Love of the lion (M.V.)

30.fejezet

Reggel arra kelni, hogy valaki megint szinte össze nyom, hát az valami fenomenális.
-Max, Max!-szóltam rá a férfira, aki gyorsan felkapta a fejét.
-Mi az? Elaludtunk?
-Nem, de össze nyomsz.-csak rám emelte a tekintetét, de már tette is vissza a fejét, a mellkasomra. Szerencsére az ébresztő a lehető legjobbkor szólt, így megmentve az életemet.
Amíg a férfi elfordult hogy kinyomja, addig én kikeltem az ágyból. Bementem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam, ám percek múlva már egy kéz simult a derekamra.
-Mindig megtalálod a legjobb ébresztőt.-bújt bele a nyakamba, és egy puszit adott rá.
-Jobb lett volna ha újra megcsiplek?-csak morgott egyet, de még mindig nem engedett el.
-Szeretnék elkészülni, mert lassan mennünk kell.
-Aha, tudom.
-Akkor elengednél?-még mindig a nyakamba volt bújva, de lassan elengedett.
-Néha olyan ünneprontó vagy reggel.- nézett rám a tükörből, mire csak egy fancsali vigyorra húztam a számat.
-Ez van. Na menj ki, ha már úgy is el rontottam a reggeledet, és hagyj végre elkészülni.
-Azért egy jó reggelt csókot kaphatok?-fordított magával szemben, így már nem a tükörképét kellett néznem.
-Ünneprontó vagyok nem?
-De ha kapok egy csókot akkor már nem leszel annyira.-próbált alkudozni, de hiába való volt.
-Ezen már nem tudsz menteni semmit. Menj inkább ki, hadd készüljek el.-próbáltam eltolni, de mintha meg sem érezte volna.
-Aa, ne is erőlködj. Addig sehova sem megyek, amíg nem kapom meg.
-Mondták már hogy mennyire erőszakos és önfejű vagy?
-Egy párszor igen.-vigyorogva hajolt hozzám, mire megadtam neki azt amire várt.

-Itt van a paddock új párja.-jött oda hozzánk Pierre, amikor beértünk a paddockba.
-Pierre! Hangosabban nem tudod ki kiabálni?-szólt rá Kika, de a franciát nem hatotta meg.
-Hagyd csak Kika, nem tudja befogni a száját.-öleltem meg a lányt ,és csak bemutattam a férfinak.
-Na, Max neveld meg a barátnődet. Nézd meg, még mit mutogat.-kérte meg a francia, de ő csak nevetett rajtunk.
-Ne kérj lehetetlent.
-Nem lesz ez így jó. Azt hittem te nem félsz tőle.-kezdte el piszkálni vele a hollandot.
-Miért drágám te igen?-kérdezett rá Kika, mire a barátja csak a fejét rázta.
-Dehogy is. Tudom kezelni.
-Itt vagyok ám én is. Még él, amit régebben mondtam Pierre. Kell még a hajad?
-Na jó, félek tőle.-bújt el a barátnője mögé, de még mindig nevetett.
-Sziasztok. Pierre miért bújkálsz Kika mögött?-jött oda hozzánk Charles és Carlos.
-Emília megint formában van. És senki sem véd meg tőle.
-Most mit mondott?-fordult felém a monacói, de már ő is jól szórakozik a francián.
-Csak a szokásos. -húztam meg a vállam, mire a spanyol is csak elröhögte magát.
-Figyi Emília, nem akarsz az Fianak dolgozni? Jól jönne egy pár kemény büntetés a versenyen Max ellen.-vetette fel az ötletet Carlos, mire a három férfi egy emberként kiáltott egy nemet.
-Ez nem is rossz ötlet Carlos. Még meggondolom.
-Felejtsd el. Jó helyen vagy te ott ,ahol vagy.-csak ránéztem Maxra, hogy komolyan gondolja-e.
-Ebben Maxnak van igaza. Maradj csak a Red bullnál. Még a végén 5 mp helyett a 10 lenne a legkisebb.-ilyedt meg Charles is.
-Nyugi, ebben a szezonban már biztos nem leszek ott. De talán a következőben még lehet róla szó. Nem is rossz ötlet Carlos.
-Tudod mit, azt hiszem megleszünk így is. Jövőre már jobb lesz az autó, nem kell ide plusz büntetés.-próbálta menteni a menthetőt a spanyol férfi.
-Mi inkább megyünk, még mielőtt akad egy pár jó ötlete Carlosnak. Majd találkozunk srácok. Sziasztok.-húzta el Charles a csapattársát, így újra négyen maradtunk.
-Nekünk is menni kellene.-nézett rám Max, mire csak bólintottam.
-Rendben, akkor majd találkozunk srácok.
-Találkozunk később?-kérdezett rá Kika.
-Persze, majd írj és megbeszéljük.
-Oké, és gratula srácok.-csak mosolyogtunk a párra és már mentünk is a Red bullhoz.

