Love of the lion (M.V.)

36.fejezet

-Elálod a napot.-feküdtem a homokban, és élveztem a napsütést, már ameddig valaki el nem állta előlem.
-Nem baj. Feküdtél itt épp eleget. Gyere a vízbe.
-Nem akarok.-még mindig csukva volt a szemem, de hirtelen valami hideget éreztem meg a testemen, ami miatt felsikítottam.
-Te szemét.-csaptam meg a kezét amint felálltam. De ő csak nevetve elkapta a derekamat, és gyorsan feldobott a vállára és indult el velem a vízbe.
Már a lábamnál éreztem a vizet ,amikor egyszer csak elengedett és beledobott.
-Annyira ,de annyira....-nem hagyta hogy befejezzem, mert pillanatok alatt már ostromolta is az ajkaimat.
-Mond hogy nem jobb itt, mint kint a napon.-vált el tőlem, de a kezei még mindig a derekamon voltak. Csak átkaroltam a nyakát, és most én húztam el magamhoz egy csókra.
-Soha..-csak nagy szemekkel nézett rám, mire elnevettem magam.-ha most látnád az arcodat.
-Te nőszemély.-kapott fel a lábaimnál fogva és újra beledobott a vízbe.
Nevetett amikor feljöttem a víz alól, és gyilkos szemekkel néztem rá.
-Még egy ilyen Verstappen, és nem tudom mit csinálok veled.
-Na pont ez az. Nem tudod mit csinálj velem. Hidd el bébi, nekem lenne egy pár ötletem.-kacsintott rám, de csak vigyorva megfordultam és elindultam ki a partra.
-Most hova mész?
-Ki, és gyere te is. Estére programunk van.

-Nem is mondtad hogy bulizni van kedved.-már úton voltunk és pár perc és oda érünk.
-Hát pedig van. Na, neked is tetszeni fog. Jó hely.
-Mi is ez a hely?
-Szabadtéri. Amolyan helyi fesztivál féleség. Nyugi, nem koncertek lesznek, tudom hogy azokért nem rajongsz. Dj lesz, de nem tudom ki.
-Jól van, remélem jó lesz.- rengetegen voltak a parkolóban is. Szerencsére van kialakítva amolyan VIP. Részleg is, így mi oda tudnunk beállni.
Maxal kézen fogva mentünk be, és egyből elkezdtem húzni magam után.
-Hova rohansz ennyire Emília?-kiáltott utánnam, de csak vigyorogva húztam tovább.
-Gyere már, szeretnék időben oda érni.
-szóltam rá, mire megforgatta a szemeit, és nagy léptekkel oda ért mellém.
-Nagyon sietős lett hirtelen. Mi ennyire fontos?
-Ha ennyire kiváncsi vagy hamar megöregszel.-oda értünk a biztonságiakhoz, akiknek csak felmutattam a belépőnket és két karszalagot kaptunk a kezünkre.
Célirányosan indultam el a színpad felé, hiszen nem sok indőnk maradt.
-Megjöttünk.-mutattam neki a színpadra, ahol már a dj minden fekszerelése fent volt.
-Szuper,de láttam már ilyet.  Ki is fog akkor zenélni?
-Miért is vagy te ennyire kíváncsi? -fordultam vele szemben, de a háta mögött már láttam az illetőt ,aki miatt ide jöttünk.
-Csak.
-Jó tömör válasz. Mondjuk nem is vártam tőled mást.-amint meghalotta a hangját egyből megfordult.
-Mi a fasz? Te hogy kerülsz ide?-ment oda a barátjához és már ölelték is meg egymást.
-Ezt én is kérdezhetném, de tudom hogy te hogy kerülsz ide.-amint elengedték egymást Martin engem is megölelt.
-Ti szövetkeztetek ellenem?-nézett rám de egy hatalmas mosoly volt az arcán.
-Mi olyat soha.
-Soha mi? Akkor ez mi?-Mutatott körbe, mire Martin csak átkarolta a vállát.
-Inkább fogd be, és örülj neki hogy ilyen barátnőd van.-mutatott rám, mire csak lehajtottam a fejem, hogy elrejtsem a zavaromat.
-Hidd el, semmiért sem engedném el.

