Love of the lion (M.V.)

25.fejezet

-Szia Daniel.-amint a férfi észre vett ,csak nagy mosollyal az arcán jött felém.
-Emília. Szia.De jó itt is látni.-ölelt meg, ami kicsit meglepett.
-Csak kíváncsi voltam hogy hogy vagy. De látom jól érzed magad.
-Imádom. Komolyan, köszönöm a lehetőséget.
-Nagyon jó sofőr vagy Dan. Voltak ugyan hibás döntéseid, mondjuk amikor elmentél a csapattól, de a saját utadat jártad amit én nagyon tisztelek. És most újra velünk vagy, szóval most jól döntöttél.
-Tudom.. végre hazaértem.
-Bizony. Mutasd meg ,hogy ki is vagy. Élvezd amit csinálsz. Tudom hogy az a kocsi nem épp a legjobb sajnos, de próbáld meg jól érezni magad. És majd kiderül hogy mi lesz a vége.
-Nem akarok rá stresszelni, mert tudom hogy akkor nem alakul jól a verseny. Elvézni fogom és kihozom a legjobbat a helyzetből.
-Örülök neki. Yuki?
-A garázsban van. Oda kísérjelek?
-Nem kell. Megyek, megnézem a fiúkat. Valami challenge videót vesznek fel, kíváncsi vagyok mi lesz az.
-Arra én is. Veled mehetek?
-Nincs dolgod most?-csak a fejét rázta, így ketten mentünk vissza a fiúkhoz.

-Ezt nem hiszem el. Mi a jó isten van rajta?-fakadt ki belőlem a röhögés ,ahogy megláttam Maxot egy szőke parókában.
-Ez nagyon jó.-röhögött Daniel mellettem.
Ahogy a fiúk végeztek és észre vettek minket ,már jöttek is oda hozzánk.
-Sziasztok. Hello Dan.-pacsizott le vele Checo, Max pedig csak oda állt mellém.
-Jó a hajad Maxi. Talán csak nem növeszted?-kezdte el piszkálni az ausztrál.
-Most hogy mondod, gondoltam rá. Checo szerint szexi vagyok vele.-dobta hátra a haját, és vigyorogva nézett ránk.
-Inkább ne. -csúszott ki a számon, mire csak rám kapta a tekintetét.
-Talán nem tetszik? Mindenki szerint jól áll. Vagy csak irigykedsz?
-Persze. Igazán csinos vagy benne. Maradjon is rajtad egész nap.
-Ez nem is rossz ötlet. Mondjuk egy jó kis fogadás? Na srácok? Benne vagytok?-lett hirtelen izgatott Dániel.
-Nem fogadok. És nem lesz rajta egész nap. Ma kocsiba kell ülnie, nem szórakozunk.
-Jaj Emília. Csak egy kicsit. Majd akkor leveszi.-próbált Checo is alkudozni.
-Talán csak nem félsz hogy én nyerek?-nézett rám Max, mire csak elnevettem magam.
-Megmondtam, hogy nem fogadok. És vedd le a fejedről, mert ma még közönségtalálkozótok is lesz. Így nem mész oda. -hiába próbáltam meg erélyes lenni, nem igazán hatotta meg, csak kinevetett.
-Valld be hogy irigykedsz. De tudod mit, lásd milyen kedves vagyok ,ezért neked adom.-mire az agyamig eljutott hogy mit mondott, már tette is a fejemre rá azt a borzalmat.
-Jól áll a szőke Emília.-röhögött ki Daniel, és a fiúk is csak csatlakoztak hozzá.
-Akartok ma még vezetni?-hirtelen mind a hárman elhallgattak, és pedig csak karba tett kézzel álltam előttük.
-Nekem dolgom van. Elfelejtettem ,hogy beszélnem kell még Yukival-Daniel gyorsan elrohant, és Checo is, mondván meg kell valamit néznie a garázsban.
Egyedül Max maradt ott, aki már vigyorogva nézett le rám.
-Halálra rémiszted őket.-vette le a fejemről a parókát, ami miatt a hajam olyan lett mint egy széna boglya.
-Ha nem teszem meg, még mindig itt röhögnének. De ahogy látom ,te nem ilyedtél meg.
-Én már párszor megkaptam. Már kezdem megszokni, de nekik ez új volt.
Ilyen gyorsan sem láttam még Dant elfutni.
-Nem gondoltam komolyan. De valamivel meg kell őket ijeszteni.
-Tudom. Na gyere, nézzük meg Checo hova menekült.-nevetett fel, így együtt elindultunk a Red bull garázsa felé.

