Love of the lion (M.V.)

26.fejezet

Izgatottan néztem a versenyt. Max az első helyen van, de a Ferrari szorosan ott van mögötte. Valamit találtak a másik csapatnál, hiszen az autójuk már egyre jobb és jobb.
Már csak pár kör volt vissza, és kiderül ki nyeri a holland nagydíjat. Max és Charles elég sokat csatáznak az első helyért. Hol az egyik, hol a másikuk van elől.
Nem azt mondom, hogy nem örülnék a monacói győzelmének, de mégis Maxnak szurkolók. Amikor a az első autót leintette a zászló, a garázsból mindenki egyszerre rohant ki. Max családja is így tett, én viszont csak bent maradtam és onnan néztem a boldogságukat.
Sose mentem ki a többiekkel és még a ceremóniát sem néztem meg soha.
De most valamien oknál fogva mégis ott álltam a pódium előtt, és vártam hogy az első három helyezet felérjen és átvegye a trófeát.
Amikor Max felért, csak egy nagy mosolyra húztam a számat. Christian mellettem majd kicsattant a boldogságtól, és a mosolyt le sem lehetett volna mosni az arcáról.
Elkezdődött a holland himnusz, Max viszont csak a tekintetét járatta a tömegben. Mintha keresett volna valakit. Amikor a tekintetünk összekapcsolódott, az ajkaimon még nagyobb lett a mosoly, és a férfi is ugyan így tett. Csak néztük egymást, mintha más nem lenne itt rajtunk kívül.

-Gratulálok. Nagyon szép verseny volt.-Max csak közelebb húzott magához, és már az édes csókjaival kínzott.
-Ilyen gratulációt vártam.-nézett bele a szemeimbe, amik a boldogságtól csillogtak.
-Kicsit nehéz lett volna kivítelezni másik előtt.
-De itt csak ketten vagyunk.-mielőtt bármit is mondhattam volna neki, kopogtak az ajtón ezér gyorsan hátrébb léptem, amikor láttam hogy nyílik az ajtó.
Maxnak nem igazán tetszett, láttam rajta, de nem mondott semmit.
-Sziasztok. Emília nem is tudtam hogy még itt vagy.
-Szia Jos. Csak gratuláltam Maxnak. Mégis csak a hazai versenyét nyerte meg. De már megyek is, nem akarok zavarni.-gyorsan elköszöntem tőlük, és már mentem is ki a férfi öltözőjéből.
-Apa bement?-kérdezett rá Victoria amikor kiértem hozzájuk a garázsba.
-Nem akarjátok neki is elmondani?
-Nem beszéltünk még erről Maxal. Még nagyon az elején vagyunk.
-Max nem igazán szereti a titkokat. Tudom hogy még az elején vagytok, de ő nem az a fajta, aki a magánéletét kiteregti a sajtónak.
-Tudom. De addig amíg mi sem tudjuk hogy ez hogyan alakul ,addig nem szeretnénk semmit sem elsietni. Mivan akkor, ha pár hét múlva már ebből az egészből semmi sem lesz?-Victoria csak mosolygott rám, miután kb. mindent rá zúdítottam.
-Hidd el, ismerem a báttyámat, és láttalak titeket együtt. Ez nem csak egy futó kaland lesz az ő részéről.
-Megnyugodhatsz, az enyémről sem. De erről még akkor sem beszéltünk. Nem tudom hogy ő mit szeretne.
-Akkor talán meg kellene beszélni. Hallottam, hogy nem igazán alakult jól a kapcsolatotok az elején.
-Finoman fogalmaztál.-csúszott ki a számon.
-Igen. Na de most, nézz magatokra. Már napok óta együtt éltek konkrétan. És nem haraptátok le egymás fejét sem. Mi ez, ha nem egy bimbózó kapcsolat kezdete?-csak elmosolyodtam azon amit Victoria mondott. Igaza van, egyre jobban alakul kettőnk között ez a dolog.
De félek hogy valami változni fog, és nem a jó értelemben.
Nemsokára Maxék is csatlakoztak hozzánk, így eljettük a témát Victoriával.
-Akkor én megyek. Nektek jó bulizást gyerekek, de csak ésszel.-Jos elbúcsuzott a gyerekeitől és tőlem is, így márcsak hárman maradtunk.
-Tom?
-Hátul anyával. Vigyázz a gyerekre. Hozzád tartottam amikor találkoztam Emíliával. De menjünk, már biztos ki vannak.
-Szegény Tom.  Ott hagytad egyedül anyával és a fiúkkal.
-Az apjuk. Oldja meg.-csak nevettem rajtuk  egyet, de már mentünk is hátra a többiekhez.

