Love of the lion (M.V.)

29.fejezet

Úton vagyunk a Monzai pályára, hiszen ezen a hétvégén itt lesz a verseny.
Rengeteg dolgom volt a szünet alatt, több mint amire számítottam. A cégnél szerencsére minden rendben volt, de voltak olyan dolgok amiket el kellett intéznem.
Ez miatt egy nappal később mentem csak Londonba, mint ahogyan eredetileg terveztem.
Mindent elmondtam anyának, hogy hogyan alakult a kapcsolatunk Maxal. Örült neki, de azért hozzá tette, hogy ne kerüljön a szeme elé a holland, ha engem megbánt.
Nagyon jól telt ez a pár nap otthon, de akármilyen hihetetlen, örülök neki hogy újra versenyen vagyok. Ez mind a holland férfi miatt van. Sosem hittem volna, hogy valaha így érzek majd amikor egy verseny lesz, de hát kezdem megszeretni.
-Nem látom a fancsali vigyort az arcodon mint eddig mindig, amikor kiértünk a pályára.-hirtelen rá kaptam a tekintetem, de ő csak széles mosollyal nézett rám.
-Nincs is mindig rajta.
-De igen. De most nem látom. Mi az Mateschitz ,csak nem megszereted a versenyt?
-Az kizárt. De imádom olaszországot.- vigyorogtam a férfira, de csak nevetve a fejét rázta.
-Olaszországot mi?
-Igen. Süt a nap, jó idő van. Az olasz emberek nagyon kedvesek, és az a hangulat ami mindig ebben az országban van, valami elképesztő. A tájról ne is beszéljünk.
-Jól van csak mondogasd ezt magadnak. De én tudom hogy már kezded megszeretni a versenyt.
-Aha. Hidd csak ezt.-fordultam vissza az ablak felé. Nem fogom neki elmondani hogy újra igaza van, mert akkor ezt hallgatom majd egész hétvégén.

-Emília, azt hittem már elnyelt a föld. Hollandia óta nem is láttalak.-Ölelt meg Pierre, ahogy oda ért hozzám.
-Ahogyan én sem téged. Charles?
-Ezt te sem gondolod komolyan, hogy most itt lesz. Hazai verseny van, most minden a ferrári körül forog. Nem is fogjuk látni csak az autóba majd.-nevetett fel Pierre, de én csak a fejemet ráztam.
-Ez a hazai versenyük. És az olaszok nagyon szeretik a forma-1et. Alig tudtunk a paddocka is bejönni, annyian vannak.
-Hát igen. Ez itt egy külön világ. De mi az hogy alig tudtatok? Kivel is jöttél Emília?-Vigyorogva kérdezett rá, de válaszolnom már nem kellett, mert közben az útitársam is oda ért hozzánk.
-Szia Pierre.-pacsizott le a franciával, és már állt is oda mellém.
-Már mindent értek. Jól van srácok, csak okosan.
-Mi bajod van?-kérdezett rá a holland, mire a másik férfi csak felénk mutatott.
-Hát ez. Mindig lebuktok előttem. Láttalak monacóban és hollandiában is ott voltam. Lehetőleg ne csesszétek el, tényleg össze illetek.
-Kösz Pierre. Még senki sem gratulált nekünk úgy mint te.-nevettem fel.
-Akkor ez már hivatalos?
-Még nem. Csak a család tudja és hát te.
-Én már rég tudtam. Mikor akarjátok felválalni?
-Nem tudjuk. Majd jön magától, gondolom.-néztem a hollandra, aki ugyan úgy engem nézett.De a tekintetében volt valami, mintha csalódott lett volna.
-Valahogy úgy.
-Jól van srácok. Én gratulálok nektek. És csak okosan. Nem akarok még az eddigieknél is nagyobb veszekedést.
-Nem lesz, nyugi.
-Na persze. Pont ti nem veszekedtek majd. Jó vicc. Na megyek, mert még egy csomó dolgom van. Este vacsi?
-Oké. Benne vagyunk.-egyeztem bele egyből.
-Szuper, talán Leclerc is oda ér majd.
Na sziasztok.
-Szia Pierre.-köszöntünk el a férfitól, így márcsak ketten álltunk a paddock közepén.
-Hova akartál menni?-kérdezett rá a holland, mert mi meg sem mozdultunk.
-Sehova. Csak láttam Pierret erre jönni, és gondoltam kicsit beszélek vele.
-Aha. Jól van, akkor vissza megyünk?
-Persze. Lehet esni is fog.-néztem fel az égre, ahol már a felhők gyülekeztek.
-Nem hiszen, de menjünk.

