Love of the lion (M.V.)

40.fejezet

Szerintem sose volt bent ennyi ideig a fürdőben mint most. Már kb negyed órája vártam rá hogy kijöjjön. Ha azt hiszi hogy megúszhatja hogy beszéljen velem, akkor nagyon téved. Végre hallottam hogy nyílik a fürdő ajtaja, és egy törölközővel a derekán sétált kifelé.
Csak nagyot nyeltem, közben ő elsétált a szekrényéhez, és kivette a ruháit belőle. A hajából csögötött a víz, ami végig folyt a hátán.
Nem foglalkozott azzal hogy ott vagyok és bámulom, csak ledobta a törölközőtt, és felhúzta az alsóját. Ha akartam sem tudtam volna elfordulni. Szinte éreztem ahogy a nyál kifolyik a számból.
-Kibámultad magad Mateschitz?-a hangja térített észhez.
-Ha ilyen műsort nyomsz Verstappen, ne csodálkozz. Végeztél?
-Igen mehetsz.-ment az ágyhoz, és a telefonját megfogva ült le a szélére.
-Szerintem valamit elfelejtettél.-álltam előtte csípőre tett kézzel.
-Szerintem nem. Én tegnap este mindent elmondtam.
-Ahogyan én is. Ne gyerekeskedj már Max.
-Én vagyok gyerekes? Akkor te mi vagy? -állt fel az ágyról és megállt előttem.
-Nem én viselkedem úgy mint egy 10 éves gyerek. Egész nap kerülsz, nem szólsz hozzám. Tegnap este is inkább elrohantál Danielhez, minthogy itt maradj és megbeszéljük a dolgokat.
-Mit beszéljünk meg Emília? Mostmár hajlandó vagy velem megbeszélni a problémákat?
-Max fejezd be! Olyan kibaszottul nehéz elhinni ,hogy én csak nem akartam hogy az én problémáim miatt is aggódj? Elég az ha én idegeskedek miatta, nem kell még neked is.
-Talán ha elmondanád mi a probléma, akkor tudnék segíteni benne. De úgy hogy el sem mondod ,akkor nem tudok.
-Ebben nem tudtál volna tenni semmit.
-Lehet hogy igazad van. De azért jól esett volna ha elmondod. De nem. Te semmit sem mondasz el.
-Ez nem igaz..
-Tényleg? Azt sem mondtad el, hogy apád miatt kell ott lenned minden versenyen.
-Nem mindegy miért vagyok ott?
-Nem. Bazd meg Emília, nem. -emelte fel a hangját.
-Miért, miért nem mindegy?-már én is kiabáltam nem csak ő.
-Azért mert nem miattam vagy ott. Hanem a kibaszott cég miatt.
-Miattad vagyok ott Max. Hát nem látod, hogy miattad kezdtem el megszerezni ezt a rohadt cirkuszt ami itt van? Hogy mindig aggódok amíg nem érsz vissza a garázsba? Ki tudja mi történik amíg kint vagy. De nem, téged ez nem érdekel.-mutattam az ujjammal a mellkasára, mire csak elkapta a kezemet és szorosan magához húzott.
-Mond ki Emília. Gyerünk, mond ki mit érzel. Mond ki ,miért vagy itt miattam? -Csak felnéztem rá, és szinte a mellkasunk teljesen össze ért. Ő is gyorsabban veszi a levegőt, nem csak én.
-Azért mert szeretlek te idióta.-abban a pillanatban ahogy kimondtam ,Max már nekem is nyomta az ajkait.

Meztelenül feküdtem az ágyon kimerültem, mire apró puszikat kezdtem el érezni a hátam alján. Csak egy nagy mosolyra húztam az ajkaimat, és a kezeimet a fejem alá tettem.
Max egyre feljebb haladt, már a gerincem mentén csókolta végig a bőrömet.
Lehunytam a szemeimet és élveztem a férfi csókjait.
-Ugye tudod, hogy milyen finom puha a bőröd?-suttogta a fülembe a szavakat, mire felemeltem a kezemet és árkaroltam a nyakát ahogy megfordultam.
-Fogalmam sincs.-a tekintete szinte a vágytól éget. Imádom a szemeit. Elképesztően gyönyörűek.
-Pedig az. Imádom minden egyes porcikádat. De itt a lehető legpuhább. -húzta le rólam a takarót, és először a kezeivel, majd az ajkaival kezdte el felfedezni a melleimet.
Sóhajok törtek elő belőlem, és az ujjaimat csak a hajába vezettem.
Annyira puha a haja, de ebben a pillanatban nem bírtam vele foglalkozni.
Csak az érdekelt amit a férfi épp velem művel.
Amint ráunt a melleimre, új helyet talált amivel kényeztetni tudott.
-Max. Kérlek.
-Mire kérsz Mijn liefje?-emelte fel a fejét a lábaim közül, és csillogó szemekkel nézett rám.
-Ne kínozz tovább.-suttogtam, mert alig jött ki bármien értelmes szó a számon.
Éreztem hogy felmászik hozzám, és befekszik a lábaim közzé.
-Csak nem telhetetlen vagy mijn liefje?-fogalmam sincs minek hívott, de jelen pillanatban nem is érdekel. Csak felemeltem a lábaimat, és átöleltem vele a férfi derekát.
Max vigyorogva hajolt le hozzám, és a nyakamat kezdte el most kínozni.
Éreztem hogy ő is ugyan annyira vágyik rám ,mint én rá.
-Már mondtam hogy ne kínozz.-fogtam meg az arcát kétoldalt, hogy rám figyeljen.
-Ahogy óhajtod bébi.-másodpercek múlva már meg is éreztem magamban.
Csak szorosabban öleltem át a derekát, miközben ő a fejem mellett támaszkodott.
Csak úsztunk a vággyal mind a ketten.
Amikor reggel felkeltem, nem hittem volna hogy ennyire csodálatos lesz majd az éjszakánk.

