Love of the lion (M.V.)

7.fejezet

Max szemszöge:

Újra a Red bull hazai pályályán vagyunk, ami mind a csapatnak, mind nekem fontos. Rengeteg szurkoló van itt, akik mind miattunk vannak már most kint a pályán.
Már nagyon vártam, hiszen tavaly nem sikerült nyernem ezen a pályán, de idén más lesz. Miénk a legjobb autó a mezőnyben, és mindent megteszek azért hogy idén nyerjek.
Christian nagyon bizakodó, nem csak a mostani ,de az elkövetkezendő versenyekkel kapcsolatban is.
Eddig ez a legjobb szezonunk, de várjuk ki a végét.
Amikor beértem a garázsba egyből a fiúk felé vettem az irányt. Lepacsiztam velük, és sorba vettünk mindent az autón.
-Hé Max.-jött oda Paul, az egyik szerelőm. Évek óta dolgozom vele, mindig is jól kijöttünk.
-Mi az? Baj van a kocsival?-kérdeztem a egyből, mire csak elröhögte magát.
-Dehogy is. Ez a kocsi valami csoda lett. Nem arról akartam beszélni, hanem inkább rólunk.-mutatott a hátam mögé, ahol két nő állt a garázs másik felén.
-Mi van velük?
-Kik ők?-kérdezett rá Paul, mintha tudnám a választ.
-Fogalmam sincs, és nem is nagyon érdekel. Biztos valami szponzor, vagy valamien influencer.
-Az is lehet, na mindegy. Dolgozzunk tovább.

Az időmérő után épp a garázsban voltam és Christiant kerestem, amikor láttam hogy  az egyik nővel beszélget, akiket Paul mutatott. A fiatalabbikkal beszélt, de még mindig nem tudom ki ő.  Azért azt meg kell hagyni hogy elég szemrevaló. Elég nehéz nem bámulni, elvégre én is csak férfi vagyok, és ő egy gyönyörű nő.
Csak oda mentem Hornerhez, hiszen van mit megbeszélnünk. A nő csak gyorsan elköszönt, de Christian még oda szólt neki hogy majd beszélnek még. Elég furcsa egy helyzet volt.
-Most végeztünk. Bocs ,hogy csak a második hely jött össze.
-Semmi baj, lesz majd jobb is. Holnapi nap a fontos. Abba mindent bele kell adni.
-Tudom, azon is vagyok. De mennem kell.
-Csak okosan a riporterekkel.-emelte fel a mutató ujját, de mégha nem is mosolygott volna mellé ,akkor sem ijedtem volna meg tőle.
-Mint mindig. -hagytam ott és már indultam is ki a garázsból. Csatlakozott hozzám Checo is, így együtt mentünk be a sajtó részhez.
-Max gyere, itt kezdünk.-jött oda az egyik médiás, és már küldött is a riporter elé.
-Szia Max. Hogy érzed magad most az időmérő után? Számítottál arra, hogy a ferrári ennyire erős lesz itt?
-Hello, őszintén nem hittem volna. Mondjuk tudtuk hogy elég rendesen fekszik nekik ez a pálya, de majd holnap kiderül, hogy hogyan alakul majd a verseny.
-Azért a második hely sem rossz. Onnan te  könnyen nyerhetsz majd. De mit szólsz ahhoz, hogy Dietrich  Mateschitz lánya ma a Red bull garazsából nézte az időmérőt? Évek óta nem lehetett látni, és most itt van a Red bull hazai versenyén. Talán valami lesz a csapattal ,és azért van most itt?
-Nem tudok róla semmit. Ez nem az én dolgom, ahogyan az sem hogy mit keres itt. Nem ismerem, így nem tudom kiről van szó.
-Nem ismered? Pedig Dietrichel neked nagyon jó kapcsolatod volt. Akkor hogy lehet hogy a lányát nem ismered?
-Úgy hogy sose találkoztam vele. Mint mondtad, az apjával volt egy nagyszerű kapcsolatom, nem pedig vele. Nem tudom mit keres itt, és nem is érdekel. Ha ennyi lenne, akkor mennék.
-Persze, ennyi köszönöm Max.-hagytam ott a riportert, és már mentem is a következőhöz. Ott is újra megkaptam a kérdést amit az előzőnnél. Mit keres itt a nő? Hát eddig nem érdekelt, de már egyre jobban idegesít.

