Love of the lion (M.V.)

10.fejezet

-Jó reggelt.-köszöntem a garázsba a szerelőknek ahogy beértem.
Sorba köszönt mindenki vissza, de ugyan úgy a kocsival foglalkoztak.
Hátra mentem ahol már Christian hangját hallottam.
-Jó reggelt Emília.-köszönt Checo, ahogy meglátott. A holland csak morgott valamit az orra alatt ,de nem foglalkoztam vele.
-Jó reggelt, sziasztok.
-Szia. -fordult felém Christian egy mosollyal az arcán.
-Még talán sose láttalak ennyit mosolyogni Christian.-szólalt meg Perez, mire rákaptuk a tekintetünket.
-Ezt most miért mondod? Eddig is mosolyogtam.
-Csak nem ennyit. Furcsa. -húzta meg a vállát Checo, mire Horner felém fordult.
-Ilyesztő a mosolyom?
-Nekem nem, volt időm megszokni.
-Miért, mi óta ismeritek egymást?-Tette fel az újabb kérdést Perez.
-Már kiskora óta. Amióta a csapatnál vagyok. Ugye Helmut?
-Emlékszem rá, amikor először jött el egy versenyre. Mennyi lehetett akkor? Talán 10-11? Na mindegy, minden érdekelte, Didivel mindenhova mentek, mert mindent meg akart nézni.
-Didi még oda is bevitte ahová nem lehetett volna.-emlékezett vissza nevetve Christian.
-Mondjuk a ferrárihoz. Emlékszem rá, egyszer megkérdezte miért nem lehet nekünk is olyan szép piros az autónk mint nekik.-ezen mindenki elkezdett nevetni. Még a holland férfi is megejtett egy mosolyt.
-Na jól van, 10 éves voltam és akkor voltam itt először. Azt sem tudtam mi micsoda, vagy a verseny hogy megy.
-Megnéztelek volna itt kószálni 10 évesen.-Nevetett tovább Perez.
-Mindegy nektek nincs semmi dolgotok?-gyorsan észbe kaptak miután ránéztek az órára, és  már rohantak is ki a garázsból, hiszen a sajtó már várja őket.

Mivel Kika nincs itt, ahogyan Alex sem, ezért egész nap a garázsban voltam.
Láttam a szabadedzések eredményeit, és valami nem stimmel Max autójával.
Még az első ötbe sem sikerült bejutni, ami nagyon furcsa.
-Valami baj van a kocsival?-mentem oda Helmuthoz és Verstappenhez akik csak a szerelőket nézték.
-Őszintén nem tudom. A gép szerint minden jó. Fogalmam sincs mi baj lehet.
-Ennyire azért nem gyorsulhattak a többiek, vagy igen?-Néztem az idősebb férfira.
-Hát nem valószínű, de a fiúk most átnézik és majd kiderül.
-Szuper. Ne hogy legyen egy hét probléma nélkül.-sóhajtottam fel, ami miatt a holland csak rám kapta a fejét.
-Nem is neked kell megoldani.
-Ahogyan neked sem. Ne tegyél úgy mintha te dolgoznál majd rajta egész éjjel.
-Nem is olyan kellemes az éjszakám sokszor mint egyeseknek.
-Ezt mégis hogy érted? Hogy nekem nincs semmi problémám?-fordultam már teljesen felé, de mivel magasabb volt nálam ,ezért muszáj volt rá felnéznem.
-Hát egy örökösnőnek nem sok lehet.
-a szemeiben valami megvetés félét láttam, amit eddig nem vettem észre.
-Biztos lehetsz benne, hogy a mai éjszakám is kellemesen fog eltelni.
-Megvan a gond.-jött vissza Helmut. Észre sem vettem mikor ment el.
-Mi az?-szinte egyszerre kérdeztük a hollandal.
-Üzemanyag szivattyúnál van valami repedés ,cserélni kell.
-Legalább nyugodt éjszakád lesz.-címeztem a hollandnak és már hagytam is ott őket.
Kiérve a boxutcába, még elég sok újságíró volt jelent. Láttam hogy felém tart egy férfi egy mikorfonnal a kezében, ezért csak megálltam, és egy mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Hello, készíthetnénk egy rövid kis riportot?
-Persze.
-Nos, Emília mostanában egyre sűrűben látni a versenyeken. Ez annak tudható be hogy átvetted a csapatot?
-Egy részt igen. És nem vettem át a csapatot. A tulajdonos én vagyok, de minden maradt  ugyan úgy a csapaton belül, ahogyan eddig is volt.
-De azért te is részt veszel a csapat életében ,nem?
-Amolyan csendes társként.
-Egész idáig a szezon számotokra valami mesés volt. Most viszont volt egy kisebb probléma Max Verstappen autóján. Lehet már tudni hogy mi történt?
-Szerencsére sikeres szezont tudhatunk eddig magunk mögött. Biztos vagyok benne ,hogy ezt a problémát is a fiúk gyorsan megoldják majd ,és a versenyen már semmi sem lesz észre vehető.
-Rendben, köszönöm szépen.
-Szívesen.-mosolyogtam tovább, egészen addig amíg el nem mentek.

