Love of the lion (M.V.)

5.fejezet

Úton vagyok ismét egy versenyre, amire nem nagy kedvel jöttem most sem, de sajnos muszáj.
Azóta nem beszéltem egyik pilótával sem, amióta bejelentetük hogy átvettem a csapatot. Tény hogy beszélni akartam velük, de eddig nem volt rá időm. Egészen idáig.
A pályára érve, egyből a Red bull motorhomeja felé vettem az irányt. Nem érdekelt a rengeteg újságíró, ahogyan az sem hogy végig bombáztak a kérdéseikkel.
Beérve egyből a fiúkat kezdtem el keresni, hiszen megbeszéltem Christiannal, hogy mikorra legyenek itt.
Checo már az iroda előtt várt, de a holland sehol sem volt még.
-Szia Emília.-köszönt a mexikói ahogy meglátta hogy megérkezdtem.
-Szia Checo. Max merre van?
-Nem tudom. Már neki is itt kellene lennie.
-Mindegy, menjünk be majd megjön. Tudom hogy sok dolgotok van ma, nem nagyon akarom húzni az időt. Amúgy is jobb hogy most ketten beszélünk.-csak értetlen tekintettel nézett rám, hiszen nem sejti mit akarok vele négyszemközt beszélni.
-Oké, akkor menjünk.-nyitotta ki előttem az ajtót, így már neki is állhattunk beszélni.
-Oké ,mit szeretnél velem beszélni?-kérdezett rá egyből, ahogy leültünk egymással szembe.
-A versenyekről. Te is tudod, hogy nem alakultak úgy a versenyeid eddig a szezon alatt ahogy szerettük volna.
-Tudom. Nem tudom mi történt, de rajta vagyok az ügyön.
-Azt láttam. Ausztriában elég jó helyet értél el, de félek hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt.
-Nem egyszeri alkalom volt. Hidd el Emília.-szólt közbe a férfi.
-Nézd Checo, tudom hogy beszéltek már veled. És azt is tudom hogy tisztába vagy vele hogy mi történik majd ,ha nem szeded magad össze.-csak bólintott hogy tudja.- remélem hogy most már minden rendben lesz. Ha úgy érzed hogy valami miatt nem tudsz jól teljesíteni ,akkor beszélj a fiúkkal. Vagy beszélj velem, ha mással nem akarsz. Bármikor meghallgattak, csak légy velem mindig őszinte.
-Rendben, és köszönöm. Lehet élni fogok majd a lehetőséggel. Megmondom őszintén, mindig nehéz volt a csapatban lenni, főleg egy olyan társ mellett mint amilyen Max. De ebben a szezonban,  mintha nehezebb lenne. Nem tudom mi történt, hiába akartam jól teljesíteni valamiért nem ment.
-Tudod, kényszer alatt nagyobb a nyomás az emberen. Minden sokkal nehezebb lesz.-tudom miről beszél. Nekem sem könnyű most, hiába hiszik azt hogy minden simán megy, azért ez nem ilyen egyszerű.
-Tudom. Csak szeretném ha már nem lenne semmi gond. Már elegem volt ezekből.-még mondott volna valamit, de hirtelen kinyílt az ajtó ,és a holland férfi kényelmesen besétált rajta.
-Nem ismered az órát?

Miután a kedves holland is megérkezett, minden megbeszéltem a fiúkat amit akartam. Biztosítottam őket hogy minden marad a régiben, és bármien változás is lesz, arról időben értesülni fognak. Voltak nekik is kérdéseik, amiket ugyan megválaszoltam, de láttam Verstappenen hogy nem igaz tetszik neki a helyzet.
Már épp mentek volna el, amikor Max után szóltam, hogy még maradjon itt.
Kelletlenül leült vissza velem szemben, és várta hogy mit akarok tőle.
-Ha van egy megbeszélt időpont, akkor arra illik időben oda érni. Vagy ha esetleg nem sikerül, akkor nem nagyképűen besétálni, mintha semmi sem történt volna.
-Bocs, dolgom volt. Nem fogom kényed kedved szerint ugrálni egy versenyhétvégén, amikor millió dolgunk van.
-Már pedig fogsz, ha én azt mondom. Perez is időben ide ért, csak te nem voltál hajlandó megjelenni ,pedig tudtad már előre mikorra kell itt lenned. Ezt nem vagyok hajlandó többet eltűrni.
-Mert? Mit teszel ha nem jövök időben, vagy ha el sem jövök?-támaszkodott rá az asztalra ,és és a szája egy gúnyos mosolyra volt húzva. Csak egy apró mosolyra húztam a számat, és egy szó nélkül felálltam és elindultam az ajtó felé.
-Azért van tartalék pilóta, hogy ha esetleg valaki, valamilyen oknál fogva nem tud versenyezni, akkor ő szálljon be helyette. Én kétszer meggondolnám innentől kezdve ,hogy kivel és hogyan beszélek. Mert ezt a nagyképű stílust nem áll szándékomban többet elviselni. Ezt vésd jól az eszedbe.-hagytam ott a férfit, aki csak csendben ült és úgy hallgatta végig a mondandómat.
Nem érdekel az sem ha most elmegy és elpanaszkodja magát Hornernek. Tudnia kell, hogy neki sem lehet mindent, hiába ő Max Verstappen.
Mire vissza értem a garázsba, már mindenki sürgőtt forgott minden felé.
Nemsokára kezdetét veszi az első és egyetlen szabadedzés, hiszen már ma meg lesz tartva az időmérő is.
Sprint hétvége van, így a szombati nap, csak azzal telik majd. Így még nehezebb dolguk lesz a pikótáknak, de egyenlőre csak Checo miatt aggódom.