-Ügyes legyél.
-Mindig az vagyok.-húzta fel az overálját, mert lassan már menniük kell.
-Nagyképű.-fordítottam  el a fejemet, mire a holland csak az állam alá nyúlt és vissza fordította.
-Na, így kell elengedni egy versenyre? -mivel még mindig az államat fogta, ezért csak egy kicsit hátrébb léptem ,hogy ne vegyenek minket észre.-Most mi van?
-Bárki megláthat. Rengetegen vannak itt.
-Akkor is. Mindegy, megyek inkább. Majd a verseny után találkozunk.-gyorsan elkaptam a kezét amikor indult el, de nem fordult vissza felém.
-Max. Még nem tudják, és..
-És félsz hogy meglátnak minket együtt?
-Micsoda? Nem. Dehogy is. De talán nem itt, és nem most kellene elmondanunk.
-Akkor mikor Emília? Mindig itt vagyunk, meddig fogjuk még titkolni? Tudod mit, én megyek és megnyerem a versenyt. Te csak addig gondolkodj ,hogy mit akarsz.
-Max, várj már.-a férfi csak kikerült, és már ment is a szerelőkhöz.
Nem akartam így elengedni, de már nem tudok vele beszélni. Én sem akarom titkolni már, de nem beszéltünk még arról hogy ő mit akar. Miatta félek ennyire. Őt a média jobban kikezdi mint engem, és akkor még a rajongóiról ne is beszéljünk.
Mivel percek múlva elindul az olasz nagydíj, ezért most kivételesen nem a garázsban leszek, hanem Christianék mellett kint a falon.
Max nem tud róla, mert esélyem sem volt neki elmondani.
-Gyere Emília, és ezt vedd fel.-adott egy fejhallgatót Christian, és már ültem is le az egyik szélső székre. Remélem itt nem akadálok majd.
-Mindent hallasz majd, és ha beszélni akarsz velük, csak nyomd meg azt a kék gombot. Akkor hallani fognak. Az egyes Max, a kettes Checo.
-Rendben. Köszi.-tovább nem tudtunk beszélni, mert már mentek is ki a felvezető körre.

Maxnak nagyon jól alakult a verseny. Sajnos a kerékcsere miatt csak a negyedik helyre tudott visszamenni, de rohamosan javít a helyén.
Azonban Charles nem adja olyan könnyen az első helyet. Elég komoly kis csatát vívnak a hollandal.
-Max, vigyázz a gumikra. Pár kör és vége.-szólt rá a versenymérnőke, mire a holland csak belekiabált a rádióba.
-Tudom, oké. Hadjatok már.-senki sem szólt egy szót sem ezek után. Elég kemény versenyt vívtak a végén is Charlesal, de a monacói jött ki belőle győztesen. Örültem a győzelmének, de kicsit szomorú is voltam a holland miatt.
-Kié a leggyorsabb kör?-hallottam meg a férfi hangját.
-Carlos.-Christian válaszolt neki, de már a másik oldalról érkező választ nem hallottuk.
-Szép volt Max. Komoly verseny volt nagyon.
-Köszi Christian. Mindegy, szép volt srácok, majd leközelebb.-csalódott volt a hangja, pedig nagyon szép eredményt ért el.
-Gratulálok Max, szép volt.
-Emília?-kérdezett vissza, mintha nem hinné el.
-Igen Max. De már gyere vissza.
-Megyek már.-ezek után itt hagytam Christiánékat, és már mentem is a többiekhez.
Mondanom sem kell hogy az egész Ferrari garázs kint volt ,így nagyon nem tudtam előre menni.
Maxot nem is láttam a ceremónia végéig. Azt is a garázsból néztem, mert rengetegen voltak kint.
-Szép volt fiúk.-hallottam meg Helmut hangját, így arra kaptam a fejem.
-Köszi Marko. De lehetett volna jobb is.
-Majd legközelebb. Nem lehet minden versenyt megnyerni.
-Emília?-az idősebb férfi csak felém bicentett, mire a holland gyorsan megfordult.
-Gratulálok.
-Köszi.-csak állt előttem, mire oda léptem hozzá és magamhoz öleltem.
-Ne haragudj kérlek. Nem akartalak megbántani.-motyogtam a nyakába a szavakat, mire csak magához ölelt.
-Felejtsük el. Gyere.-engedett el, mire kérdőn néztem rá.
-Csapat fotózás van. Rajta a helyed, miután a rádiót is használtad.
-Dehogy megyek. Menj csak, megvárlak.
-Mi az gyerekek?-jött oda Helmut is.
-Emília nem akar fotózkodni.-panaszolt be Max egyből.
-Miért is nem? Már a rádiót is használtad, ott a helyed. Na gyertek, már várnak minket.-tette a kezeit a hátunkra, és már kezdett is kitolni minket. Checo már ott volt Christiannal és csak ránk vártak.