Mint kiderül ma este bulizni megyünk Max tesójáékkal.
-A tesódék mikor jönnek?-kérdeztem rá, hiszen márcsak őket várjuk.
-Mindjárt itt lesznek. Menjünk addig be, majd ott megvárjuk őket.
-Rendben.- Elindultunk befelé, de megtartottuk a tisztes távolságot.
Rengetegen voltak akik videózták Maxot, így nem mertük közelebb menni egymáshoz.
-Remélem holnap nem velünk lesz telle minden.
-Pedig számíts rá. Most már találgatnak majd, hogy mi van közöttünk.-állt velem szemben, de nem úgy tűnt mint akit annyira zavar a dolog.
-De jó...
-Mi az? Nem tetszik talán?-hajolt közelebb hozzám, de én csak egy kicsit hátrébb hajoltam.
-Bárki megláthat.
-Jól van.-állt kicsit arébb tőlem, és látszik rajta hogy zavarja a helyzet.
-Max..-próbáltam volna vele megbeszélni, de persze ezt a pillanatot választottak Victoriáék, hogy ide érjenek.
-Sziasztok. Régóta vártok?
-Nem. Menjünk végre.-Max már indult is el beljebb, mire a húga csak kérdőn nézett rám.
-Mi történt? Össze vesztetek?
-Nem. Vagyis lehet megbántottam. De nem akartam, csak rosszul jött ki a helyzet.
-Majd megnyugszik. Talán...-csak megráztam a fejemet, mert úgy látszik sikerült elrontanom az esténket.
Mire utol értük a holland férfit, már a pultnál állt egy italal a kezében.
Nem igazán szóltunk egymáshoz, vagyis inkább ő nem akart velem beszélni. Ahogy oda álltam mellé ő csak arrébb állt egy kicsit, hogy véletlenül se érjünk egymáshoz.
A húga is észre vette, és csak a fejét rázta a testvére viselkedése miatt.
Egy idő után el vegyültünk a tömegben és neki álltunk táncolni.
-Emília?-kiáltotta túl a zenét egy ismerős hang.
-Kika?-fordultam a nő felé, aki mellett ott állt a francia férfi is.
-Sziasztok. Hát ti?
-Holnap megyünk haza, ezért kicsit kiengedjük a gőzt. Te kivel vagy itt? Nem is mondtad.
-Maxal, a húgával és a férjével.
- Kis családi összejövetel?-vigyorgott rám a férfi.
-Mennyit is ittál már?
-Nyugi még józan vagyok. De ahogy látom a holland barátunk már annyira nem.-mutatott a hátam mögé, mire megfordultam és Max a pultnál ült és ismét egy pohár volt nála.
-Nem az én bajom.- pedig igenis az.
-Ugyan már Emília. Nem vagyok hülye. Ezért elmondhattad volna, hogy mióta is tart ez, de én nem szólok bele.
-Pierre. Mi nem is..
-Nem tudsz hazudni. És már elég régóta sejtem. De az hogy most is vele vagy itt, és tudom azt is hogy nem a szállodába szálltál meg, az elég feltűnő volt.
-Honnan tudsz te ennyi mindent?
-Vannak kapcsolataim.-nézett rám egy öntelt arckifejezéssel az arcán.
-Hülye. Láttunk titeket tegnap este amikor együtt mentetek el. Mi is akkor indultunk, és nem a szálloda felé jötettek.-vallotta be Kika.
-Na, ne már. Azt akartam hogy ő mondja el.
-Minek? Már úgy is tudod. -rántottam meg a vállamat, hiszem már kár titkolózni előttük.
-És most mi történt? Ahogy látom elég jó kedve van.-nézett a férfira Kika. Nem láttam mit csinál hiszen háttal álltam neki.
-Kicsit megbántottam. Vagyis azt hiszem.
-Hát Max elég hamar felkapja a vizet. Ezt mondjuk már te is tudod. Lehet oda kellene menned.  Ahogy látom a húgára sem nagyon hallgat.-gyorsan hátrafordultam ,hiszen az előbb még  itt voltak nem messze tőlem. Már a báttyával beszélt ,aki csak intett a kezével egyet, így a húga ott is hagyta.
-Vele sem beszél.-néztem vissza a párra, akik még mindig a férfit bámulták.
-Pedig most már tényleg oda kellene menned. -fordított meg Kika. Egy elég dekoratív csaj, épp Maxra próbál rámászni. Mondjuk ,ahogy látom a hollandot pont nem érdekli, mert mégcsak felé sem fordult.
-Ezt nem hiszem el.-akkor telt be a pohár, amikor a férfi vállára tette kezeit, és végig simított a kezén.
Gyorsan oda mentem hozzájuk, de a csajt nem igazán zavarta ,hogy látta hogy megyek felé.
-Max.
-Bocsi, de beszélgetünk, ha nem vetted volna észre.-szólt hozzám nyávogos hangon, mire bennem feljebb ment a pumpa. A férfi mégcsak rám sem nézett, úgy tett mintha ott sem lennék.
-De látom.
-Akkor, magunkra hagynál minket? A rajongók ennyire utálatosak, hogy még ezt sem veszik észre?-nyávogott tovább,de már nem bírtam tovább hallgatni.
Csak oda léptem a férfihoz és megfogtam a kezét. Max rám kapta a tekintetét, ami már elég ködös volt az alkohol miatt.
-Emília?-megfogtam kétoldalt az arcát és már nyomtam is neki az ajkaimat. Alkohol íze volt az ajkainak, de amint a nyelve szabad utat kapott, már húzott is oda magához. Levegőhiány miatt válltunk el, de már az én tekintetem is ködös volt. Csak nem attól amitől neki.
-Ez mi volt?-húzta az ajkait egy nagy mosolyra, de már a lábai között álltam.
-Semmi. Talán nem tetszik?.-karoltam át a nyakát, és nem érdekelt már az sem ha így látnak minket.
A csaja már eltünt, ezek szerint vette a lapot.
-Nagyon is tetszik a helyzet.-simított végig a derekamon, és az ajkain egy nagy mosoly volt.