-Emília, na mit szólsz az eredményhez?-jött hozzám oda Helmut, akinek hatalmas mosoly volt az arcán.
-Ezt elvártam Verstappentől. Inkább Checo miatt kellene aggódni, hiszen a ferrárik az első sorban vannak.
És Perez mégcsak az első tízben sincs bent.
-Tudom, mindent megteszünk majd. Várjuk ki a holnapot, a sprint verseny számunkra mindig jó.
-Nagyon remélem hogy akkor más lesz a vége. De mégis csak a vasárnapi verseny a lényeg.
-Tudom. -dörzsölte meg az arcát, amin már nem volt az a nagy mosoly ami előtte volt.-beszéltél a fiúkkal?
-Igen. Mindent megbeszéltünk, amit akartam.
-Nem volt gond?-kezdett el puhatolózni, mire teljesen felé fordultam.
-Mire vagy kíváncsi?-Helmut hiába idős, azért ő sem tudja elrejteni az érzéseit.
-Hallottam ezt, azt. Mármint hogy kicsit kiosztottad Maxot.
-Igen, és? Van ezzel valami probléma esetleg?
-Emília, nem fenyegedheted meg azzal, hogy nem ülhet autóba a hétvégén. A bajnokság mindennél fontosabb.
-Még annál is hogy konkrétan a semmibe vesz? Ezt nem vagyok hajlandó eltűrni Helmut. Ha tetszik, ha nem. Majd megtanulja kivel, és hogyan beszéljen.
-Max forró fejű, de nem hülye gyerek. Adj neki még egy esélyt.
-Ugyan miért? Nem tettem ellene semmit.Csak elmondtam neki mire számítson majd.-csak lemondóan sóhajtott egyet, hiszen tudja hogy ezen nem tud változtani.
-Túl hasonlóak vagyok. Csak kérlek, legalább a verseny előtt ne vesszetek majd össze.
-Elkerülőm ameddig csak lehet. -igértem meg neki, mielőtt elment.
Mivel újra egyedül maradtam, ezért jobnak láttam ha én is elmegyek, csak én vissza a szállodába.

Pierre a lelkemre kötötte hogy este vacsorázzak vele és a barátnőjével, akit most szeretne nekem bemutatni, így gyorsan neki álltam készülődni.
Miután késznek nyilvánítottam magam, gyorsan ránéztem az órára és már indultam is el. Remélem nem kések el, mert Gaslytól hallgathatom hónapokon keresztül majd.
Tudja mennyire háklis vagyok az ilyenekre, ezért végig ezzel piszkálna.
Amint a lift kinyílt előttem, nem is foglalkoztam azzal hogy valaki van bent, csak gyorsan beszálltam ,és már nyomtam is meg a földszint gombját.
-Reméltem hogy holnapig nem látlak, de úgy látszik, ez nem az én napom.-amint meghallottam a hangját a hátam mögött, csak átnéztem a vállam fölött.
-Ebben egyet értünk. De talán tíz másodpercet még kibírsz, és holnapig nem is kell látnunk egymást.-vissza fordultam és csak az ajtót bámultam, hogy végre kinyíljon. Amint leértünk, és végre kinyílt a lift ajtaja, egy szó nélkül szálltam ki és hagytam magára a holland férfit.
Amint észre vett a francia pilóta csak intett egyet, és már mentem is oda hozzájuk.
-Épp hogy időbe ide értél.
-De itt vagyok. Szia ,mi még nem találkoztunk, Emília Mateschitz vagyok.-nyújtottam a kezem a fiatal nő felé, aki mosolyogva kezét fogot velem.
-Francisca Gomez, de a Kikát jobban szeretem.
-Akkor ezt megjegyzem. Mehetünk?
-Mindjárt, még várunk valakit.
-Kit?-hiába kérdeztem rá , a francia nem  mondott semmit, csak átnézett a fejem felett, és már nézett is vissza rám.
-Igérd meg hogy nem ölsz meg ezért..
-Kit várunk Pierre?-csak egy apró mosolyra húzta a száját.
-Ez az este egyre jobb lesz.-állt mellém az az ember ,akit nem állt szándékomban a mai nap folyamán többet látni.