Hajnalban keltem fel, Max még békésen aludt mellettem. Nehezen de lehámoztam magamról a karjait, és gyorsan magamra kaptam az egyik pólóját ,és a telefonommal a kezemben indultam ki az erkélyre.
Mégcsak negyed hat volt. Szinte az egész város még aludt. Olyan csend honolt mindenhol. Annyira békés volt most minden.
-Azt hittem ilyen éjszaka után sikerült lefárasztanom, de úgy látszik tévedtem.-nyomott egy puszit az arcomra Max, és fáradtan ült le mellém.
-Miért nem alszol?
-Ezt én is kérdezhetném. Mi a baj mijn liefje?
-Ez mit jelent?-az éjszaka már kétszer is így hívott, de fogalmam sincs mit jelent.
-Szerelmem.-a mellkasomat elöntötte a forróság, az miatt amit mondott.
-Szeretlek Max.-bújtam oda hozzá, mire csak átölelt.
-Akkor elmondod miért nem alszol? Gondolom nem ezen gondolkodtál ennyire.
-Csak nem vagyok már álmos. Kicsit kijöttem levegőzni, nem akartalak felkelteni.
-Amint felkeltél már fel is ébredtem.Gyere.-állt fel, és már húzott is fel maga után.
-Minek?
-Gyere és öltözz fel. Elmegyünk kicsit.-megálltam a szoba közepén, és értetlenül néztem amikor elkezdett öltözni.
-Max, hova akarsz menni hajnalban, egy idegen országban?
-Egy: ez csak neked idegen, én már voltam itt többször is, kettő: bőven van időnk, és már úgy sem tudunk vissza aludni. Úgyhogy öltözz bébi, elmegyünk kicsit.-szó nélkül kivettem én is egy melegítő alsót, és egy pólót. Azért magammal vittem egy pulcsit is ,hiszen elég hűvős van még reggel.
-Hova megyünk?-hiába kérdeztem, most sem mondta meg, hogy hova készülünk menni.
-Ne faggass, nem mondom meg.-ült be ő is az autóba, és pillanatok múlva már indult is el.
Hajnal lévén, plusz még hogy hétvége is van, elég kevesen voltak az utakon. Max egyszer csak lekanyarodott a főútról, és egy parkszerűségbe vette az irányt.
-Ugye nem egy erdőbe akartál hajnalba jönni?-mindenhol fa volt, szinte semmit sem láttam tőlük.
-Nem. Most már bírd ki, hamar ott leszünk majd. És hidd el, tetszeni fog.
-Nagyon biztos vagy benne. Nincs bajom a természettel, de nem szeretnék semmilyen vadállatal találkozni.
-Nem fogunk. Talán...-állította le az autót, így muszáj volt kiszálnom.
-Talán? Na most ezzel megnyugtattál.
-Ne morogj már. Gyere inkább.-kulcsolta össze a kezünket, így indultunk el egy kissebb ösvényen. Amint a végéhez értünk, a szeme elé tárult életem egyik legszebb látványa.
Egy gyönyörű park volt, aminek a közepén volt egy óriási vízesés, és telle volt minden virágokkal. Ha ez nem lett volna elég, a felkelő nap, mindent gyönyörűen megvilágított. Nem volt már sötét, hiszen a napfelkeltéről lecsúsztunk, de így is gyönyörű volt.
-Ez gyönyörű. Hogy találtad meg ezt a helyet?-fordultam a férfi felé, aki csak átkarolt és oda húzott magához.
-Pár éve találtam rá. Azóta mindig eljövök ide a verseny előtt reggel. Mondjuk nem ilyen korán, de így is tökéletes.
-Köszönöm Max.-pipiskedve adtam egy puszit az arcára, és húztam magam után egy padra. Oda bújtam hozzá, és csak csodáltam a tájat.
-Nem akarok veled többet veszekedni.-szólalt meg hirtelen a semmiből.
-Én sem Max. Sajnálom hogy nem mondtam el, hogy mi a baj.
-Azért én sem voltam jobb. Túl reagáltam, de úgy gondoltam hogy nem miattam vagy itt, csak kényszerből.
-Ez nem igaz Max. Nem kényszerből vagyok itt. Azért vagyok itt ,hogy téged támogassalak, csak ez az egész helyzet köztünk így jött ki.
-Tudom. Sajnálom én is hogy ekkora bunkó voltam.
-Oda költözöm monacóba.
-Micsoda? Ezt most komolyan mondod?-csak mosolyogva néztem rá, és bólintottam egyet.
-Igen. Már átvitettem egy pár dolgot.De még így is lesz mit elpakolnom.
-Segítek amiben csak kell. Csak ne legyél újra másik országban.
-Többet már nem leszek, nélküled.