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Max csak morogva átfordult a másik oldalra, ezért gyorsan felkeltem és már mentem is ki a szobából.
-Igen, tessék. Emília Mateschitz.
-Jó napot. Jackson Sparks vagyok a Red bull GmbHtól. Remélem nem zavarom.
-Nem, dehogy is. Mondja csak.
-Akadt egy kisebb problémánk. Említette amikor itt volt, hogy hívjuk hogyha az egyik részvényes esetleg az eladást fontolgatná.
-Marion?
-Igen. Ő.- az agyamat ellepte a köd, amint meghallottam hogy már megint kever.
-Mit akar?
-Ezt ha lehet személyesen kellene megbeszélni. Annyit mondhatok hogy újra el akarja adni a részét, és már a vevővel is tárgyalt.
-Hogy mit csinált? Ezt mégis hogy képzeli?
Jó, ma már nem tudom oda menni, de holnap ott leszek. Amint úton leszek hívom.
-Rendben. Sajnálom hogy ilyen miatt hívtam.
-Semmi baj. Köszönöm hogy szólt Mr. Sparks.- amint letettem a telefont olyan erősen csaptam le az asztalra ,hogy lehet el is törtem.
-Ha valamit törni akarsz akkor ne a bútorokat tedd tönkre.-hirtelen megfordultam, és Max már az ajtóban állt és csak nézett rám.- Oké,befogtam.
Ne ölj meg a szemeiddel.
-Sajnálom.
-Baj van?-jött közelebb, de csak a fejemet ráztam.
-Igen. Sajnos holnap muszáj elutaznom Ausztriába. Be kell mennem a céghez.
-Mi történt?
-Semmi komoly. Megoldom. De nem így terveztem a hetet.
-Semmi baj. Úgy is holnapután mentünk volna haza. Most egy nappal előbb megyünk, nem dől össze a világ.
-Akkor is.
-Hétvégén már amúgy is verseny lesz. Vissza jössz előtte monacoba vagy onnan jössz a versenyre?
-Szerintem onnan. De hadjuk most ezt a témát, nem akarom elrontani az utolsó napunkat itt.
-Mihez lenne kedved?
-Nem tudom. Valami laza napra.
-Hát ebben én is benne vagyok. Akkor öltözzünk fel, és menjünk el a városba. -Szólj Martinak, hátha túlélte az éjszakát.-Max csak nevetett rajtam, pedig komolyan mondtam. Akkora bulit csinált tegnap este, amit szinte sose láttam.
-Azon csodálkozom hogy mi ennyire jól viseljük.
-Ne hogy azt hidd, a fejem szinte szét akár robbani.-dörzsöltem meg a homlokomat, hátha így elmúlik.
-Puhány vagy.-csak rácsaptam a kezére, de nem hatotta meg. Csak nevetve otthagyott, így újra egyedül maradtam.
Aggódom a cég miatt, de nem akarok elrontani az utolsó napunkat itt, és Maxot sem akarom vele terhelni. Gyorsan kerestem egy gyógyszert, és én is vissza mentem a szobába, hogy felöltözzek.
-Na, Martin él és benne van.-közölte Max ahogy észre vett.
-Szuper, mikorra beszélted meg vele?
-Egy óra múlva felvesszük.
-Micsoda? Jézusom Max az nem elég. Még fel sem öltöztünk, és nem is reggeliztünk.
-Na, ne kezdj el itt parazni az idő miatt. Akkor késünk egy kicsit, majd írok neki.
-Mindent nagyon lazán veszel.-hagytam ott a szobába és már csuktam is be magam után a fürdő ajtaját.

-Te Lia, voltál már Vegasban?-kérdezett rá Martin, miután beültünk ebédelni egy étterembe.
-Soha, miért?
-Lesz ott futam nemsokára. Ez lesz az első.-magyarázott Max.
-Aha, hát jó tudni.
-Várj, te nem is tudod hogy hol lesznek még futamok?
-Nem igazán emlékszem rá. Ez az első, hogy minden versenyen jelen vagyok. Átnéztem ugyan, de nem igazán emlékszem hogy egymás után mi is jön.
-Azért jó, hogy mindig emlékeztetlek rá.-csak megforgattam a szemeimet Max mondata után.
-Akkor ez lesz az első vegasi hétvégéd majd. Hidd el, szuper hely.
-Honnan tudod?-Martin csak megvonta a vállát és elintézte annyival hogy zenélt már ott, de sok mindenre nem emlékszik.
-Jézusom, el tudom képzelni akkor mi volt ott.
-Jó volt. Ugye Max?-csak ránéztem a mellettem ülő férfira, aki csak nagyot nyelt.
-Aha, jó volt.
-Akarom tudni mi történt ott?-Martin csak elnevette magát, de Max meg sem szólalt.
-Nem volt semmi olyan. Csak kicsit elengedte magát a bajnokunk.
-Na jól van. Hadjuk inkább.-szólt rá Max, de minket nem érdekelt.
-Mennyire engedte el magát?-hajoltam közelebb Martinhoz.
-Jobban mint tegnap este. Az szinte semmi sem volt.-csak kikerekedett szemekkel fordultam a férfi felé, akin már látszott hogy nem épp ez a kedvenc témája.
-Na akadjatok le rólam. Inkább egyetek, és menjünk.
-Tedd amit mond, mert egész nap duzzogni fog majd.-súgtam oda Martinnak, aki csak elröhögte magát.
-Hallottam ám. Még mindig nem tudsz halkan beszélni.-csak mosolyogva néztem rá, és egy gyors puszit nyomtam az arcára.