Love of the lion (M.V.)

15.fejezet

-Szia anya.-öleltem magamhoz, amint hazaértem.
-Szia kicsim. De jó hogy itthon vagy végre. Nagyon hiányoztál.
-Te is.
-Na gyere, üljünk le és mesélj el mindent.-szinte betolt a nappaliba, egyenesen a kanapéhoz.
-Mit szeretnél tudni?-húztam fel magam alá a lábaimat, és vártam anyám kérdés özönét.
-Mindent. Telefonon nem lehet úgy elmesélni. Hetek óta nem láttalak. Mindenre kíváncsi vagyok. Mi van a csapattal? A pilótákkal?
-Jézusom anya, egyszerre csak egy kérdést jó?-csak bólintott egyet, de már tudom hogy alig várja hogy meséljek.
-A csapat nagyon jó. Tényleg. Christian és Helmut sokat segítenek. És a többi dolgozó is nagyon normális.
-Láttam a tortát. Nagyon aranyos volt tőlük. Csak azt bánom hogy nem lehettem ott.
-Jaj, anya. Ezt már  megbeszéltük. Neked is van munkád, nem ugrálhatsz mindig miattam.
-Tudom, de akkor is. Na jó, mi van a Checoval? Hogy, hogy ilyen jóba letettek?
-Beszéltem vele még az elején. Tudja ő is hogy nem sikerült neki valami jól az a pár verseny, de utánna már minden jól alakult. Sikerült magában rendeznie a dolgokat. Ő már az elejétől kezdve elfogadott, és egész jóba lettünk.
-És a kis világbajnok?-csak egy nagyot sóhajtottam, és belekezdtem a kis történetünkbe. Persze ,egy két részt kihagyva, hiszen nem mindenről kell tudnia.

-Emília, beszélhetnénk?-jött elem Christian, pedig épp hogy a garázsba beértem.
Annyi ember volt itt ,hogy szinte alig tudtam bejönni.
-Persze, mi az?-mentünk kicsit arrébb, hogy ne akadáljunk a fiúknak.
-Lenne egy szponzor munka a fordnak. A verseny után lenne, hétfőn és kedden. Itt tartanánk meg a pályán.
-Értem, ez tök jó.
-Viszont lenne itt még valami. -vakarta meg a tarkóját, és látszik rajta hogy nem tudja hogyan mondja el.
-Csak mond ki Christian. -sóhajtottam  mire a férfi belekezdett.
-Neked is itt kellene maradnod. A szponzorok jó ötletnek tartják, hogy egy ilyen kis videóban te is benne legyél. Ez amolyan reklám is lenne a csapatnak.
-Miről is lenne szó? Én nem vagyok ezekhez a dolgokhoz hozzá szokva.
-Csak egy reklámot csinálnának az új sportautóról. Te lennél az utas, és lenne veled egy sofőr is. Többet nem tudok róla mondani.
-Értem. És ki lenne a sofőr? Gondolom valamelyik pilóta, nem?
-Igen. Max. -csak bámultam a férfira, hiszen ezt nem gondolhatja komolyan.
-Nem.
-Emília. Kérlek. Tudod hogy fontos a közös munka a fordnal. Csak két napról lenne szó. Ha úgy jobb, beszélek Maxal.
Nem lesz vele gond.
-Ebben nem vagyok olyan biztos. De miért pont én? Minek is kellek én ide? Nem az a lényeg, hogy az autó milyen gyors?
-De, viszont jó reklám lenne ha te is benne lennél. A Red bull új tulajdonosa, aki részt vesz egy reklámban. Ez mind nekünk, mind nekik jó reklám lenne.
-Még meggondolom. És derítsd ki mit is kellene tennem. Vakon nem megyek bele.
-Meglesz. Csak gondold még át jó?-mosolygott rám a férfi, és már ott is hagyott.

-Komolyan ahogy elnézek a lelátóra, olyan mintha fele McLaren szurkoló lenne.-mutatott az egyik irányba Kika.
-Csak mindenki tudja hogy ők más miatt vannak sárgába öltözve.-húztam el a számat, és már indultunk is tovább.
-Sajnálom ami akkor este történt. Max nagyon messzire ment.
-Már mindegy. Én sem voltam jobb. Nem kellett volna belemennem a provokációjába.
-Akkor is. Ez még tőle is sok volt. Pierre is nagyon kiakadt utánna.
-Semmi baj Kika. Már mondtam. És nem akarom, hogy a fiúk miattam legyenek rosszban.
-Nem lesznek. De valakinek helyre kell tennie Maxot. Amúgy meg, komolyan már féltem hogy a végén megpofozod ott mindenki előtt.
-Gondoltam rá, nem tagadom. De abból tényleg botrány lett volna. Csoda hogy ebből nincs.
-Nem volt ott olyan ember aki elmondja a sajtónak. Ez a ti dolgotok, másra nem tartozik.
-Sziasztok lányok.-kiáltott oda Lando, amikor a McLaren előtt mentünk el.
-Szia Lando.-köszöntem a férfinak, hiszen az óta az este óta nem láttam. Elég kínos számomra a helyzet most.
-Szia Emília. Nagyon csinos vagy, most is.-mosolygott közben rám.
-Köszi, neked is jól áll a narancssárga. -mutattam rá, hiszen már a verseny overáljába volt.
-Csak nem lecseréled a kéket sárgára?-húzkodta a szemöldökét, mire jót nevettem rajta.
-Köszi, de maradok a kéknél.
-Hát ez nagy baj. Amúgy hogy vagy?-váltott hirtelen át komolyra.
-Jól. Lando, sajnálom ami az este történt. Nem így akartam bemutatkozni.
-Ugyan már Emília. Semmi baj ,ismerem Maxot, nincs gáz. Sokszor forró fejű, és ami a szívém az a szájján. Nem sokszor fogja vissza magát. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk egy jót beszélgetni.
-Azt én is. -mosolyogtam a fiatal férfira.
-Ha lenne kedved, este beülhetnénk enni valamit. Már ha neked is jó.-eléggé meglepett ezzel a meghívással.
-Persze, majd megbeszéljük mikor és hol találkozzunk.
-Szuper, csak van egy kis gond.
-Mi az?
-Nem tudom a számodat.-csak oda adtam a férfinak a telefonom, hogy be tudja írni a számat. Gyorsan megcsörgette magát, így már neki is megvan az enyém.-Akkor majd hívlak amikor a szállodába leszek.
-Oké, de most mennünk kell. Szia Lando, és sok sikert.
-Köszi. Sziasztok lányok.-Kika csak intett neki egyet, hiszen ő kicsit távolabb állt.
-Ez meg mi volt?-támadott le egyből ahogy oda értem hozzá.
-Semmi. Csak megbeszéltük, hogy este majd vacsizunk egyet.
-Szóval randizni mész Lando Norrisal?-amint meghallottam hogy minek nevezi az esti találkozonkat hirtelen megtorpantam.
-Nem, ez nem randi.
-Vagy csak neked nem az.-nevetett fel, és gyorsan belekarolt a kezembe és mentünk is az eredeti célunk felé.

