Love of the lion (M.V.)

17.fejezet

-Nagyon vigyorogsz. Félnem kellene?-nézett felém Max, miután őt is bekötötték. Mivel vége a forgatásnak, ezért megengedték hogy  menjek én is ezzel a kis csoda autóval, amivel két napig szenvedtem.
-Nem vagyok autoversenyző. Mond meg te?-csak kikerekedtek a szemei, de nem foglalkoztam vele ,mert mutatták hogy mehetek. Amilyen gyorsan csak tudtam kigyorsítottam, és szinte padlógázzal szeltem végig a pályát. Már értem hogy a fiúk miért szeretik annyira. Olyan felszabadító érzés volt, amit szinte soha nem éreztem.
-Ez szép volt. Még a végén rákapsz a versenyzésre Mateschitz.-állt elém Max, miután kiszálltunk az autóból.
-Rohadt jó érzés volt. -akkora mosoly volt az arcomon, ami az utóbbi években nem sűrűn volt.
-Megyünk még egy kört?-intett a fejével az autó felé.
-Szerintem nem lehet. Egyet mondtak.
-Ne izgulj, na szállj vissza. Teszünk még egy kört.-küldött vissza az autóhoz, addig ő elment és beszélt valakivel. Nagy mosollyal az arcán jött vissza, és intett hogy szálljak be.
Újra bekötöttek, de addig nem indultam, amíg nem mondja el hogy hogy belementek.
-Na menj már. Vagy meggondoltad magad?
-Nem ,de mit mondtál nekik?
-Semmit, csak megkérdeztem mehetünk-e még egy kört. Nem nagyon akartak belemenni mert féltik az autót, de megnyugodtak amikor mondtam nekik ,hogy kifizetjük ha valami baja lesz.
-Tudod te mennyibe kerül egy ilyen autó?-lett magasabb a hangom egy pár oktávval.
-Ne siránkozz. Nem lesz semmi baja. Amúgy is, telle vagy tömve te is. Simán kifizetjük majd. Na, menj végre.
-Nagyon hülye vagy.-ráztam meg a fejemet, de egy ilyen lehetőséget nem hagytam ki.

-Mikor megy a géped?-álltunk már a szobám előtt, hiszen már végeztünk mindennel.
-Holnap délelőtt. És a tiéd?
-Az enyém is csak holnap. Lenne kedved este kicsit kimozdulni? Ha már itt vagyunk, nézzünk kicsit körül.
-Rendben, de neked nem lesz gond?
-Nem, tudok egy pár helyet. Majd megmutatom őket. Akkor mondjuk 1 óra múlva?
-Legyen másfél. Még hajat is kell mosnom.-Max csak nevetett rajtam, és belement hogy egy másfél óra múlva találkozunk.
Mivel nem tudom hova akar menni, ezért csak egy nyári ruhát készítettem ki. Raktam ki hozzá egy kis kabátot, mert nem tudom milyen idő lesz amikor vissza jövünk.
Gyorsan beálltam a zuhany alá, hogy legyen időm mindenre. Komolyan kicsit féltem ettől a két naptól ,hogy csak mi leszünk itt Maxal, de nagyon kellemeset csalódtam a hollandban. Miért nem lehetett ilyen az elején? Akkor nem lett volna annyi vitánk egymással.
Nagyon túlzásba nem vittem a készülődést. Ez csak egy amolyan baráti este lesz, ha nálunk lehet ezt mondani. A hajamat csak megszárítottam és kivasalatam. Hagytam hadd omoljon le a hátamra. Nem volt túl hosszú, de azért a hátam közepéig leért. Mivel a ruhám már megvolt, ezért egy kis sminket dobtam magamra , hogy azért mégse nézzek ki úgy mint egy zombi. Épp hogy végeztem, Max már kopogott is az ajtómon.
-Készen vagy?
-Igen. Mehetünk.-csuktam be magam után a szobámat, és a kártyámat gyorsan eltettem a táskámba.-Mivel megyünk?
-Kocsival. Remélem megfelel ha én vezetek.
-Hidd el, nekem mára elég volt. Kiéltem magam.-mosolyogtam el az emlékem.
-Igen azt láttam. Elég jól vezetsz.
-Köszi. Meglepő ezt hallani egy kétszeres világbajnoktól.
-Nem szokásom hazudni. Elmondom a véleményem.
-Igen azt tudom.-nem akarok elrontani az estét, de most ezzel kicsit lenyomta a hangulatot.