Sem a szabadedzés, sem az időmérő nem sikerült valami jól. A második hely is nagyon jó, de Max maximalista, és nem érti hogy lehet előtte Charles az első helyen.
-Lenyugodtál?-mentem be az öltözőjébe, de még mindig feszült volt.
-Hogy a faszba lehet ,hogy a ferrári az élen van? Ezzel az autóval nekünk kellene ott lennünk.
-És ott is vagy. Nem értem hogy mi a bajod. A második helyről indulsz, innen könnyen megnyerheted a versenyt.
-Na persze. Ha már az időmérő nem sikerült, akkor a verseny sem fog.
-Azt nem tudhatod.
-Ahogyan te sem.-szinte köpte felém a szavakat. Tudom hogy ideges, és zaklatott az eredmény miatt, de akkor sem kell ekkora bunkónak lennie.
-Inkább elmegyek. Majd ha lenyugodtál akkor majd beszélünk.-már mentem volna ki a szobából, de Max elkapta a kezemet és maga felé fordított.
-Mi a bajod?-választ nem kaptam, mert hirtelen az ajkaimra tapadt.
Szinte faltuk egymást ajkait. Éreztem hogy elkezd velem hátrálni, és pillanatok múlva már a kanapén ült és már húzott is bele az ölébe.
Egyikünk sem szakította meg a csókot, még az sem érdekelt jelen pillanatban, ha lebukunk bárki előtt.
A kezeivel beletúrt a hajamba, és úgy húzott magához még közelebb.
-Max.-váltam el tőle egy pillanatra, de a hollandot nem érdekelte mit akarok mondani. Már a nyakamat kezdte el apró csókokkal behinte, ami miatt belőlem egy jól eső sóhaj jött ki.
Csak beletúrtam a hajába, és hagytam hogy azt tegyen velem amit szeretne.
Egyre jobban kezdtük magunkat átadni a vágynak, amikor hirtelen valaki a férfi nevét kiáltotta.
-Jézusom, ide jön.-váltam el tőle gyorsan, és már másztam is ki az öléből. Amikor kopogtak az ajtón, a holland már a haját igazgatta, én pedig csak a telefonomat bámultam a kanapén ülve. Megpróbáltam rendezni a légzésemet, ami elég nehezen jött össze.
-Itt vagyok, mondjad Gp.-nyitotta ki az ajtót Max, mintha semmi sem történt volna.
-Átnéztük az adatokat. Minden stimmel, de van egy ötletünk hogy holnap milyen beállításon menjél.
-Oké, mindjárt megyek és megbeszéljük. -kicsit még piros volt az arca, de ezt annak is be lehet tudni, hogy elég ideges volt amikor bejött ide.
Remélem nem gyanakszik semmire, bár szó nélkül elment, de ez nem jelent semmit.
-Ugye tudod hogy most majdnem lebuktunk?-álltam fel a kanapéról azzal a szándékkal hogy kimenjek, de a férfi csak oda állt az ajtó elé.
-De nem történt meg. Ne izgulj olyan miatt ,ami nem történt meg.
-Nagyon könnyen veszed ezt. Inkább megyek, majd később beszélünk.
-Velem jössz vissza a szállodába?-bólintottam egyet, és mielőtt kimentem volna ,még egy gyors puszit adtam az arcára.
-Kint találkozunk.-hagytam magára a férfit és már mentem is vissza a garázsba.

-Emília, ráérsz most?-jött oda hozzám Helmut, és már kezdett is el kitolni a garázsból.
-Jézusom Marko, hova viszel?
-Csak egy kis interjút kellene adnod. Sokan várják, és már egész nap ezzel zaklatnak minket.
-Nekem ehhez mi közöm is van?-álltam meg, mert nem állt szándékomban senkivel sem beszélni.
-Daniel a téma minden hol. És az sem nagyon segített ezen ,hogy Max azt mondta szívesen lenne újra a csapattársa.
-Ezt beszéld meg a hollandal. Ne velem.
-Egy rövid interjút adsz, és ennyi az egész. Már le van beszélve, nem lesz gond.
-Jó lett volna ha ezt velem is megbeszélítek.-nem szeretem amikor helyettem döntenek, és azt ők is tudják.
-Tudom. De már várnak, gyere.-igaza volt . Már minden készen állt arra hogy beszéljek velük.
-Szia Emília. Tegeződhetünk?
-Szia, persze.-ültem le a férfival szemben, és már tette is fel az első kérdést.
-Szóval ,mit szólsz ahhoz, hogy Daniel Ricciardo újra a mezőny tagja lett? Ebbe neked is volt beleszólásod, vagy már a kész tényeket kaptad meg?
- Ahm.. Nem szólok bele sem a Red bull sem az alpha tauri dolgaiba. Nem azért vagyok itt, hogy ilyen fontos dologba beleszóljak. Természetesen tudtam róla, és én is úgy gondoltam, hogy Danielnek itt a helye, de nem én hoztam meg a végső döntést.
-Akkor te ezek szerint támogattad az ötletet?
-Igen.
-És nem gondoltátok úgy hogy Nyck kevés időt kapott a versenyen? Elég sokan úgy gondolják, hogy korai volt leváltani.
-A sokak alatt főleg a mercédest, és a pilótáikat érted?-nem mondott rá semmit ezek szerint igazam van.- Nyck jó pilóta ez nem kérdés. De sajnos nem tudott olyan teljesítményt hozni ami ide kellett volna. Daniel tapasztalt pilóta, többszöri futamgyőztes. Meglátjuk hogy hogyan sikerül neki ez a szezon.
-Sokan úgy gondolják, hogy azzal hogy Daniel vissza került a mezőnybe, talán Perez helyére pályázik. Ez mennyire igaz?
-Erről nem tudok mondani semmit. Perez jó versenyző, és a tabella második helyén áll Max mögött. 24-ig szerződése van, felesleges bármilyen pilóta cseréről is beszélnünk.
-Rendben, köszönöm hogy időt szakítottál ránk.
-Szívesen.-gyors elköszönés és már mentem is vissza Helmuthoz, aki már várt rám.
-Ilyet soha többet.-szögeztem le neki, de csak nevetve jött velem vissza a garázsba.