-Emília. Emília..
-Mi? Mi az?-ocsudtam fel, miután Max hozzám szólt.
-Már vagy 3x szóltam. Mi van veled? Délután óta szinte alig szólalsz meg.-ült le mellém, és kérdő tekintettel nézett rám.
-Szerinted is hibát követtünk el?
-Mármint mivel?-fordult felém, közben a kezét a kanapé támlájára tette, így végig simított a kezemen.
-De Vriesel.
-Nem. És nem csak azért mondom mert köztünk most alakul valami. Hanem azért, mert így is gondolom. Kedvelem Nycket, de sajnos nem sikerült neki felvennie a ritmust.
-És ha igazuk van? Ha csak idő kellett volna neki?-Max csak közelebb ült hozzám és megfogta a kezemet.
-De nem követtél el hibát. Ne hagyd hogy ezek az emberek elbizonytalanítsanak a döntésedben. Jól döntöttél. Ne hidd el, azt amit ők mondanak. Főleg azt ne ,amit Toto Wolf mondott. Az az ember mindig keresztbe akar nekünk tenni, és most te vagy a célpontja.
-De jó. Más nem is hiányzott.
-Ugye nem hitted azt hogy hagyni fogjuk, hogy egy rossz szót is mondjon rólad?-csak a fejemet ráztam, mire Max csak oda hajolt hozzám ,és az ajkait már az enyémhez is érintette.
-Én is ki tudok magamért állni.-váltam el tőle, mire csak vigyorogva bólogatni kezdett.
-Azt hallottam. Reméltem is hogy kinyitod azt a szép szádat, és elküldöd melegebb éghajlatra.
-Örül a fejed mi?
-Még jó hogy. -ragályos volt a jó kedve, mert nekem is már a mosoly díszítette a fejemet.
-Csak azért kicsit elgondolkodtam azon amit ma mondtak. Mivan ,ha tényleg igazuk van? Ha hibát követtünk el azzal, hogy Danielt vissza hívtuk a csapatba és Nycket kitettük? Ha tényleg csak idő kellett volna neki?
-De nem így van. Ezt te is tudod. Csak ezért mondták azt amit mondtak ,mert szeretnek belekötni az emberbe.-remélem Maxnak igaza van. Ma volt a sajtotájékoztató, amin én is jelen voltam ,és rengeteg újságíró kételkedett a döntésünkben.
És ha ez nem lenne elég ,a Mercedes csapatfőnöke, mindenki előtt megkérdőjelezte a döntésemet és a csapaton belüli helyemet. Szerinte csak egy gazdag fruska vagyok, aki egyáltalán nem ért a sporthoz. Csak azért vagyok itt, hogy valami nevet szerezzek magamnak, ha már az eddigi nem lenne elég. Christian abban a pillanatban majd felrobbant mellettem, amint meghallotta hogy a férfi mit mondott.
-Már értem Christian miért is utálja annyira Wolfot. -Max csak jót nevetett rajtam, amint meghallotta amit mondtam.
-Hát már te sem leszel a szíve csücske. Azért nem hittem volna, hogy képes vagy ennyi újságíró előtt vissza szólni neki. De komolyan mondom, büszke vagyok rád.
-Oo, a nagy Mad Max büszke rám.-úgy tettem mint aki meghatódik, és a kezemet a mellkasomhoz tettem.
-Ha én Mad Max vagyok, akkor te a mai naptól Mad Emília vagy. De komolyra fordítva a szót. Igazad volt, amikor megkérdezted tőle, hogy eddig akkor miért is nem szerződtette le Nycket.
-Mindenki könnyen beszél másnak a helyében. Mindegy, holnap már komoly napunk lesz, hadjuk inkább ezt a témát.
-Holnap már Victoriáék is kint lesznek.
-A fiúk is jönnek?
-Igen. Luca már nagyon várja.
-Voltak már kint másik versenyen is?
-Igen, tavaly. De még elég kicsi volt hozzá. Idén sem sokkal nagyobb, de már rajong érte.
-Csak nem egy újabb autóversenyző alakul a családban?
-Ki tudja? Bár ha Victorián múlik ,nem biztos hogy szívesen engedné neki.
-Miért? Nem ő lenne az első a családban. Tudom hogy veszélyes sport, de a szüleid is pilóták voltak.
-Hát pont ezért. De főleg miattam. Nagyon fél amikor valami balesetem van. Tavaly előtt amikor Silvestonba voltunk, Victoria akkor nagyon megijedt. Mindenki a családban ,de ő legjobban.
-Láttam azt a balesetet.-láttam rajta hogy meglepődik, de az ajkait egy apró mosolyra húzta.
-Nem néztél évekig futamot, de az én balesetemet láttad? Csak nem már akkor is éreztél valamit?-hajolt közelebb, de én csak hátráltam.
-De, de azt pont nem akarod tudni. És csak azért láttam, mert azzal volt telle az egész internet.
-Hát persze, mi más miatt láttad volna.-kezdett el az orra alatt dörmögni, és már vissza is ült helyére.
Csak sóhajtottam egyet, és közelebb ültem hozzá.
-Lehet csak azért láttam mert minden azzal volt telle, de örültem neki hogy egyben kiszálltál abból az autóból.-karoltam át a nyakát, mire csak a derekamra tette a kezét.
-Csak nem így vallod be hogy fontos vagyok neked?
-Nem. De ha idén ilyen baleseted lesz, biztos lehetsz benne, hogy a saját kezemmel folytak meg.
-Imádom amikor ilyen kis őrült Emília vagy.