Love of the lion (M.V.)

39.fejezet

Pierrékkel mentem ki a pályára. Útközben Kikával jót beszélgettünk, ám furcsa mód a francia férfi nem igazán szólt közbe. Nála ez egy elég furcsa dolog, hiszen mindenbe beleszól.
Már a paddockban voltunk és majdnem elértünk a Red bullhoz, amikor Gasly megfogta a kezemet ezzel megállított.
-Kika, menj csak előre, én is mindjárt megyek ,csak beszélek Liával.-csak értetlenül álltam a férfival szemben.
-Oké, baj van?-kapkodta köztünk a tekintetét a lány.
-Nincs, csak kicsit beszélni szeretnék Emíliával.-csak ránéztem a lányra, aki ugyan úgy értetlenül állt mint én.
-Oké, akkor megyek.- ahogy elment Pierre csak megfogta a csuklómat, és bevezetett a két motorhome közé.
-Mi van veletek?
-Micsoda? Kivel?
-Ne szórakozz Emília. Láttam reggel Maxot az étterembe.Feldúlt volt és egyedül jött le. Arról ne is beszéljünk, hogy ott hagyott az étterembe.
-Nem hagyott ott. Csak korán kijött a pályára.-néztem oldalra, mert nem bírtam a férfi szemeibe hazudni.
-Emília.
-Összevesztünk tegnap este.-nyögtem ki halkan.
-Min?
-Elmondtam neki hogy miért kell minden versenyen kint lennem.
-Ezen kapta fel a vizet? Minthogy örülne neki hogy itt vagy.
-Úgy gondolja ,hogy azzal hogy számomra ez kötelező, nem miatta vagyok itt. Nem úgy mint a többi barátnő vagy feleség aki támogatja a párját azzal hogy itt van.
-Ez hülye.
-Plusz volt egy kis gond a vállalatnál, és azt sem mondtam el neki. Én csak nem akartam még a saját gondjaimmal is terhelni. Úgy sem tudott volna segítni, akkor miért idegesítsem még azzal is.
-Biztos hogy nem tudott volna segíteni?
-Megvette volna Marion részét? Kötve hiszem.- a férfi csak tátott szájjal nézett rám.
-Te megvetted a részét?
-Muszáj volt. Már másodszorra fenyegetett azzal hogy eladja. De most már vevőt is talált rá. Ezt nem hagyhattam.
-Hát ebben tényleg nem tudott volna segíteni. De ezért kicsit neki is igaza van. Azzal hogy elmondod neki, erősebb a bizalmi kötél köztetek. De így olyan mintha nem bíznál benne.
-De bízom benne.
-Tudom. Majd megnyugszik. Beszélj vele, még az előtt hogy autóba ülne. Hidd el, nagyon jól tudom milyen Max amikor ideges és úgy vezet.
-Nem akar velem beszélni.-hajtottam le a fejem, mire a férfi csak megölelt.
-Mindent rendben lesz. Hidd el.

