Love of the lion (M.V.)

27.fejezet

-Jó reggelt.-karolt át hátulról, és adott egy csókot a nyakamra.
-Jó reggelt. Kipihented magad?-Néztem felé, mire csak elengedte a derekamat és leült az asztalhoz.
-Fáj a fejem. De igen, ki.
-Nem kellett volna annyit inni. Vegyél be gyógyszert.-tettem le elé egy tányérat amiben a rántotta volt.
-Köszi. Adsz egy gyógyszert is?
-Nem tudsz magadnak hozni egyet? -csak rám nézet, és inkább kerestem neki egy gyógyszert.
Vissza érve csak letettem elé, és én is leültem reggelizni.
-Baj lenne ha ma itthon maradnánk?
-Nem.
-Oké. Haragszol rám?-csak letettem a villámat és csak ránéztem a férfira.
-Szerinted?
-Szerintem igen. Nem csináltam semmit.
-Nem. Tényleg nem. Csak felkaptad a vizet ismét a semmin, és amikor oda mentem hozzád ,elég látványosan elmentél mellőlem. És akkor még arról a csajról ne is beszéljünk.
-Nem foglalkoztam vele. Azt sem tudom mit akart.
-Na ugyan mit?-amúgy sem voltam valami éhes, de most hogy felhozta az estét, még a kedvem is elment. Csak felkeltem és elindultam vissza a konyhába, mire Max elkapta a kezemet és belehúzott az ölébe.
-Sajnálom hogy hülyén reagáltam az este.
-Van is mit. Egész este egyedül hagytál.
Victoriával és a férjével voltam mert te duzzogtál. Sokszor olyan vagy mint egy  gyerek. Amúgy Pierrék is ott voltak.
-Hol?
-A clubban. Velük voltam, amikor a csaj oda ment hozzád.
-Nem érdekelt. Már mondtam, hogy fogalmam sincs mit akart.
-Na szerinted mit akart? Elég feltűnően az arcodba nyomta a melleit.
-Engem csak egy nőnek a mellei érdekelnek. És az a nő, itt ül az ölemben, és épp azon vagyok hogy megbocsájtson nekem az este miatt.
-Milyen romantikus vagy. Sose kértek még így bocsánatot tőlem.-karoltam át a nyakát, és a tarkóját kezdtem el simogatni. Nem haragszom rá, de nem eset jól amit az este tett.
-Mivel tudnálak kiengesztelni?-hajolt a fülemhez, és egy puszit adott rá.
-Még nem tudom. De majd kitalálok valamit.-mosolyogtam rá, és egy gyors puszi után már szálltam is ki az öléből.

-Amikor azt mondtad hogy kitalálod mivel engeszteljelek ki, nem épp erre gondoltam.
-Én viszont igen. Mondtam hogy sose jártam itt, és nem a négy falat akarom nézni. A tenger is nagyon szép volt, de ez mégis csak Amsterdam.-Max csak a szemét forgatta, de hősiesen tűrte hogy mindent meg akarok nézni. Mondjuk, már szerintem kezd elegem lenni belőlem, de eddig nem szólt miatta.
-Nem ülünk be valahova enni? Reggel óta itt vagyunk. Tudok itt egy nagyon jó kis éttermet.
-De mehetünk. De még van egy pár hely amit meg szeretnék nézni.
-Utánna megyünk tovább. De menjünk, mert már éhes vagyok.-csak mentem utánna, hiszen nem ismerem a helyet és ő sem mondta hova megyünk.
-Messze van még? A múzeum a másik irányba van.
-Milyen múzeum?-megállt és már fordult is felém.
-A Van Gogh múzeum.
-Most komolyan még azt is meg akarod nézni?
-Igen meg. És ne kezdj el ilyen látványosan szenvedni, mert nem hat meg. Te találtad ki hogy maradjunk még egy pár napig, szóval most mindent megnézek amit szeretnék.
-És legközelebb amikor jövünk akkor mit nézel meg, ha most mindenhova elmegyünk?
-Van még egy pár ötletem. De menjünk, mert már én is éhes vagyok.-újra elindultunk és az egyik közeli étterembe mentünk.
-Ugye tudod hogy a múzeum elég messze van innen.-hozta fel újra a témát, miután leadtuk a rendelést.
-Tudom. De ott a kocsid. Majd azzal megyünk. Vagy baj?
-Nem, csak azt hittem ma sétálni akarsz.
-Azt tettük egész idáig. Még vissza is kell menni az autóhoz.- sejtem hogy Max mit csinál. Minden áron le akar beszélni a múzeumról, csak azért mert ő nem akarja megnézni.
-Amúgy is majdnem a város túl oldalán van. Itt is van még mit megnézni. Majd legközelebb elmegyünk oda is.
-Nem baj. Majd legközelebb megnézem azokat amiket most itt kihagytam.-hangsúlyoztam ki az itt szót. Max csak hátra dőlt a széken, hiszen tudja hogy ezt most elvesztette.
-Esélytelen hogy lebeszéljelek róla ugye?-csak egy nagy mosolyra húztam az ajkaimat.
-Bizony. Úgyhogy ne csiga tempóban edd az ebédedet, mert ma akkor is elmegyünk oda.

