Vagyis, neki az is elég ha többet kap, juttatásként mint eddig.
-Na ne viccelj. Így is milliókat kap.-akadt ki Christian egyből.
-Nagyon is jól tudom. Viszont ha nem tudunk vele megegyezni, akkor eladja a részét.
-Mekkora is a része? 2-3%?-Tette fel a kérdést Helmut.
-Az is rengeteg egy ekkora cégben. De miért akar többet?-nézett újra rám Christian.
-Két világbajnoki cím, és nagyon úgy tűnik meglesz idén a harmadik is. Kevesli.
-És mihez akar kezdeni ha már nem lesz aki nyomja pénzel?
-Az már nem a mi bajunk.-néztem Helmutra, aki csak bólinott egyet.
-Akkor mi legyen? Mennyivel akar többet?
-Nem lesz semmi. Ezt én megoldom. Csak szerettem volna ha tudtok róla. Viszont, van egy komolyabb probléma amit nektek kell megoldani.
-Mi az?
-Nem mi, inkább ki? Perez.
-Ezt hogy érted?
-Nem teljesít a legjobban. Sőt.. az utolsó pár versenyen, elég gyatra a teljesítménye.
-Majd jobb lesz. Már beszéltünk vele.
-Gondolod nem a mostani verseny után először ugye?-Helmut csak megrázta a fejét, mint nemleges válasz.
-Perez jó versenyző, és nagyszerű pilóta.
Most egy kisebb hullámvölgye van, de ki fog belőle jönni. Ebben biztos vagyok.
-Én is. De lehet addigra már késő lesz.
-Mire akarsz kijukadni Emília? Azért jöttél ide ennyi év után, hogy megmond mit tegyek az egyik pilótámmal?
-Na álljon meg a menet Christian. Nem jó kedvemből vagyok itt. Ha tehettem volna évekre elkerülők még ezt a helyet. És nem fogom megmondani hogy mit tegyél a pilótákkal ,amíg normálisan teljesítenek. De amíg a többi részvényes és már a szponzorok is  engem csesztetnek hogy mi folyik itt, addig igen is meg fogom kérdezni, hogy mégis mi a fasz folyik itt.-bukott ki belőlem minden.
Christian csak nézett rám, nem szólt semmit, csak az arcát kezdte el dörzsölni.
-Nyugodj meg Emília. Megoldjuk. Nem tudtunk róla hogy téged kerestek meg. Beszéltünk velük már mi is.
Egy szóval sem hozták fel, hogy téged is megkerestek.
-Már pedig megkerestek. Ami valamilyen szinten érthető is. Mindkét pilóta ugyan olyan autóban ül, mégis csak az egyik képes versenyek nyerni. A másik már az időmérőt sem tudja befejezni, mert egy normális kört sem tud megcsinálni. Kíváncsi vagyok hogy miért van ez így.
-Beszéltünk Checoval. Minden verseny után beszéltünk vele. Valami mégsem sikerül neki.
-Ez elég komoly baj Christian. Nem ez az első alkalom, hogy az egyik pilóta nem teljesít jól a szezon alatt.
-Ugye nem azt akarod mondani hogy..
-Hogy lehet ideje lenne egy új pilóta párosításnak? De, lehet pont az kellene. Nem ez lenne az első alkalom a csapatnál.
-Perez nagyon jó versenyző. Rendbe fog jönni csak egy kis idő kell neki. Ő is fusztrált amiért nem teljesít jól.
-Ez nem magyarázat Christian. Pierre is nagyon jó pilóta ahogyan Alex is, mégis  a szezon alatt lettek lecserélve.
-Gasly nem hozta azt amit elvártunk tőle.
-Ahogyan most Perez sem. -néztem Markora ,aki csak nézett rám.
-Mit akarsz akkor Emília? Cseréljük le Checot? Csak mert most nem sikerül neki jól a verseny?
-Nem, de lehet el kellene rajta gondolkodni. És beszélni kell vele, ha kell  én nagyon szívesen megteszem.
-Inkább ne. Majd mi beszélünk vele. Ugye megérted?
-Csak nem félsz hogy elfut az egyik pilótád?
-Nem a kedvességedről vagy sokszor híres. Ne értsd félre Emília, de még nem ismered a fiúkat.
-Nem lennék most itt ha mindenkinek mindent eltűrnék.
-Tudom. Ezért beszélünk mi vele jó?
-Persze.
-Mennyi időt adsz még neki?
-Megpróbálom Marionnal megoldani azt az egész hülyeséget minnél előbb. De maximum 2 verseny. Addig elintézem a részvényeseket és a szponzorokat.
-Hidd el, minden rendben lesz.
-Ezt már hallottam Christian.-néztem bele a férfi szemeibe, amik csak szomorú tekintettel néztek most rám.