Love of the lion (M.V.)

19.fejezet

Mindketten az ágyban feküdtünk még.
Egyikünk sem mozdult még meg, de muszáj volt megkérdeznem tőle valamit.
-Mi ez köztünk Max?-a férfi csak felém fordította a fejét, és csak nézett rám.
-Hát ez már nem egy megöllek ha beszólsz kapcsolat.-csak megforgattam a szemeimet, és inkább vissza feküdtem az eredeti pozíciómba. Sokáig nem maradtam így, mert pillanatok múlva már a férfi kezét éreztem meg a derekamon, és már húzott is oda magához. A mellkasán támaszkodtam meg, a kezei pedig a derekamon és a hátamon voltak.
-Komolyan én sem tudom. Nem tudom mi ez Lia, de már biztos nem egy szimpla baráti kapcsolat,bár minket annak sem igazán lehet nevezni.
-Na, ezért ebben a két napban nem öltük meg egymást. Pedig lett volna rá lehetőségem. De most komolyan, mi lesz ez után?-Max sem tudta, ahogyan én sem. Ő is csak szótlanul figyelt, hátha én meg tudom majd mondani.
-Mi lenne ha minden maradna így?
-Hogy így?-keltem fel a mellkasáról és magam elé húztam a takarót. Csak ültem az ágyon és a férfit bámultam. Max csak feljebb ült és neki dőlt az ágytámlának.
-Hát hogy hagynánk, hogy magától menjen minden. Nem tudjuk mi ez. Nem mondhatjuk azt sem hogy nincs köztünk semmi, mert ez nem igaz. De azt sem mondhatjuk, hogy együtt vagyunk. Annyira azért nem ismerjük egymást.
-Hát nem sok mindent tudok rólad. Csak amit a többiek mondtak, és hallottam..
-Ahogyan én sem nagyon rólad. Jó mondjuk azért kicsit többet tudok, mert ugye ott volt a kifakadásod. De nem ismerlek úgy igazán.
-Akkor ismerjük meg egymást, és majd utánna kiderül?
-Én benne lennék. Bár, már azt hiszem elég jól ismerlek már.-hajolt felém, és csak egy csókot adott az ajkaimra.
-Nos, akkor ismerjük meg egymást.-mosolyogtam a férfira, miután elvált tőlem.

Max ott maradt éjszakára. Úgy látszik nálunk ez már szokás lesz. Nem zavart, csak most más volt a helyzet, mint eddig.
Reggel előbb keltem fel mint a holland. Szinte észre sem vette, hogy kikeltem az ágyból, teljesen kiterülve feküdt és úgy aludt. Nem csodálom hogy ennyire mélyen alszik, hiszen rengeteget dolgozik és keveset tud pihenni.
Mindig is tudtam, hogy ezek a fiúk rengeteget dolgoznak, de amióta a csapattal vagyok, már szinte biztos vagyok benne. Sokszor túlhajszolják magukat, és a versenynaptár csak hosszabb lesz.
Szerencsére kávé legalább volt itthon, mivel az első látogatásom alkalmával azt beszereztem.
Mivel a lakáshoz tartozott egy elég nagy erkély, így oda vettem az irányt. Leültem a kinti kanapéra, és csak hallgattam a várost.
Sajnos a tenger nincs olyan közel hozzám, de így is lehet látni, még a kikötőt is.Csodálatos a kilátás, de számomra ez a város kicsit túl sok.
-Mindig eltűnsz reggel.-ült le mellém Max, és álmos szemekkel nézett rám.
-Aludtál. Nem akartalak felkelteni.
-Van még kávé? A tiéd nem kell, semmi nincs benne.
-Konyha. Szolgáld ki magad.-ittam bele a fekete nedűbe. Max csak fáradtan megdörzsölte a szemét, és már ment is vissza a lakásba.
Nagyon furcsa ez a helyzet, de nem mondom hogy nem tetszik. Valami megváltozott bennem a férfi iránt. De nem tudom ez mennyire lesz majd jó.
-Mit terveztél mára?-ült vissza mellém, de már nála is ott volt a gőzölgő kávé.
-Nem tudom. Nem igazán terveztem meg a napokat. Gondoltam kicsit körbe járok a városba, és bérlek egy autót is. Nem akarok mindenhova taxival menni.
-Mennyit láttál eddig a városból?
-Nem sokat. Múltkor nem igazán néztem körbe.
-Akkor idd meg a kávédat, és készülj el. Megmutatok mindent amit monacóból látni kell.
-Biztos hogy ez jó ötlet?-kicsit aggódom a sajtó miatt.
-Miért ne lenne. Talán félsz hogy együtt látnak minket?-volt valami a tekintetében, amit nem tudok megmagyarázni.
-Miért félnék? Nem engem zaklat majd a sajtó a kérdéseikkel.-álltam fel és indultam el be a lakásba.
-Most hova mész?-szólt utánnam, mire csak megfordultam és egy vigyorra húztam a számat.
-Készülődni. Nekem több idő kell mint neked.-hagytam ott a hollandot, és már indultam is be a szobámba.