Max szemszöge:

Ez a nő engem teljesen kikészít. Nem tudom hogy mit gondoltam akkor éjjel amikor hazavittem, vagy mit nem gondoltam inkább. Oké, elég sokat ittunk mind a ketten, valószinűleg annak tudható be. De akármennyire is el akarom felejteni, valamiért nem tudom a fejemből kiverni. Csodálatos volt, ahogyan a teste rásimult az enyémre, azok a suttogások amikor a nevemet mondta. Nem tudom mi van velem ,de ezt nagyon gyorsan ki kell vernem a fejemből.
Még mindig nem tudom kinél is lakott, és ahogy látom nem is áll szandékában elmondani. Akármennyire is próbáltuk egymást elkerülni, már a legelső nap együtt mentünk a szállodába.
Még számomra is kínos volt az út.
Viszont másnap megtudtam egy olyan dolgot, amit eddig nem is sejtettem. Az hogy már kisgyerek korában itt volt a csapatnál. Valami megváltozott, amit senki sem akar elmondani. Helmut és Christian nagyon védik, amit nem értek hogy miért.
Láttam a szemében valamit amikor közöltem vele hogy csak egy örökösnő. Mintha egyfajta fájdalom lett volna a tekintetében, de pillanatok alatt már el is illant. Ugyan az a kemény nő állt előttem, aki mindig is.
-Max, hello haver.
-Hello Pierre. Mi a helyzet?-épp indultam vissza a szállodába.
-Nem sok, elég jó a kocsi, de majd kiderül a versenyen milyen is lesz. És nálad mi a helyzet? Lehet már tudni mi történt?
-Lehet, a versenyre már készen lesz.
-Akkor megint a te seggedet kell majd bámulnunk egész idő alatt. Tudod ,néha adhatnál másnak is esélyt nyerni.-nevetett fel.
-Azt beszéld meg a csapatoddal. Csináljanak egy jobb kocsit.
-Kösz, hidd el azon vagyunk. Amúgy nem láttad Emíliát? Úgy volt hogy velem jön vissza a szállodába.-lett hirtelen komolyabb, és már állt is meg.
-Nem, hívd fel, biztos valahol járkál vagy vásárolgat.
-Már hívtam. Nem veszi fel. Csak annyit írt hogy majd beszélünk.
-Akkor nem tudom miért aggódsz ennyire.-indultam el újra, de a francia csak nem hagyta annyiban.
-Ugye nem vesztetek megint össze?
-Nem, nem is áll szándékomban beszélni vele.
-Nem tudom mi a bajod vele Max, de nem olyan mint amilyennek gondolod. Nem csak egy gazdag fruska, aki mindent megkapott. Adj neki egy esélyt és ismerd meg.
-Kösz, inkább kihagyom. Jó neked így is. Elkerülőm amennyire csak lehet.
-Tényleg? Mintha monacóban nem így láttam volna.-hirtelen megálltam, hiszen erről nem tudhatod. Hacsak, nem mondta el neki.
-Nem tudom miről beszélsz.-néztem a férfira, aki csak megrázta a fejét.
-Nem vagyok hülye és vak sem Max. Láttam, de ez nem az én dolgom.
-Akkor mit akarsz Gasly?
-Csak annyit hogy ne használd ki. Nem ismered, és már előre itélkezel felette, csak azért mert az apjával jóba voltál. Arra gondoltál hogy Didinek is köze volt ahhoz, hogy ennyire eltávolodtak egymástól?  Mindenki csak őt okolja aki nem tudja a teljes történetet. Talán meg kellene ismerni, de nem épp úgy mint ahogyan te teszed.
-Na ebből elegem van. Nem kell neked is itt magyaráznod miatta. Elég halgatnom sokszor Helmut és Christian miatt.  Ami volt egyszeri alkalom volt ,amihez neked semmi közöd.
-Ebben igazad van. Nem az én dolgom. Nem akarok veled össze veszni Max. Csak gondolkodj el azon amit mondtam.-ez volt az utolsó mondani valója és már ott is hagyott. Csak álltam a paddock közepén és az iménti beszélgetésen gondolkodtam. Mindenki azt mondja, hogy nem olyan mit amilyenek gondolom. De honnan is tudhatnám hogy milyen, úgy hogy nem is akarom megismerni..