Love of the lion (M.V.)

20.fejezet

-Azt elfelejtetted mondani hogy Lando is itt lesz.-néztem Maxra, még a parkolóban állva.
-Baj talán? Nyugi, Lando jó barátom és ti is jóba vagytok. Vagy nem?-hajolt hozzám kicsit közelebb, de csak eltoltam az arcát a kezemmel.
-Tudod hogy igen. De Lando mindkettőnket ismer.
-Pont ezért nem lesz gond. Na gyere, menjünk. Már várnak.-csak a kezembe adta a táskámat és ő is kivette a sajátját, és már mentünk is oda a többiekhez.
-Káprázik a szemem, vagy tényleg Emília van veled Max.
-Szia Lando.-öleltem meg a férfit, ahogy oda értünk hozzájuk.
-Hello haver.-pacsizott le vele Max is, és már fordult is a másik férfi felé, akit csak megölelt.
-Te és Max? Mégis mi történt? Nem hittem volna hogy valaha így látlak titeket.
-Megbeszéltük a dolgokat. Megpróbálunk barátok lenni, a csapat miatt.-csak bólintott hogy érti, de mintha nem hinne nekem.
-Emília, ő az egyik legjobb barátom. Marti Garrix. Martin, ő Emília Mateschitz.-mutatott be minket egymásnak Max.Miután megvolt a bemutatkozás, mindenki felszállt a yachtra.

-Max! Max, ha még egyszer meg mersz mozdulni, megöllek.-a férfi csak nevetett rajtam, és kicsit megbillentette a deszkát. Olyan szorosan kapaszkodtak benne amennyire csak tudtam.
-Na mi az Mateschitz csak nem félsz?-térdelt ő is ahogyan én, és kicsit közelebb  hajolt hozzám.
-Megöllek Verstappen. -én is úgy tettem ahogyan ő, közelebb hajoltam hozzá, és  az arcukat csak pár centi válaszotta el egymástól.
-Ha most máshol lennék..-ejtette ki a szavakat enyhén rekketes hangon.
-Akkor mi lenne?-kezdtem el húzni az agyát, de ő csak lejjeb engedte a tekintetét, egészen a mellemig.
-Már nem lenne rajtad ez a bikini. Azokat a kis pántokat hamar ki lehet ám kötni.
-Ki mondta hogy megengedném?-csak megnyalta a száját, és még közelebb hajolt hozzám.
-Eddig sem álltál ellen, és most sem tennéd.
-Mi az haver, ott ragadtatok?-hallottuk meg a fiúk nevetését, nem messze tőlünk. Csak hátrébb húzodtam, hogy ne vegyenek észre semmit.
-Valaki fél innen elmozdulni.-csak elengedtem a deszkát és egy adag vizet fröccsköltem a férfire. Ő persze nem hagyta annyiban, és sokkal rosszabb bosszút állt rajtam.
-Te szemét. Hogy teheted ezt?-kapaszkodtam meg a deszkában, mire Max csak nevetve úszott oda mellém.
-Te kezdted. Nem tehetek róla hogy elengedted a deszkát.
-Utállak. -csak vigyorogva felkönyökölt a deszkára, és úgy nézett rám. A vizes haja a homlokára tapadt, mire kinyújtottam a kezemet és már bele is túrtam.
-Így jobb?-csak bólintottan egyet, és közben a fiúk is oda értek hozzánk.
-Na milyen a víz?-kédezett rá Lando nevetve.
-Kipróbálod?-fordultam kicsit feléjük, hogy lássam a férfi arcát.
-Inkább kihagyom. Jó nekem itt fent.-ütögette meg kicsit a deszkát, így nem látta hogy Max már ott van mellettük. Pillanatok múlva már ők is a vízben voltak, velünk együtt.
-Ne már haver.-nevetett Martin Maxra.
-Mi bajotok? Jó a víz.
-Fuu ti ketten...-tűrte el a vizes haját az arcáról Lando.
-Fuu mi ketten? Igen? - Norris nem mondott semmit, csak vissza mászott a deszkára.
Martin is így tett, csak mi ketten maradtunk még a vízben.
-Na most legyen nagy szád Mateschitz. Hogyan mászol vissza?-kérdezett rá Lando, és akkora vigyor volt az arcán, amit eddig sose láttam.
-Neked is ment, nem lehet olyan nehéz.
-Sok szerencsét hozzá, majd kint találkozunk.-integett és már kezdtek is el evezni.
-Segíts vissza mászni.-fordultam a holland felé, aki már a deszkán ült.
-Na, egyedül nem megy?
-Max!
-Gyere, máskülönben még este is itt leszünk.-hajolt le hozzám, és már fogott is meg a kezem alatt és már húzott is  fel magához.
-Köszi.-néztem fel rá, és akkor tudatosult bennem, hogy az arca centikre van az enyémtől.
-Ha most megcsókollak, mennyire leszel ideges?-válaszolni sem volt időm, mert szinte egyszerre tapadtunk a másik ajkára.

