Love of the lion (M.V.)

21.fejezet

Emíliával azóta nem találkoztam, hogy akkor este összevesztünk a kocsiban és hazavittem.
A fiúk furcsálták hogy egyedül mentem az étteremben ,főleg Lando. Hiába mondtam neki hogy fáradt volt, láttam rajta hogy nem igazán hitt nekem, de nem nagyon érdekelt.
Utánna nem kerestem, ahogyan ő sem engem. Csak a közösségi oldalakon láttam hogy Charlessékkal is volt, és nyaralni is elment. Én sem keseregtem miatta otthon, kiélveztem hogy végre szünet van és a barátaimmal lehettem.
Imádom amit csinálok, de jelen pillanatban nem nagy kedvel megyek a gyárba. Pár nap múlva újra elkezdődik a szezon második fele, plusz nekem a hazai versenyem lesz. Hollandiát imádom, ahogyan az ottani pályát is.
Várom már hogy újra ott vezethessek, de még élveztem volna a szünetet.
-Szia Max, milyen volt a szünet?-jött elém Christian, és ölelt is magához.
-Jó, csak rövid-nevettem fel egy kicsit.
-Hát igen. Kicsit rövidebb volt mint szokott lenni. 
-Jó újra azért itt lenni. Jó színed van, csak nem a napon sütkéreztél?-kezdtem el piszkálni, de ő sem hagyta annyiban.
-Én legalább mondhatom magamról hogy színes vagyok. Na de, te? Mint a tej olyan vagy. Nem szereted a napot talán Max?
-Haha, nagyok vicces vagy. Checo is itt van?
-Igen, menjünk már biztos mindenki ide ért.

-Sziasztok.-jött be Emília a tárgyalóba, és már ült is le Christian mellé. Pont velem szemben volt, így feltűnés nélkül végig nézhettem rajta. Most is gyönyörű, mint mindig. Viszont feltűnt, hogy amióta itt van szinte rám sem nézett. Ezek szerint még haragszik rám, és nem is titkolja.
-Akkor Max, benne vagy?
-Micsoda? Bocs, kicsit elgondolkodtam.
-Csak azt beszéltük, hogy mivel kijön az új kollekció az alpha taurinak, minnél élőbb meg kellene tartani a fotózást. Még a verseny előtt.
-Vagyis ha lehet már holnap.-szólt közbe Emília is.
-Persze, nekem jó.
-Szuper akkor most végeztünk is. Ti menjetek a szimulátorba fiúk. Daniel még marad egy kicsit, de nemsokára ő is megy majd.-nem értettünk semmit Checoval, csak kimentünk a tárgyalóból ,és értetlenül álltunk a folyosón.
-Most mi van?-nézett vissza az ajtóra.
-Fogalmam sincs. De az, hogy Emília is ott maradt bent, sok jót nem jelent.
-Az nem biztos. Mindegy, menjünk mert a végén még kijönnek, mi meg még itt vagyunk.
-Csak nem félsz Christiantól?
-Tőle nem. De Emíliától már igen.-csak elnevettem magam a mexikói arckifejezésén. Mondjuk igaza van, a nő nem egy könnyű eset.

-Már jöhetnének. Kíváncsi vagyok, hogy mi volt.
-Arra én is. Főleg hogy még egy videót is a fel akarnak venni, ideje lenne már ha itt lennének.-néztem rá az órára, és már több mint egy órája várunk járuk.
-Talán sietsz valahova Max?-hallottam meg a nő hangját az ajtóból, aki egy nagyon vigyorgó ausztrál mellett jött oda hozzánk.
-Én nem, de gondolom te igen. Nem szoktál itt maradni.
-Hát most maradok. -állt velem szemben, de mivel magasabb voltam nála ezért fel kellett rám néznie.
-Mi a helyzet srácok?
-Ezt mi is kérdezhetnénk. Nagyon vigyorogsz Daniel.
-Elmondhatom?-nézett a nőre,aki csak mosolyogva bólintott neki.
-A következő versenytől az alpha tauri pilótája leszek.-először fel sem fogtuk Checoval hogy mit mond. Kellett egy pár pillanat mire észhez tértem, és magamhoz öleltem az ausztrált.
-Gratulálok Daniel.
-Én is gratulálok-ölelte meg a mexikói is. Miután megvolt a nagy öröm, csak a nő felé fordultam ,aki még mindig mosolygott.
-Ki megy az alphától?
-Nick.-bólintottam egy aprót, és nem kérdeztem többet.-Na fiúk, akkor ideje lenne annak a videónak neki állni. Nem érünk rá. És Danielnek még rengeteg dolga lesz majd.
-Milyen videó is lesz ez?-Emília egyből Checo felé fordult.
-Még azt sem tudjátok mit kell csinálnotok? Miért nem kérdeztétek meg?
-Nem tudtuk mikor végeztek. Rátok vártunk.
-Ránk mi?-nézett vissza rám, de a tekintetében csak a haragot láttam.
-Én elmegyek szólok a srácoknak hogy készen állunk.-Daniel gyorsan elrohant, ezért Emília mondta el mit is kell csinálnunk.
-Ugye értitek?  Nem nehéz.
-Tényleg nem bekötött szemmel vezetni, úgy hogy más nyomja a gázt és féket.
-És Daniel adja az utasítást. Azért az sem lesz semmi.-Checo csak nevetett, de én annyira nem találtam viccesnek.
-Ha nem tetszik akkor először Checo ül be és te nyomod a pedálokat.
-Inkább kihagynám. Menjen csak Max elsőnek.-passzolta vissza lehetőséget egyből.
-Itt vagyunk. Tessék Maxi, ezt vedd majd fel.-jött vissza Daniel a többiekkel és a kezembe nyomott egy alvós szemtakarót.
Mivel már eleget vártunk, ezért egyből neki álltunk.
Nem is volt annyira rossz mint azt gondoltam. Mondjuk Daniel hozta a formáját, szóval nem volt unalmas.

