Love of the lion (M.V.)

45.fejezet

Az utolsó hétvége, és az utolsó verseny. Ha valaki nekem év közben azt mondja, hogy szinte gyomorgörcsel fogom várni a verseny végét, akkor kiröhögöm.
Arról ne is beszéljük hogy azóta az egyik pilóta a szerelmem lett.
Max családja és anya is itt van. Mindenki izgul, bár tudjuk hogy mi lesz a vége. Max főlényesen vezeti a bajnokságot, elég ha az első háromba benne van, és ő lesz újra a világbajnok. Sajnos Vegasban, akadt egy kis gond az autóval, azért csak a harmadik lett, és ugye ott volt a baleset is, ami miatt abba kellett hagynia a versenyt. Így alakult hogy még mindig verseny van az első helyért.
-Ugye nem izgulsz? Max biztos világbajnok lesz. - a lányokkal kicsit összejöttünk egy kávéra és egy sütire még így az utolsó hétvégén.
-Nem is az miatt izgulok ennyire. Talán inkább csak azért mert ez az utolsó futam a szezonban.
-Hát elég furcsa egy szezon volt ez. Charles nagyon sokszor volt maga alatt miatta.-csak egy apró mosolyt ejtettem Alex felé.
-De azért a Ferrari elég jól össze szedte magát a második felére a versenynek. -erre csak bólintott egyet, hiszen igazam volt. Nagyon jó helyeket értek el, aminek örültem is, Charles miatt.
-Akkor ez már hivatalos? Mármint hogy Charles 5 évig még ott marad?
-Igen Kika. Velük akár bajnok lenni, neki ez az álma. Nagyon szeretném ha sikerülne neki.
-Fog is majd Alex. Charles nagyszerű pilóta, és úgy látszik a Ferrari kezd magára találni újra. Ami nekünk nem valami jó, de örülök neki.-a lányok csak nevettek rajtam, pedig az igazat mondtam. Megnehezítik majd a következő szezonokat, ezt már mindenki tudja nálunk.
-Hadjuk inkább a versenyt. Elég ha a fiúkkal erről beszélünk. Inkább azt mondjátok ki mit tervez a szünetre?
-Mi Charlessal még nem igazán beszéltünk róla. Elmegyünk majd együtt valahova, egy pár napra de ennyi. Ő is a családjával akar lenni, és ugye ott lesz neki még az edzőtábor is.
-Hát mi is így vagyunk Maxal. De szerintem, ő inkább most teljesen ráfekszik majd az online versenyekre. Na és ti Pierrel?
-Elutazunk majd svájcba. Tavaly is voltunk és imádtam. Szeretem a havat és az a hely csodálatos.-még egy darabig beszélgettünk a lányokkal, és utánna mindenki ment a saját csapatához.

-Szia kicsikém.-öleltem meg anyát ahogy végre beért a garázsba. Már régóta nem láttam, és nagyon hiányzott. Megígértettem vele hogy az utolsó versenyre eljön, és most végre itt van.
-Szia anya.
-Gyönyörű vagy kicsim. Annyira jó téged ilyen boldognak látni.-engedett el, és csak végig nézett rajtam.
-Jaj anya. Ne már.
-Komolyan mondom Emília. Megváltoztál és jó irányba. Örülök neki kicsim nagyon.
-Tudod nem hittem volna, hogy így alakul majd az életem.
-Ide sem akartál jönni, és most nézz magadra. Élvezed hogy itt vagy.
-És mi ennek nagyon örülünk. Szia Anita. Örülök neki hogy te is itt vagy.
-Szia Christian. Őszintén? Én is örülök neki hogy most itt vagyok. Végre láthatom a lányomat.
-Emília hihetetlen nő lett. Büszke lehetsz rá.-nem szeretem ha rólam beszélnek úgy hogy itt vagyok. Ilyenkor mindig zavarba érzem magam.
-Az is vagyok. Köszönöm hogy vigyáztál rá.
-Ugyan már. Olyan mintha az unokahúgom lenne. Mondanám hogy, mintha a lányom lenne, de őt sose engedném Max közelébe.-nevetett fel, mire mi csak kérdőn néztünk rá.
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy ha a lányom lennél, egy pilóta sem lehetne a közeledben. Szeretem a srácokat, főleg Maxot. De veszélyes életet él, ami miatt tudom hogy mindig aggódsz. Na ezt nem akarnám neki soha.
-Azért vagy itt, hogy ő biztonságban tudjon vezetni. És ezt nagyon jól csinálod.
-Hol van Max?-szólt közbe anya, hiszen a férfival még nem találkozott, mert nemrég jött csak.
-Amennyire ismerem ,mindjárt itt lesz. Gpvel beszél, és már jön is.
-Izgul a verseny miatt?
-Azt mondja nem. De biztos hogy izgul miatta.
-Hát ha én nem is, akkor te biztos izgulsz helyettem is.-karolt át hátulról és egy puszit adott az arcomra.
-Szia Anita.-köszönt anyának miután elengedett, és neki is adott két puszit.
-Szia Max. Jól áll a verseny ruha.
-Köszi. -nevetett fel, de láttam hogy kicsit zavarban van.
-Végeztél?-csak bólintott egyet, jelezve hogy igen.
-Mi lenne ha együtt vacsoráznánk? Persze csak ha a szüleidnek is jó.
-Anya imádná. Már várja hogy találkozzatok.
-Én is nagyon várom már. Ők is itt vannak?
-Még nem. Majd csak délután érnek ide.
-Majd akkor beszéld meg vele. Átrakhatjuk majd máskorra is, ha nekik nem jó.
-Beszélek majd velük, de szerintem benne lesznek.
-Christian, te is csatlakozol majd?-kérdeztem rá a férfira, hiszen már szinte családtag ő is.
-Most nem. Geri este ér ide. Kimegyek elé a reptérre.
-Ő is jön?
-Igen Anita. Nem hadja ki az utolsó versenyt.
-Remélem lesz alkalmam találkozni vele. Ezer éve nem láttam.
-Holnap biztos lesz. De megyek, még van egy kis dolgom. Ti csak beszélgessetek, amíg van rá időtök.-hagyott ott minket Christian, így hárman maradtunk.