-Tessék.-adtam oda Landonak az italát, és már ültem is le mellé.
-Mióta tart?-szinte majdnem kiköptem az italomat, amint meghallottam a férfit mit mondott.
-Micsoda?-félve néztem rá, mert nem mertem a szemébe nézni.
-Te és Max. Mióta?
-Nincs köztünk semmi. Már mondtam reggel, megpróbálunk jóba lenni.
-Nekem is kellene egy ilyen barátság.-ivott bele az italába, de a szemei szinte mosolyogtak.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Jól van Emília. Mondogasd csak ezt magadnak. Láttalak titeket együtt Maxal amikor rosszban voltatok ,és most is. Mintha nem is az a két ember lenne.
-Jóba vagyunk. Ennyi. Nem kombinálj.
-Jól van, nem kell leharapni a fejem. -emelte fel a kezeit, ám a pohara megbillent, és fele itala rám borult.
-Jézusom.. ez nagyon hideg!-ugrottam fel sikítva, hiszen az egész itala rám borult.
-Itt meg mi történt?-jöttek oda Maxék is. Ezek szerint már vissza jöttek.
-Semmi, csak Lando úgy gondoltam melegem van.-vettem fel egy törölközőtt és azzal kezdtem magam letörölni.
-Bocsi Lia.-nevetett a brit férfi, mire csak hozzá vágtam a törölközőt.
-Megyek inkább lemosom magamról.-hagytam ott a három férfit, és már mentem is be a kis fürdőszobába. Gyorsan lemostam magamról az ital maradványait, ám amikor kifelé mentem, a holland férfiba botlottam bele.
-Készen vagy?-támaszkodott neki a pultnak, hiszen a fürdő a konyha mögött volt.
-Igen. Miért vagy bent?
-Nem jöhetek be?-kérdezte meg egy kis éllel a hangjában.
-Csak megkérdeztem miért vagy bent. Ekkora baj?-nem mondott semmit, csak megfordult és elment vissza ki.
Gyorsan felhúztam a ruháimat, és már mentem is vissza a többiekhez. Amikor kiértem Max már Martinnal beszélt, és lehetett rajta látni hogy kissé feszült.
-Akkor neked is jó lesz az olasz?
-Olasz mi?-kaptam a brit férfira a tekintetem.
-Az olasz étterem. Max azt mondta hogy még nem döntötted el.
-Mi, ja igen. Persze, jó lesz.
-Oké, látom te már készen vagy, akkor megyek én is átöltözöm. Így azért nem engednek be egy étterembe.-mutatott végig magán, de csak egy fürdőnadrág volt rajta.
-Azért egy póló el kellene.-amint a férfi bement, én csak egyedül ültem az asztalnál és néztem a tengert.

Max egész úton alig szólalt meg. Már furcsa volt akkor is amikor bejött utánnam, de nem tudtam megkérdezni mi a baja, mert mire kiértem már nem volt ott.
Utánna nagyon nem beszéltünk, hiszen a fiúk is ott voltak már.
-Valami problémád van?
-Mivan? -nézett rám egy pillanatra, de már fordította is vissza a tekintetét az útra.
-Azt kérdezem én is. Mivan veled? Egész nap semmi bajod nem volt, de délután óta szinte nem is lehet hozzád szólni. Vagyis csak akkor nem, amikor én szólok.
-Ne kezd Emília. Ne kombinálj.
-Én nem kombinálok Max. Ez az igazság.
-Persze, az igazság. Arra én is kíváncsi vagyok.
-Ugyan mire? Na kérdezz rá.
-Fejezd be. Vezetek, ne idegesíts fel.-szólt rám, de nem hagytam annyiban.
-Oo, mert eddig nem vezettél úgy hogy ideges voltál ugye? Csak most az egyszer.
-Nem tudod abba hagyni ugye? Akkor ha már ennyire jár a szád, akkor mond már el, hogy Lando mégis hogyan tudta rád burítani az italát, úgy hogy csak a mellkasod volt olyan.
-Talán mert felemelte a kezét? Miért mit gondolsz hogyan?-már az én hangomon is egyre jobban lehetett hallani hogy kezdek ideges lenni. Rajta már látszott is, mert szinte elfehéredtek az ujjai, úgy szorította a kormányt.
-Hát nem pont erre gondol az ember. Kicsit nehéz elhinni.
-Akkor ne hidd el. Mit gondolsz, mit csináltam Landoval amíg te nem voltál ott?-az hogy hallgatott, rosszabb volt ezer szónál.
-Tudod mit.Légyszíves vigyél haza. Nem vagyok éhes.
-Ne kezd el a mártírkodást, mert nem áll jól.
-Nem kezdem el, de fáradt vagyok, és szeretnék inkább pihenni. Eddig nem nagyon volt rá lehetőségem, mert valaki mindig megzavart.
-Milyen különös, akkor sose voltál fáradt..- nem is szóltunk egymáshoz, addig amíg meg nem állt a házam előtt.
-Kösz a mai napot. Jó volt addig, amíg nem kezdtél el gyerekesen viselkedni.
-Persze, megint én kezdtem el. Te most is, mint mindig, egy szent vagy. Gloria nem kell a fejed felé?
-Bazd meg Max.
-Már megtettem. Többször is.-szólt még oda az előtt, hogy becsuktam volna az autó ajtaját.