Love of the lion (M.V.)

28.fejezet

-Emília, nem láttad Jimmyt?-jött be a konyhába Max, és ezek szerint még mindig a macskát keresi.
-Ahm.. de a nappaliban láttam.-gyorsan átment a nappaliba hátha még ott van.
-Emília, ez Sassy. Jimmy nincs meg.-kiáltott át a nappaliból, mire egy sóhaj után csak oda mentem hozzá.
-Azt hittem, ő Jimmy.
-Hát nem. Hol a faszba lehet. Már az egész házat felkutattam miatta.-láttam rajta hogy kezd ideges lenni, ezért csak megfogtam a kezeit, hátha lenyugszik.
-Akkor feltúrjuk újra az egész házat. Majd segítek.
-Jó. Valahol itt kell lennie.
-Nem ment ki?
-Nem. Be volt zárva az ajtó. Nem mehetett ki.
-Biztos? Nem voltál itthon ,nem tudhatod.
-Mondom hogy nem ment ki.-emelte fel a hangját, ezért csak elengedtem a kezeit és hátrébb léptem.
-Nem kell leüvölteni a fejemet. Keresd akkor meg egyedül.
-Ne haragudj. Csak ideges vagyok.
-Jól van. Keressük inkább meg. Nem veszhetett el a lakásban.-szétváltunk és elkezdtük a lakás különböző pontjain keresni.
Már azon voltam hogy abba hagyom, amikor az egyik csukott ajtó mögül, valami nyávogás félét hallottam.
-Max, gyere ide.-kiáltottam a hollandnak, aki szinte berontott a teraszról.
-Mi az? Megvan?-rohant hozzám oda.
-Valamit hallottam.
-Mit? Nem hallok semmit.
-Hallgass már el ,mert így nem is fogod.-csak befogta a száját, mire újra hallottam a nyávogást.
-Nyisd ki. Ott van bent.-megpróbálta kinyitni, de nem tudta.
-Nem lehet. Nem nyílik ki.
-Hogy-hogy? Bezártad?
-Ezt nem lehet. Ez egy raktár féleség. Sose zárom be.
-Próbáld valahogy kinyitni.-a macska egyre jobban elkezdett nyávogni. Valószínűleg hallotta, hogy dörömből a gazdája az ajtón.
Sehogy sem tudta kinyitni, hiába szenvedett vele percekig.
-Most hova mész?-csak elrohant ,és pár perc múlva egy kalapáccsal jött vissza.
-Állj. Azzal meg mit akarsz?-álltam az ajtó elé, de ő csak félre tolt.
-Betöröm az ajtót.-már emelte fel a kezét amiben a kalapács volt, de gyorsan megfogtam még mielőtt bármit is tett volna.
-Várj már. Szedd le az ajtót, be ne törd.
-Emília. Úgy nézek ki mint aki le tud szedni egy csukott ajtót? Kinyitni sem tudom, nem ám leszedni. Menj arrébb, nem akarom hogy bajod essen.-tolt a háta mögé, és már ütöt is rá az ajtóra.
Az elején eléggé megilyedtem, de amikor többször is rá ütött, és csak egy lyukat sikerült csinálnia rá, már csak nevettem rajta. Gyorsan elővettem a telefonomat, hiszen ezt a pillanatot muszáj megörökíteni.

-Jól szórakozol?-nézett fel rám, miután össze szedte az ajtó maradványit.
-Őszintén. Igen. Nem hittem volna hogy szétvered az ajtót.
-Jimmy bent volt. Ki tudja mióta volt ott bent szegény.
-Még mindig nem értem hogyan tudott oda beragadni.-gugoltam le hozzá, és segítettem neki össze szedni a darabokat.
-Az egyik kiságy eldőlt, és az miatt nem nyílt ki az ajtó.-tette a zsákba a darabokat, és már kötötte is össze.
-Kell venned egy új ajtót.-néztem a lyukra, amibe kb az én fejem is simán befért volna.
-Ja, hát majd veszek egyek. Muszáj lesz.-nézte ő is az ajtót, és a lyuk körül kezdte el leszedegetni a darabokat.
-Most jobban szétbontod?
-Nem, csak ezt még leszedtem.
-Szuper. Na menj innen, hadd takarítsak fel. Minden tiszta por lett.-küldtem el, mert csak akadál itt nekem. Amint végeztem a takarítással vissza mentem Maxhoz, aki már a nappaliban volt a két cicával.
-Végre mind a kettő megvan.-ültem le mellé a földre, mert ott játszott a macskákkal.
-Bizony. Kis szemfényvesztők.-simogatta meg Jimmyt, aki csak fogta magát és felugrott a kanapéra.
-Erről ennyit. Úgy látszik nem viselte meg a bezártság.
-Ő márcsak ilyen. Ezek után mihez lenne kedved?
-Őszintén, semmihez. Nézzünk valami filmet, úgy is már kezd este lenni.
-Oké, rendeljünk valami kaját?
-Az jó lenne. Kezdek éhes lenni. De keressünk valami filmet is majd.
-Jól van. Én rendelek és te keress addig valamit.
-Mit szeretnél  nézni?
-Nekem mindegy, csak ne valami romantikus dráma legyen.-adott egy puszit az arcomra, és már kelt is fel melőlem.
Hát most ezzel aztán sokat segített.Mindegy, akkor azt nézi amit én akarok.
-Mit szeretnél enni?-kiáltotta át a konyhából.
-Nem tudom. Valami kis könnyűt.
-Na, most veled megyek sokra. -jött vissza a kezében a telefonjával.
-Nem tudom. Mondjuk grillezett sajt, egy kis salátával. Azt rád bízom.
-Jól van, akkor majd keresek valamit. De ezt nem nézem meg.-mutatott a tvre, amin már a netflix be volt kapcsolva, és épp az egyik romantikus filmet mutatott.
-Pedig erre gondoltam. Az első része is nagyon tetszett.
-Én viszont azt sem láttam. Úgyhogy keress mást. Mondtam ,semmi romantikus dráma.
-Semmi romantikus dráma.-utánoztam a hangját, amikor vissza ment a konyhába.
-Hallottam ám. És nem így beszélek.-kiáltott vissza, mire csak lejebb csúsztam a földön.

