Love of the lion (M.V.)

38.fejezet

Max szemszöge:

Idegesen kopogtam az ausztrál pilóta ajtaján.
-Max? Hát te? Emília nem jött meg?-bombázott a kérdéseivel, amint kinyitotta az ajtót.
-Bemehetek?-csak félre állt az ajtóból, így bementem a szobájába.
-Na mi az, baj van?-jött utánnam, és már ült is le velem szemben az ágyára. Én a székre ültem, és csak sóhajtottam egy nagyot.
-Összevesztünk.
-Min? Nem most ért ide?
-De. De sikerült összevesznem vele.-hajoltam előre a térdeimre, és csak megdörzsöltem az arcomat.
-Oké, hozok valamit inni és elmondod hogy mi történt.-állt fel az ágyról és a minibár felé vette az irányt. Kivett két üveg sört, és az egyiket már adta is oda.
-Köszi.
-Na? Ne keljen harapófogóval kihúznom belőled.
-Azért jár ki a versenyekre ,mert ez volt Didi egyik kikötése. Csak így kapja meg a vállalatot és a csapatot is. Ezért volt ideges  Christian is, amikor Emília nem volt még itt. Ő tudod róla, ahogyan gondolom Helmut is. Ha nem jön el az egyik versenyre, akkor elveszíti a csapatot.
-Fuu bakker. Hát ezt az öreg jól összehozta.-nevetett fel Daniel, de egyáltalán nem volt vicces.- Bocs. Tudom hogy ez így elég gáz. Didi tudta hogy Emília nem szereti a Forma-1t, mégis rákényszerítette hogy mindig itt legyen.
Ezen kaptatok ennyire össze?
-Ezen is. Jobban inkább azon ,hogy hiába is vagyunk együtt, mindig azért van itt mert ezt kell tennie. Nem azért hogy engem támogasson.
-Ez hülyeség Max. Emília támogat téged. Ha nem tenné ,akkor nem lenni ott minden győzelmednél.
Láttam hogy néztek egymásra, hidd el haver ,az a nő szeret téged.
-Mégsem bízik meg bennem. Még annyira sem ,hogy elmondja ha valami probléma van.
-Ezt miből gondolod?
-Onnan hogy tudom. Szerinted miért nem velem jött? Baj volt a vállalatnál ,de nem mondta meg hogy mi. Folyton csak azt hajtogatja ,hogy nem akart vele terhelni, mert úgy sem tudtam volna neki segíteni benne.
-Igaza volt benne?
-Igen. De akkor is Dan. Te is elmondod Heidinek ha valami baj van nem? Még akkor is ha tudod, hogy nem tud segíteni.
-Hát el. Jól esik hogy van aki támogat.
-Hát neki nem. Mindent maga akar megoldani, segítség nélkül.
-Gondolom ezt neki is elmondtad ugye?
-El. Részben ezen is kaptunk össze. Mármint inkább én, mert ő most kivételesen nem nagyon mondott semmit.
-Micsoda? Emília halgatott?
-Nem, csak nem veszekedett velem. Tudja hogy igazam van.-csak beleittam a sörömbe, mire Daniel hirtelen megszólalt.
-Szóval, neked az a bajod hogy úgy érzed, hogy nem bízik meg benned, mert nem mondja el mi a baj? Meg hogy csak az apja miatt van még mindig itt a versenyeken nem miattad?-így összefoglalva, igen.
-Azt hiszem. Nem tudom hogy elfogom-e hinni ,amikor azt mondja hogy miattam van itt és nem más miatt.
-És ha más miatt van itt? Akkora baj?-csak rákaptam a tekintetem, mert ennyire tényleg nem lehet hülye.-Max. Emília szeret téged, és hidd el hogy támogat. Csak hülye és önfejű vagy ha ezt nem veszed észre.
-Ezt nem tudhatod.
-Azt ne mond ,hogy még nem mondtad neki hogy szereted. Ugye mondtad neki Max?
-Nem.  Nem mondtam neki.
-De ugye szereted? -csak egy pillanat kellet ahhoz hogy tudjam mit válaszolok a férfinak.
-Igen. A francba is szeretem..-Daniel csak mosolyogva oda jött hozzám,és hátba veregetett.
-Hát barátom, ilyen a szerelem.