A megbeszélés a gyárban, hát nem várt fordulatott vett. Az hogy Emília Mateschitz lett, a csapat új tulajdonosa, nem épp volt számomra öröm hír.
Ennek hangot is adtam de hiába, nem nagyon hatotta meg, és még akkor sem ,amikor közölte hogy beszélni akar majd velünk.
Checo nem szólt semmit, lehet még fel sem fogta ami történt.
-Kicsit vissza visszafoghatnád magad. -szólt rám Perez, miután a nő elment.
-Nem fogok úgy ugrálni ahogyan ő akarja.
-Mi bajod van vele Max? Nem is ismered. Vagy tévedek?
-Nem, nem ismerem. De hallottam róla. Dietrich mesélt róla, de sose találkoztam vele. Hiszen soha nem volt ott egy versenyen sem, és az apjával sem volt valami sokat.
-De te annál inkább.-csak ránéztem a mexikóira, aki csak felemelte a kezeit.- nem rosszból mondtam. Mindenki tudja hogy ti jóba voltatok. De honnan tudod hogy nem volt sokat az apjával? Lehet csak akkor nem volt vele, amikor te ott voltál.
-Mondta. Sokszor mondta hogy a lánya nem ment el, mert vagy tanult vagy dolgozott. Most meg itt van, mint aki jól végezte dolgát, és bejelenti hogy ő áll az apja helyére.
-Adj neki egy esélyt. Nem tudhatjuk hogy hogyan került ide. Lehet később majd megtudjuk, csak hagyd hadd csinálja amit jónak lát.
-Nem fogok úgy ugrálni ahogyan ő akarja.
-Én adok neki egy esélyt. Hátha nem is olyan rossz.-tette szét a kezeit Checo, mire csak válon veregettem, és elintéztem annyival hogy ő tudja.

Tudom hogy már késésben vagyok arról a bizonyos megbeszélésről, de örüljön annak hogy elmegyek egyáltalán.
Mire oda értem ő már bent beszélt Checoval, így csak bementem és leültem a mexikói mellé.
-Nem ismered az órát?-nézett rám, mire csak vigyorgva ültem tovább.
-Miért is kell itt lennünk? -tettem fel neki az első kérdést, nem foglalkozva azzal hogy ő mit kérdezett az előbb.
Elég sokat beszélt, és meglepve vettem tudomásul, hogy teljesen tisztába van a csapattal. Bármit is kérdeztem, mindenre tudott választ adni. Az kicsit meglepett hogy nem akar a csapatba beleszólni ,de mindenről tudni akar.
Már épp mentünk volna ki, amikor utánnam szólt, így kelletlenül leültem vissza a helyemre. Nem mondom hogy nem lepett meg az amit most mondott, de ezt ő sem gondolhatja komolyan. Mi az hogy nem enged versenyezni?
Miután elég rendesen kiosztott, csak fogta magát és kiment. Ott ültem, és csak a szavai jártak a fejemben.

-Max. Na végre itt vagy. Megvolt a beszélgetés Emíliával?-jött oda Helmut, de én nem voltam olyan boldog mint ő.
-Meg.
-És? Mondtam hogy nem kell mitől tartanotok. Nem akar beleszólni a csapatba, de tudni akar mindenről.
-Ja ,ezt már hallottam. De azért mégis csak beleszól.
-Ezt hogy érted?-nézett rám, mire csak elhadartam neki amit a nő előbb hozzám vágott.
-Ez nem fog megtörténni. Talán csak rád akart ilyeszteni, hiszen nem voltál vele valami kedves. Beszélek majd vele erről, hiszen ezt ő sem gondolhatja komolyan.
-rázta a fejét az idős férfi.
-Semmi gond Marko. Nem kell erről beszélned vele. Inkább elkerülöm ameddig csak lehet.
-Ezt meg kellene beszélnetek. Valamiért nagyon fújtok egymásra, és nem értem miért van ez így.
-Ha ez megnyugtat én sem. Ő sem bír engem elviselni, és ez az érzés kölcsönös. Csak legyen vége ennek a hétvégének és remélem a következőn már nem lesz ott.-néztem Helmutra aki csak a fejét vakarta.
-Ami azt illeti ,minden hétvégén már itt lesz.-na az állam most verte a padlót konkrétan.
-Mivan? Miért? Egész idáig nem járt ki, most meg minden hétvégén itt lesz? Miért is? Mert most ő a tulajdonos?
-Max csak fogd vissza magad. Nem ismered, így ne a könyv borítója alapján ítéld meg.-tette a kezeit a vállamra.
-Nagyon bölcs vagy.
-Mert én ismerem. Nem rossz ő, csak neki is új ez a helyzet. Csak egy kicsit gondolj bele az ő helyzetébe.
-Annyira nem lehet rossz egy csapat tulajdonosának lenni.-morogtam az orrom alatt, mire Helmut csak sóhajtott egyet.
-Itt másról is szó van, de nem az én dolgom hogy ezt elmondjam.-ezek után nem beszéltünk többet a nőről, hiszen mennem kellett a fiúkhoz, így már a gondolatot is elkerültem, amibe ő is szerepel.