-Amikor úgy értettem nekem tovább tart elkészülni, nem hittem volna hogy megcáfolod.-néztem a férfira aki még csak most jött ki a szobájából. Max elhozott magához, mondván át kell öltöznie, így majd innen megyünk tovább.
-Hát pedig neked még mindig tovább tartott mint nekem. Készen vagyok, menjünk?
-Persze, de még mindig nem mondtad meg hogy hova megyünk.-indultunk ki a lakásából, és már szálltunk is be a liftbe.
-Megmutatom monacót.
-És az mit takar?
-Minden látványosságot megmutatok. Olyan leszel mint egy igazi túrista.
-Nagyon kíváncsi vagyok már. Most mondom, mindent érted, mindent is megnézzünk majd.-Verstappen csak megforgatta a szemeit, és amint leértünka garázsba, már szállt is ki a liftből. -Azért megvárhatnál.
-Siess ha mindent is meg akarsz nézni-mondta ki az is szót elég nagy hansúllyal.Csak felmutattam neki a középső ujjamat és már szálltam is be a kocsijába.
-Hol akarod kezdeni?
-Én tudjam? Azt mondtad te megmutatod. Akkor döntsd el te, hogy hova menjünk.
-Jól van. Akkor sorba megyünk, így ahogy nekünk útba esik.-indult ki a garázsból, és már hajtott is rá az útra.
-Ez az egyik része a forma-1-es pályának. -hajtott be egy alagútba, én pedig nagy szemekkel néztem.
-Egy alagút a versenypályán?
-Te komolyan sose láttál még monacói versenyt?-kezdett el hitetlenkedni, én pedig csak a fejem ráztam.
-Mondtam hogy nem néztem a versenyeket.
-Idén sem láttad?
-Nem. Addig amíg nem kényszerítettek rá hogy kijárjak a versenyekre, nem láttam.
-Azért elég jól beilleszkedtél. A csapatban elég sokan bírnak. És ott van még Gasly és Leclerc is.
-Birom a fiúkat. És a két jó madarat is. Őket már ismertem.
-Honnan? Hogy lehet hogy Gaslyt és Leclercet ismerted ,engem viszont nem?-állította közben le az autót egy parkolóban, és mutatta hogy szálljak ki.
-Hol vagyunk?-Néztem körben amikor a szeme elé tárult a kikötő.
-Kikötőben. Innen el tudunk menni egy csomó helyre. Nos?
-Gaslyt még az előtt ismeretem meg hogy bekerült volna a forma-1be. Pontosan azon a megbeszélésen amit apámékkal folytatott. Én is ott voltam azon a héten, és kicsit elkezdtünk beszélgetni. Utánna egy ideig nem is találkoztunk, de volt egy jótékonysági est, amire a fiúk is hivatalosak voltak és ott újra találkoztunk. Akkor már mind a ketten a forma-1ben voltak. Hát így ismertem meg őket.
-Gasly sose mondta.
-Kellett volna?-álltam meg a kikötő előtt, mire ő is megállt.
-Nem. Vagyis lehet akkor más lett volna a kapcsolatunk.
-Ezt te sem hiszed el ugye? Mind ketten már úgy álltunk a másikhoz hogy szinte utáltuk egymást. Csoda hogy a csapatban ezt másik nem vette észre.
-Nem is nagyon beszéltünk ott. Nem volt mit észre venniük. Na gyere, mert így estig sem végzünk a kis túránkal.

-Na hogy tetszett?-kérdezett rá, már a ház előtt a kocsiban.
-Nagyon élveztem. Köszönöm.
-Nincs mit. Jó volt kicsit kikapcsolódni. Rég nem csináltam ilyet.-mosolygott rám, amit ma már nagyon sokszor láttam.-Holnapra terveztél valamit?
-Nem. Semmit még. Miért?
-Akkor ne is tervezz. Reggel jövök érted, kicsit kiruccanunk a tengerre.
-Hogy hova?-a férfi csak nevetett egyet, és közölte, hogy reggel 9re itt lesz.
Elköszöntem tőle, és már csuktam volna be az autó ajtaját, amikor utánnam szólt.
-Remélem fürdőruha van nálad, mert kelleni fog. 9re itt vagyok. Szia Emília.
-Majd kiderül. Szia Max.-intettem még egyet oda a férfinak és már mentem is be a lakásomba. Nem számítottam arra hogy ilyen jól fogom magam érezni vele, de már kezd teljesen rácáfolni arra, amit eddig róla gondoltam.