Egyre idegesebb voltam az este miatt. Nem szeretném megbántani, de azt sem szeretném ha hiú ábrándokat kergetne az estével kapcsolatban.
Jobb lesz ezt még az elején tisztázni, akar milyen kellemetlen is lesz majd.
Úgy beszéltük meg, hogy nyolckor találkozunk lent a hallban. Lassan nyolc óra lesz, így gyorsan felkaptam a cipőmet, és a kártyámat és már indultam is el.
Lando már lent várt, és ahogy egyre közelebb értem, láttam hogy nincs egyedül.
Így még kínosabb lesz, főleg ha ő is velünk tart majd.
-Szia Emília. Nagyon gyönyörű vagy, mint mindig.-adott két puszit az arcomra a brit pilóta.
-Köszönöm Lando. Te is igazán jól nézel ki.-egy fehér ing volt rajta, aminek feltűrte az ujját, és egy kék farmer.
-Akkor én megyek. Majd beszélünk haver. Hello.-köszönt el tőlem is, így az eredeti terv szerint ketten leszünk.
-Csak nem megijedtél hogy Max is velünk tart?-mentünk ki a szállodából, egyenesen a kocsija felé.
-Őszintén? Eléggé meglepett hogy itt volt.
-Csak összefutottunk. Most ért vissza a pályáról.
-Egész idáig a pályán volt?-meglepett amit most hallottam. Hiszen már mindenki vissza jött csak páran maradtak ott.
-Igen. Max mindig is ilyen volt. Addig nem mozdul el ,amíg nem néz át mindent.
-Kinyitotta nekem az autó ajtaját és miután ő is beszállt, már indultunk is el.
-Hm.
-Mi az?-nézett felém,de gyorsan vissza is fordult.
-Semmi. Baj lenne ha nem beszélnénk Maxról?
-Dehogy is. Igazad van. Mihez lenne kedved? Mit ennél?
-Nem tudom. Tudsz valami jó kis hazai éttermet?
-Persze. Istenien főznek ott. Remélem szereted a fűszeres kajákat, mert itt nem spórolnak vele.
-Naná. Imádom őket.
-Akkor ez tetszeni fog majd. -kis ideig autóztunk, mire megállt egy hangulatos étterem előtt.
-Voltál már itt?-Néztem körbe, de minden nagyon szép volt.
-Igen. Még tavaly találtam. Nem tudom mit szeretnél enni, de ha szereted a levest, akkor a gulyás levest próbáld ki.
-Milyen levest?-nagyon furcsán mondta ki az étel nevét.
-Gulyás. Nagyon finom.
-Akkor lehet az lesz majd. Szeretem a leveseket.
-Reméltem hogy nem csak egyedül eszem majd.-kezdett el zavartan nevetni.
-Azt hitted hogy csak salátát eszem?
-Őszintén, igen.  Csak azt hittem te is olyan vagy mint a legtöbb nő.
-Hát nem. Megeszek mindent amit szeretek. Majd ledolgozom utánna. Persze tartok egy mértékét, főleg a csokiból, de nem sanyargatom magam.
-Ezt jó hallani.
-Nézd Lando. Szeretnék beszélni veled.
-Persze , azért vagyunk itt.
-Erről az estéről lenne szó.-nem látszott meglepetnek.
-Figyelj Emília. Nem ismerjük egymást, de számomra elég szimpatikus vagy. Ez egy baráti vacsora, ez miatt ne érezd magad kellemetlenül. Majd talán idővel, amikor jobban megismerjük egymást akkor elhívlak egy randira, hátha igent mondasz, de most úgy vagyunk itt mint barátok, jó?- nem hittem volna hogy ennyire átlátott rajtam. De örülök neki hogy így gondolkodik.
-Köszönöm Lando.
-Nincs mit. Na rendeljünk végre, mert éhen halok.-csak jót mosolyogtam a férfin.