Max amennyire nem akart jönni, szerintem annyira élvezte. Egy csomó képet csináltam, hiszen ez a kiállítás valami elképesztő volt. Csináltunk közös képeket is hogy az is legyen ,hamár mindent körbe jártunk a városban.
Este már hulla fáradtak voltunk mire hazaértünk. Nem akartam neki bevallani, de tényleg elfáradtam.
Gyors tusolás után, csak beestünk az ágyba, és reggelig aludtunk.
Ma megyünk haza, vagyis ő haza én pedig ismét monacoba.
Még nem igazán szoktam meg a gondolatot hogy van egy saját magángépe, de hát ő márcsak ilyen.
-Nagyon kényelmes ez a szék.
-Ugye? Jobb mint az első osztály?-ült le mellém, miután felszálltunk a gépre.
-Azért arra sem panaszkodom.
-De ez azért sokkal jobb. Na valld csak be, neked is jobban tetszik.
-Jó, tényleg jobb. Most boldog vagy?
-Igen. Nem mondtad még meddig maradsz monacoban.
-Holnap hazamegyek Londonba. Anyához is el kellene mennem már. Hiányzik.
-Akkor miért nem mész holnap mindjárt Ausztriába?
-Nem tudom. Mert így terveztem meg.
-Elmész holnap Londonba, utánna Ausztriába és vissza monacoba?
-Nem mondtam hogy vissza jövök a héten monacoba. Be kell mennem a gyárba is. És most nem a csapatra gondolok.
-Miért nem adod át valakinek a céget? Megteheted nem?
-Más vezeti. Nem változtattam semmin, amióta átvettem. Minden maradt ugyan úgy, mint amikor apa volt a főnök. De attól kezdve még be kell mennem.
-Akkor mikor találkozunk legközelebb?
-Lehet csak a versenyen. Attól függ mennyi dolgom van.
-Akkor jövő hétvégén?
-Hacsak nem jössz el londonba. Úgy is be kell menned a gyárba, előtte eljössz hozzám.
-Tetszik az ötlet.-csak neki dőltem a vállának és élveztem az utazást.

Max kitalálta hogy hozzá menjünk, így kötöttem ki újra Verstappen házában.
Amikor először itt voltam, eszembe sem jutott hogy újra itt leszek, főleg úgy mint a barátnője, vagy valami olyasmi.
Kint ültem az erkényen, hiszen innen valami csodálatos a kilátás, amikor hirtelen a lábamra ugrott egy macska.
-Hello szépségem. -kezdtem el simogatni, mire elfeküdt a lábaimon. Nem tudom kié lehet, de nagyon szép kis cica volt.
-Látom megtalált.-ült le mellém Max, és csak simogatta a macska fejét.
-Igen. A tiéd?
-Igen. Ő Sassy. Jimmy nem tudom merre jár, de ő is biztos itt lesz.
-Neked vannak macskáid?-csak elnevette magát, mintha olyan vicceset mondtam volna.
-Igen vannak. Kettő is.
-Amikor.. én nem is láttam őket.
-Hát nem épp azért jöttünk akkor ,hogy megismerd őket.-húzta a száját egy szexi mosolyra, ami miatt zavarba jöttem.
-Nagyon vicces vagy. De komolyan, nem is tudtam róla.
-Hát most már tudod. De fogalmam sincs Jimmy  hol lehet. -nézett körbe, de a másik cica sehol sem volt.
-Van aki vigyázz rájuk amikor te nem vagy itthon?
-Igen. Megetetik őket, de itthon maradnak mindig.-egy ideig eltűrte a cica hogy simogatom, de hirtelen megunta és leugrott az ölemből.
-Hálátlan.-szóltam utánna, de nem igazán foglalkozott velem. Max csak jól szórakozott rajtam, amiért a cicát leszidtam.
-Az is csoda hogy eddig elviselte. Kicsit antiszociális. Nem nagyon szereti az idegeneket, és azt sem ha kényeztetve van.
-Akkor ezek szerint én szimpatikus vagyok neki?
-Ezek szerint igen. Holnap mikor megy a géped?
-Délután. De előbb inkább Ausztriába megyek, és majd utánna Londonba. Így nem kell kerülnőm.
-Azt már mondtam a gépen is. De hajthatatlan voltál.
-Tudom, de átgondoltam. És igazad volt.
-Ezt mond még egyszer.-fogta meg az arcomat, hogy véletlenül se fordítsam el a fejemet. Csak nevettem, de újra kimondtam.
-Imádom tőled azt hallani hogy igazam volt.-adott egy csókot az ajkaimra, és önelégült arcal dőlt hátra. Csak a fejemet ráztam, de még mindig mosolyogtam rajta.