Már vacsoráztunk a fiúkkal, és épp a szobánkba tartottunk vissza, amikor előttünk a folyosón mintha Emília ment volna. Nem is tudtam hogy ő is itt szállt meg. Amikor elmentünk a szoba előtt, csak gyorsan ránéztem a szoba számra, úgy hogy a fiúk ne vegyék észre.
Miután mindenki elment a saját szobájába, vártam egy kicsit és elindultam a nőhöz.
-Ha te?-nyitotta ki az ajtót, és eléggé meglepődött hogy engem talál ott.
-Mást vártál?-mentem be mellette, meg sem várva hogy behívjon.
-Megint kezded? Ha ezért jöttél ide el is mehetsz. Nem vagyok rá kíváncsi.
-Beszélnünk kell. -ültem le az ágyára, ő pedig csak a szoba közepén állt.
-Nem akarok veled beszélni. Főleg nem ma. Elég volt nekem a mai napból, fáradt vagyok Max.
-Azért vártál valaki mást ugye? Kit vártál ennyire Emília?-álltam fel és elindultam a nő felé. Nem bírom a gondolatot sem elviselni, hogy esetleg mással legyen.
-Semmi közöd hozzá. -kopogtak az ajtón, de mire a nő oda ért volna, én gyorsabb voltam nála.
-Jó estét. Meghoztam a vacsorát.-állt a szoba előtt a szoba pincér, aki csak át adta a tálcát és már ment is el.
-Remélem most boldog vagy. Esetleg meg is akarod enni? Mert akkor rendelj magadnak a saját szobádba.-vette ki a kezemből, és gyorsan letette az asztalra.
-Miért nem az étterembe eszel?
-Mert nem volt kedvem hozzá. Jó itt is.
-Velünk is jöhettél volna. Azt sem tudtam hogy itt szálltál meg.
-Mert nincs hozzá közöd. Mit akarsz Max?
-fonta maga előtt össze a kezeit ,és várta hogy belekezdjek.
-Túl reagáltam a dolgokat még monacóban. Sajnálom ,nem akartam veled össze veszni.
-Tudod azért mert valakivel beszélek, nem jelenti azt hogy össze is fekszem vele. Nem szokásom mindenki alá befeküdni.
-Tudom. Csak amikor együtt láttalak titeket Landoval, kicsit elborult az agyam. Tudom hogy Norris elhivott már randizi..
-Na álljon meg a menet. Nem randiztam soha Landoval. Egyszer együtt vacsoráztunk, és ennyi volt. Jóba vagyunk ,mint barátok. Talán nem lehet?
-vágott bele a szavamba.
-De. Nem azt mondtam.
-Nem, csak elég rendesen felkaptad a vizet a semmin. Nem volt rá semmi okod. Nem történt semmi, de te mégis úgy csináltál mintha valami lett volna köztünk.
Mit akarsz Max? Béküljünk ki hogy két nap múlva megint felkapd valamin a vizet? Ennek nincs értelme.
-Sajnálom amit akkor mondtam. -,mentem hozzá közelebb, de a tekintete még mindig fagyos volt.
-Ezt már hallottam párszor. És mindig az a vége hogy össze veszünk.
-De nem fogunk. -megfogtam a kezeit, és lassan oda húztam magamhoz.
-Ne csináljuk ezt tovább Max. Ennek nincs értelme.
-Csak azért mert nem adunk neki értelmet. Csak lógtunk a levegőbe, és nem tudtuk hogy mit tegyünk, vagy mit tehetünk.
-Akkor most mit akarsz? -olyan halkan kérdezett rá ,hogy szinte alig hallottam. Mintha félt volna attól ,hogy mi lesz a válaszom.
-Ez nem csak rajtam múlik. Ez kettőnkön.-a kezei már a mellkasomon voltak, pont a szívem felett.
-Félek hogyha belekezdünk akkor ennek nem lesz jó vége.-lehajtotta a fejét, de csak az álla alá nyúltam, hogy rám nézzen.
-Nem tudhatjuk meg, amíg nem próbáljuk ki. Megér egy próbát nem?-félve bólinott egyet, ezért lassan felé hajoltam és egy apró csókot adtam a mézédes ajkaira.