Emília szemszöge:

Miután Max elment, csak kivettem a pizsomámat a bőröndömből, és bevonultam a fürdőbe.
Csak álltam a zuhany alatt, és a férfi szavai jártak a fejemben. Bízom benne, már hogyne bíznék. Egyszerűen ,csak úgy gondoltam hogy nem terhelem még a saját problémáimmal is ,amikor itt van neki a bajnokság.
Tudom hogy hiba volt, hogy nem mondtam el neki eddig, hogy miért kell ott lennem minden versenyen ,de nem hittem volna hogy úgy érzi, hogy nem támogatom. Pedig  támogatom.
Nem hittem volna hogy ennyire bántani fogja ez a dolog. Azt meg főleg nem,hogy  ennyire rosszul érzem magam miatta.
Fontos számomra Max. Ugyan kinek is hazudok, szeretem Maxot. Szeretem amikor idegesítem és csak grimaszolva a fejét rázza. Szeretem amikor együtt vagyunk és szinte minden rezdülésemből tudja, hogy mi a jó nekem. Amikor megnevetetett, amikor annyira belemerül a kis online versenyébe, hogy azt sem hallja meg ha 5x szólok neki.
Hogy mindig vigyázni akar rám, és aggódik értem. Amikor képes és a konyhából egy csatateret csinálni, csak azért hogy reggelivel keltsen fel.
Észre sem vettem de a szememből már folytak végig a forró könnyek. A víz azonnal lemosta az arcomról, szinte nyoma sem maradt.
Csak az én szívem érzi még mindig a fájdalmat.

Már az ágyban feküdtem, és vártam hogy mikor ér vissza a szobába.
Lassan már félálomba voltam amikor hallottam hogy nyílik az ajtó, és bejön a szobába.
Nem jött lefeküdni, hanem egyből a fürdőbe ment be. Ezek szerint nem akar beszélni, vagy azt hitte alszom.
Megvártam amíg kijött, mert kíváncsi voltam hogy megpróbál-e velem beszélni. De nem szólt semmit csak befeküdt az ágyba, nekem háttal.
A szememből kifolyt egy könnycsepp , de nem mozdultam meg. Egy idő után hallottam hogy elaludt, de az én szememre alig jött álom.
Reggel a telefon csörgésére keltem fel.
Gyorsan megszünt a zavaró csörgés, és éreztem hogy az ágy megmozdul alattam, és pillanatok múlva már a fürdőszoba ajtó csukódására lettem figyelmes.
Csak hanyatfeküdve dörzsöltem a szemeimet, hátha a tegnap esti történtek csak egy rossz álom voltak.
-Felkeltél?-jött ki egy kis idő után a fürdőből már felöltözve. Én még mindig az ágyban voltam, annyi külömbséggel hogy már ültem és nem feküdtem.
-Igen.
-Lemegyek reggelizni ,majd gyere le és utánna kimegyünk a pályára.-csak felkapta a telefonját és minden szó nélkül kiment a szobából.
Pár percig még feküdtem, de muszáj volt felkelnem és elindulnom le.
Csak egy farmert és egy hosszú ujjú ejtett válú felsőt vettem fel, és már indultam is le az étterembe.
Nem akartam hogy Max még várjon is rám, ezért amint leértem a földszinte, egyből az étterembe mentem.
Észre vettem Pierret és Kikát akik Charlessal beszélgettek, valamint Maxot aki versenymérnőkével beszélgetett. Csak intettem Pierréknek, és épp indultam volna a férfi felé, aki amint észre vett már állt is fel az asztaltól és oda jött hozzám.
-Mennem kell a pályára. Gp szerint van egy jó beállítás ,amin jobb lenne a teljesítmény.
-Oo oké.
-Reggelizz nyugodtan, majd a pályán találkozunk. -adott egy puszit az arcomra, és már indult is ki az étteremből.
Ott álltam egyedül, és az iménti beszélgetésen gondolkodtam.
- Emília. Jössz reggelizni?-szólt hozzám Alex, és csak egy apró mosolyra húztam a számat.
-Persze. Most jöttél?-az előbb nem láttam ott a lányt a többiekkel.
-Igen. Charles nem akart tovább várni rám, ezért előbb lejött. Jól láttam, hogy Max most ment el?
-Igen. Valami dolga van a pályán.
-Akkor menjünk a többiekhez.-szedtünk magunkra reggelit, vagyis inkább csak ő, mert én maradtam a pirítósnál és a kávénál. Nem voltam éhes, de nem akartam hogy a többiek észre vegyék hogy valami baj van.
-Sziasztok.-ültem le az egyik szabad helyre, ami Pierre mellett volt.
-Sziasztok csajok..
-Max?
-Elment a pályára.-a monacói csak bólintott, mire a francia csak felkapta a fejét.
-Nélküled? Akkor te kivel mész?
-Igen nélkülem. Van valami dolga, ezért előbb ment. És majd szerzek egy fuvart.
-Akkor velünk jössz. Nálunk van hely.-nézett a barátjára Pierre, aki csak egy gúnyos mosolyra húzta a szájját.
-Irigykedsz mi?
-Nem állna jól a piros szín.-mi lányok csak jót nevettünk a két férfin, ahogy csipkekődtek egymással.