-Bejöhetek?-dugtam be a fejem Christian ajtaján.
-Persze, gyere csak. Anita?-kérdezett rá anyára, miután leültem vele szemben lévő székre.
-Markoval.
-Furcsa ezt hallani. De örülök neki hogy jól kijönnek már.-csak egy apró mosolyra húztam a számat.- Mit szeretnél Emília?
-A lényegre térek, mert nincs sok időnk. Azt szeretném, ha engedélyeznéd hogy a fiúk legyenek a Red bull új energiaitalos dobozán. Mivel év  elején lesz a vállalat amolyan születésnapi évfordulója ,ezért egy különleges csomagolással készülünk. Mivel a csapat nagyon fontos, és elképesztő sikereket értetek el, ezért ők lennének a Red bull arcai a 37. Évfordulon.
-Ez elképesztő ötlet. Persze hogy benne vagyunk. Sőt, köszönöm hogy ránk gondoltál.
-Igazság szerint ezt nem én találtam ki. De támogattam az ötletet.
-Hát semmi akadája hogy ez megvalósuljon. De a fiúk beleegyezése is jó lenne. Azért ez egy elég nagy reklám lesz majd.
-Az biztos. És ez még nem minden. Nekik is jelen kell lenniük az ünnepségen. Ott mutatjuk be az új borítást. Meg amúgy is, szeretném ha ott lennétek. Helmut a fiúk és te is Christian.
-És mi a lehető legnagyobb örömmel elfogadjuk a meghívást. Legalábbis én biztosan. -nézett rám egy nagy mosollyal az arcán, ami miatt én is mosolyogtam.
-Köszönöm Christian. És nem csak ezt. Hanem mindent, főleg amit ebben a pár hónapban értem tettél. Rengeteget segítettél, amit nem tudom hogyan köszönhetek meg.
-Emília. Ezt nem kell megköszönni. Nagyon boldog voltam amikor megtudtam ,hogy velünk tartasz minden versenyre. Kiskorod óta ismerlek, csak egy időre elszakadtunk egymástól. Komolyan mondtam, amit ma mondtam. Olyan vagy nekem mint ha az unokahúgom lennél.-nem hittem volna hogy elérzékenyülők, de úgy látszik ezt is sikerült belőlem kihoznia.
Hirtelen felálltam, mire ő is így tett. Oda mentem hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.
-Köszönök mindent. Mindent amit eddig értem tettél. Számomra is olyan vagy mintha a nagybáttyám lennél.
-Ha elsírom magam, el ne merd mondani a fiúknak.-nevetett bele a fülembe, de még mindig ölelt magához.
-Ha nem tudnám hogy milyen kapcsolat van köztetek, most féltékeny lennék.-hallottam meg Max hangját az ajtóból. Elváltunk egymástól, és gyorsan Max felé fordultam. Csak ott állt az ajtóban, és mosolyogva nézett minket.
-Ha 20 évvel fiatalabb lennék, lehet lenne is rá okod.
-Te csak azt hiszed Christian. -nevetett fel Max.
-Hidd el Max, nagyon jóképű voltam ám már akkor is.-simított végig az állán Christian, mire már belőlem is kitőrt a nevetés.
-Ne haragudj Christian.
Biztos nagyon jóképű voltál, de Max, az Max.-mutattam a férfira, mire mindannyian elnevettük magunkat a szituáció miatt.