Beérve a garázsba Christin amint észre vett, már jött is oda hozzám. Láttam Maxot aki épp az egyik szerelővel beszélt, de így is észre vette hogy megjöttem.
Nem tudtam rá tovább figyelni, mert Christian már oda is ért hozzám.
-Emília. Hát itt vagy.-ölelt meg amit egy nagy mosollyal az arcomon viszonoztam. Amióta itt vagyok ,egyre szorosabb lett a kapcsolatunk.
-Igen, már este ideértem.
-Minden rendben van?-Láttam rajta hogy aggódik, ezért csak egy aprót bólintottam neki.
-Szeretnék majd veled és Helmuttal is beszélni.
-Persze, most jó? Szólok Markonak addig köszönj nyugodtan Maxnak.-csak ránéztem a férfira ,aki ugyan úgy minket nézett.
-Majd később. Előbb beszéljünk.
-Rendben. Akkor menjünk.-elindultunk hátra, remélve hogy Marko ott van.
-Hát ti merre mentek? Emília ,de jó hogy itt vagy.
-Épp hozzád tartottunk.-csak nézett ránk, mire bólintott egyet.
-Rendben. Mi történt?
-Inkább egy nyugodtabb helyen beszéljük meg.-néztem körbe, de mindenhol emberek voltak.
-Akkor menjünk az irodámba. Ott senki sem zavar minket.
-Rendben.-úgy tettünk ahogy Christian mondta. Amint beértünk az irodájába, mindkét férfi csak felém fordult.
-Hogy-hogy nem Maxal jöttél tegnap? Mi történt?
-A cégnél voltam. Volt egy kisebb gond Marionnal.
-Mi történt?-Kérdezett rá Helmut.
-Eladta a részét. Mire oda értem már vevőt is talált rá. Ezt nem hagytam, így muszáj volt megvennem.
-De ez jó. Legalább már nem lesz vele több gond.-örült Christian a hírnek.
-Ez mondjuk igaz. De én annyira nem örülök neki. Apám szerette, és vele volt végig amikor beteg volt. Nem akartam kitenni a vállalattól, de nem hagyott más választást.
-Semmi baj Emília. Te mindent megpróbáltál. Nem ez volt az első alkalom hogy ezt tette. Úgy látszik mindenáron meg akart szabadulni a cégtől.-próbált Christian kicsit jobb kedvre deríteni.
-Tudom. De már nem tudok ezen változtatni. Ő új életet akart kezdeni, távol a cégtől. Csak az bánt hogy apám biztonságba akarta tudni, de ő nem élt vele.
-Ez nem a te hibád. Ő döntött így.-simogatta meg a vállamat Helmut.
-Akkor tegnap ez miatt jöttél később?
-Igen. Mindent el kellett intéznem.
-Az a lényeg hogy itt vagy. Meg is ijedtünk mind a ketten amikor Max mondta hogy később jössz.
-Tudom. De itt vagyok már. Remélem ilyen többet nem lesz.
-Hát azt mi is. De menjünk vissza, lassan kezdődik az időmérő. -nézett az órájára Helmut, így vissza indultunk a garázsba.

Maxal nem beszéltem még. Szinte olyan volt mintha került volna egész nap a garázsban. Az időmérő nagyon jól sikerült, hiszen ő indul a pole pozícióból.
Örültem neki nagyon, de amikor bejött a garázsba és észre vett, inkább csak elindult más felé.
Tudom hogy a pihenőjébe ment, hiszen ilyenkor mindig oda megy, hogy átöltözzön.
-Meddig akarsz még kerülni? Ez aztán nagyon felnőttes viselkedés.-mentem be hozzá, mindenféle kopogás nélkül. Arra viszont nem számítottam hogy épp átöltözik, és csak egy alsóban van.
-Persze, gyere nyugodtan. Ki is törheted az ajtót a helyéről.
-Én legalább le tudnám szedni, és nem egy kalapács kell hozzá, hogy kinyissam.-csak állta egy pillanatig a tekintetem, de hamar feladta és neki állt öltözni.
-Ha velem akarsz jönni, akkor hozd a cuccodat. Fáradt vagyok, nem akarok tovább itt maradni.-gombolta be a nadrágját és már a pólót kezdte el felhúzni.
Csak álltam a szoba közepén és megszólalni sem tudtam.
-Emília. Hallod amit mondok?-legyezte előttem a kezét, mire kicsit megráztam a fejem.
-Nem vagyok süket. Most már óhajtasz velem jönni? Nem hagysz itt, mint reggel a szállodában?
-Megoldottad hogy ide érj. És mondtam hogy dolgom volt.
-Aha, dolgod mi?
-Igen az. Én elmondom, nem úgy mint egyesek.
-Ne tedd itt a célzást. Mond meg a szemembe hogy mi a bajod.-csak állt előttem, de látni lehetett rajta hogy ideges.
-Nem itt fogom veled megbeszélni. Nem kell másnak is hallania. Majd a szállodába beszélünk.-észre sem vettem mikor vett fel a cipőjét, csak felkapta a táskáját és már indult is ki a szobából.
-Azért megvárhatnál.-mentem ki utánna, de már ott is hagytam. Gyorsan felkaptam a cuccomat és már indultam is el Max felé, aki már kint várt. Amint oda értem hozzá, csak megfogta a kezemet és indultunk is ki a pályáról.
Egy csomó fotós volt még, valószinűleg csak ez miatt tette amit tett.
Az autóba is végig csendben voltunk, egyikünk sem szólalt meg.
Érezni lehetett a feszültséget közöttünk, és ezen az sem segített, hogy mind a ketten önfejűek vagyunk.
Beérve a szobába Max úgy tett mintha semmi baj nem lenne, csak fogta magát és bevonult a fürdőszobába.

Na nem Verstappen, ennyivel nem fogod megúszni. Hiába menekülsz, most akkor is beszélni fogunk.