-Szia anya.-öleltem meg édesanyámat, hiszen kijött elém a reptérre.
-Szia kicsikém. Gyönyörű vagy, mint mindig. Szép színed lett.-igen egy kicsit lebarnultam, de csak egy minimális színem van sajnos.
-Annyira azért nem. Lehetne jobb is, de ez van. Menjünk inkább.
-Rendben. Mikor mész be a céghez?
-Holnap. Már beszéltem Jacksonnal, mindennel meglesznek addigra.
-Jól van, menjünk akkor. Biztos fáradt vagy már.-nem is sejti mennyire. A tegnapi nap elég fárasztó volt. Az utazás,és az hogy Max macskája eltűnt,hát nem igazán pihentem ki magam. Mondjuk ebben a holland keze is  benne volt, de azt egy percig sem bántam.
Max kivitt a reptérre, így útközben  megbeszéltük , hogy mikor jön hozzám londonba.
-Na végre itthon. Elképesztő forgalom volt. Hogy mégis mi a fene történt?-ment anya beljebb a házba, mire csak utánna mentem.
Épp a konyhába volt már, mire utól értem.
-Fogalmam sincs, még nagyon jó idő van és az emberek talán kihasználják.
-Mint te?-csak álltam mellette, mert nem értettem miről beszél.
-Jaj, ne nézz így. Az anyád vagyok, látom hogy máshogy viselkedsz, mint utoljára amikor láttalak.
-Mert most minden rendben van. -vettem elő egy kis innivalót, mert már nagyon szomjas voltam.
-Ebben a holland világbajnok keze benne van?-kikőptem az innivalót ami számban volt, amint meghallottam mit mond.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Nem hát. Legközelebb kapcsold ki a lokátort a telefonodon, ha valamit el akarsz előlem titkolni.-vigyorogva nézett rám, én pedig csak álltam vele szemben teljesen lefagyva.
Teljesen kiment a fejemből a lokátor alkalmazás a telefonomon. Sose zavart ha anya tudja merre vagyok, de most már utálom.
-Mióta tudsz róla?
-Már akkor sejtettem amikor monacoba mentél , és nem volt nálad a kulcsod. De akkor lettem benne biztos, amikor Hollandiába mentél a verseny előtt. Láttam. Minden nap megnézem, hogy tudjam mi van veled.
-Jó, akkor már nincs mit titkolnom. Tényleg Maxal voltam. Alakul valami kettőnk között, de nem akarjuk még hogy más is tudja.
-Boldog vagy?-meglepett amit kérdezett. Egy pillanatig elgondolkodtam azon, ami az utóbbi időben történt velem.
-Azt hiszem igen. Nem indult valami jól a kapcsolatunk, és hát.. ez sem. De az utóbbi időben már minden rendben van.
-Mindketten nehézfejűek vagytok. Nem ismerem annyira, de tudok róla ezt azt.
Csak fogadj meg egy tanácsot, mindig beszéljétek meg. Még akkor is amikor szíved szerint megfolytanád.-csak oda léptem elé és szorosan magamhoz öleltem.
-Köszönöm anya. Tényleg nem könnyű vele, és velem sem az biztos.
-Na ,nem gondolod hogy csak így megúszod hogy elmesélj mindent? Minden részletre kíváncsi vagyok .
-Mindenre?-csúszott ki a számon, mire csak megrázta a fejét.
-Azért nem mindenre. Fúj,lányom vagy. Oké hogy sok mindent megbeszélünk, de azokat hagyd ki.