-Mégis hogy találtad meg ezt a helyet? Nagyon szuper.-kint ültünk az egyik étterem kertjében, ami nagyon hangulatosan volt kivilágítva.
-Párszor már voltam itt. Már a tulajjal is találkoztam. Hidd el, nagyon diszkrét hely.
-Elhiszem. Nagyon tetszik. De hogy-hogy párszor voltál itt? Nem szoktál mindjárt hazamenni a verseny után?
-Valamikor igen, valamikor nem. De év közben is elszoktam járni a Hungaroringre vezetni. Szeretem azt a pályát és ezt az országot is.
-Tényleg nagyon szép ország. Egyszer voltam itt, még gyerekkoromban. Talán olyan 12 lehettem. De a pályán és a szállodán kívül mást nem nagyon láttam.
-Hát sajnos most se láttál mindent.
-Nem baj, ezért lesz jó majd vissza jönni. Lesz még mit felfedeznem majd. Köszönöm amúgy ,hogy megmutattad a várost.
-Semmiség. Csak pár helyet ismerek, hiszen én sem nagyon jártam körbe.
Na rendeljünk valamit.-Vette maga elé az étlapot, én pedig az itallapot kezdtem el nézegetni. Nem akarok inni, de egy kis pohár bor nem fog megártani.
-Találtál valamit? Ja, hogy te már az italokat nézed.-mosolyogva nézett rám, ami miatt nekem is mosolyra húzódott a szám.
-Kell valami ital is a vacsora mellé. Mondjuk egy jó kis édes rozé.
-Szóval akkor az ital már megvan, most márcsak valami ehető kellene.
-Azzal nagyobb bajba vagyok. Te mit eszel?
-Az a kacsa elég jól hangzik. Szerintem én azt választom.
-Kacsa?-húztam el a számat, mert nem igazán szeretem.
-Igen kacsa. Egyél akkor valami csirkét.
-Az is tollas. De benne vagyok. Akkor nekem lesz valamilyen csirke.. mondjuk roston sütve.
-Jól hangzik.
-Jobb mint a kacsa.-Max gyorsan leadta a rendelést a pincérnek, aki egyből oda jött hozzánk amint letettük  az étlapot.
Egész jó hangulatban kitartott az este. Ami nálunk már nagy szó.

Vissza érve a szállodába, a vacsorai hangulat megmaradt. Lehet, hogy annak az egy-egy pohár bornak tudható be amit a vacsora után elfogyasztottuk. Mondjuk részegek nem vagyunk, de kicsit elengedtük magunkat.
-Jó éjszakát Emília.-állt meg előttem, és csak nézett le rám.
-Neked is Max. Köszönöm az estét.-néztem bele a férfi kék szemeibe. Eddig észre sem vettem hogy mennyire szép kék szemei vannak. Óvatosan előrebb lépett, de én csak álltam ott az ajtónak támaszkodva, és vártam hogy mit tervez a holland.
Pillanatok múlva már az ajkai az enyémen voltak. Eszembe sem jutott ellenkezni. Szinte teljesen megbabonázott.
-Emília.-vált el tőlem, de én csak gyorsan megfordultam és már húztam is le a kártyámat, mire az ajtó kinyílt. Belépve csak vissza fordultam és vártam hogy a férfi mit lép.
-Talán könyörögjek hogy gyere be?-hirtelen megcsillant valami a tekintetében, amit eddig nem láttam. Szinte egy prédára vadászó ragadozó, úgy csapott le újra az ajkaimra, amikor beért a szobába. Már értem miért hívják oroszlánnak. Pillanatok alatt már a kezei a szoknyám szélét kezték el lassan felhúzni. Én sem tétlenkedtem, és már szabadítottam is meg a pólójától.
Ott állt előttem egy szál nadrágban. Időm sem volt hogy kibámészkodjam magam, mert már meg is találta a ruhám cipzárját és már vette is le rólam. Ott álltam előtte fehérneműben, miközben ő csak végig járatta rajtam a tekintetét.
-Gyönyörű vagy.-hajolt le a nyakamhoz, és azt kezdte el apró csókokkal behinteni. Csak lassan elkezdtem hátrafelé lépkedni, egészen addig, amíg az ágyat meg nem éreztem a lábamnál.
Max csak felkapott az ölébe, és már tett is fel az ágyra. Gyorsan levette magáról a nadrágját, és már rajta is csak egy alsó volt.
Nem tudom melyikünk volt a gyorsabb, de szinte egyszerre hajoltunk a másik felé. A csókjait édesek és egyben vadak voltak. Hamar lekerültek a testünket még fedő ruhadarabok.
A férfi először csak óvatosan kezdett el mozogni, de hamar átváltott keményebb tempóra, amint megérezte a kezeimet a hátán amik egyre lejjebb haladtak.
-Megörítesz..-szinte alig fogtam fel hogy mit mond. Csak arra tudtam koncentrálni amit jelen pillanatban velem tesz.
Minden egyes lökéssel egyre közelebb hajszolt a gyönyör felé. Csak átkulcsoltam a lábaimat a derekán, mire a még eddiginél is gyorsabban kezdett el mozogni. Az ajkaim közül a sóhajokon kívül mást nem tudtam volna kiengedni. Max elrepített mindkettőnket a gyönyörbe, aminek elég hangosan hangot is adtam. A holland férfi csak fáradtan dőlt le mellém, de előtte még egy szenvedélyes csókban váltunk el.