Love of the lion (M.V.)

11.fejezet

Tegnap elég hamar leléptem a pályáról, ami miatt ma kaptam egy kisebb fejmosást Gaslytól. Ebben a pár hétben, sikerült szorosabbra fogni a kapcsolatomat a francia férfival, aminek nagyon örülök. Mondjuk a monacóival is egyre szorosabb, amire sose gondoltam volna. De örülök hogy így alakult, hiszen rajtuk kivül nagyon mással nem tudok itt beszélni.
Az időmérő elég jól sikerült a fiúknak ,de a ferrárinak sikerült szétválasztania őket.
Annyira belemerültem a munkába, hogy észre sem vettem hogy már este van. Rengeteg munkám van a gyárral és a csapattal is.
-Te még itt vagy? Már mindenki megy el.-állt élem Verstappen, mire csak felnéztem rá a gép mögül.
-Mennyi az idő?-kaptam fel gyorsan a telefonomat, és szinte leesett az állam hogy már este 9 van.
-Már elég késő. Gyere mert a végén még bezárnak minket.-szó nélkül kezdtem el gyorsan össze szedni a dolgaimat, és már indultam is el a férfi után.
-Te mit keresel még itt?
-Volt meg egy kis dolgom. Nemrég ért véget a megbeszélés. Csodálkozom is rajta hogy te nem voltál ott.-nézett egy pillanatra felém.
-Dolgoztam. Majd Christian elmondja hogy mi volt.
-Csak a versenyről beszéltünk. A stratégia ilyenek. Neked az úgy sem fontos.
-Mégis miből gondolod?
-Miért érdekel? -csipogtatta le a kártyáját és megállt addig amíg nem értem mellé.
-Képzeld el igen. Nem vagyok stratéga ugyan, és mérnők sem. De akár hiszed akár nem, elég sok mindent tudok a sportról.
-Hát ezzel most megleptél. Nem néztem ki belőled.
-Elég sok időt töltöttem itt gyerekoromban. Hiába nem akartam, sok minden ragadt rám.
-Értem. Akkor majd holnap találkozunk.-hagyott ott a parkolóba, mert már indult is el a kocsija felé.
Mivel valami probléma akadt ezért nekem nincs jelenleg itt autóm, ezér mindig vagy taxival, vagy épp valamelyik pilótával jöttem. Reggel például Gaslyval, de ő már biztos nincs itt.
De egy próbát megér, ezért már tárcsáztam is a francia férfit.
-Lebénultál? Vagy itt akarsz állni egész reggelig?-jött vissza a férfi, mire csak kinyomtam a telefont.
-Mivan?
-Gyere. Tudom hogy nincs kocsid, és nem vagyok akkora bunkó mint hiszed. Nem hagylak itt egyedül, egy idegen országban.
-Köszi.-csak ennyit bírtam kinyögni és már mentem is a holland férfi mellett az autóhoz.

Másnap mindenki a versenyre készült. Akkora felfordulás volt a garázsban ,amit szinte sose láttam.
-Mi ez a nagy készülődés?-kérdeztem meg Helmuttól, mert nem igazán értettem.
-Csak a szokásos. Christian beszélni akar veled.
-Én erről nem tudtam. Hol van?-Helmut nem mondta meg, inkább eljött velem. A garázs egyik nyugisabb felére vezetett, ahol már ott volt a két pilóta és a csapatfőnök is.
-Sziasztok.-Amint észre vették hogy ott vagyunk, Christian csak megfordult és egy kis tortát tartott a kezében.
-Boldog születésnapot Emília.-hirtelen megszólalni sem tudtam. A szemeimet ellepték a könnyek, hiszen nem hittem volna hogy emlékeznek rá.
-Köszönöm szépen.-öleltem magamhoz Christiant.
-Nagyon boldog születésnapot Emília.-köszöntött fel Perez is, akit ugyan úgy megöleltem.
Még a holland is felköszöntöt, és őt is magamhoz öleltem. Nem érdekelt most hogy milyen a kapcsolatunk.
-Boldog születésnapot kislány. Vagyis már nem is olyan kicsi. Ugye Christian?-nevetett fel Helmut és már szorított is magához.
-Hát már nem. Már nem az a kislány aki utoljára itt volt.
-Nagyon szépen köszönöm. -töröltem le a könnyeimet gyorsan.
-Ugye nem hitted azt hogy elfelejtjük?
-Őszintén, de. Nem hittem volna hogy ennyi év után is emlékeztek rá. -nevettem fel zavaromban.
-Na fújd el a gyertyát ,mert még a végén kapunk itt a szerelőktöl.-tartotta felém a tortát Christian, és már fújtam is el a gyertyát.
-Tényleg nagyon szépen köszönöm. Nem is tudom mit mondjak...
-Szeretünk Emília. Mindig is a csapathoz tartoztál, vagyis inkább a Red bull családhoz. -Karolt át Christian, mire csak ráhajtottam a fejem a vállára.
-Nem kóstoljuk meg?-Néztem körbe a társaságon, mire a fiúknak szinte felcsillant a szeme.
-Nana, fiúk. Csak mértékkel. Nektek még ma nyerni kell.
-Pont ezért érdemelnek meg előre egy kis jutalmat. Amolyan motiváció.Ugyan már Christian nem eszik meg az egészet, csak egy kis szeletet.
-De hajszál vékony legyen.-csak a fejemet rázva nevettem a férfin.

A versenyt a ferrári nyerte, de nincs okunk nagyon szomorkodni, hiszen mind két férfi a dobogón állt.
Már épp pakoltam össze a cuccaimat, amikor hirtelen megállt mellettem a holland férfi.
-Jézusom, muszáj ide settenkedned?- tettem a kezeimet a mellkasomra, mert a holland a szívbajt hozta rám.
-Nem tehetek róla hogy süket vagy. Készen vagy?
-Igen, de miért is?
-Van kocsid? Nincs. Úgyhogy gyere, mert este megy a gépem és még össze kellene pakolnom.- csak néztem a férfira, hiszen nem hittem volna hogy ide jön, hogy vissza vigyen a szállodába.
-Köszi hogy újra elviszel. -mentem mellette végig a paddockon keresztül. Még elég sok újságiró itt volt, és ahogy láttam páran le is fotóztak minket.
-Még mindig nincs kocsid, és valakivel vissza kell menned.  Remélem tudod hogy már este az egész internet velünk lesz telle.-mutatott az egyik fotósra.
-Eddig is így volt. De engem nem érdekel.  Perezzel is lefotóztak már, ahogyan Gaslyval is.
-Még mindig újdonság vagy itt.
-Pedig már egy ideje itt vagyok.-amint kiértünk a parkolóba, egyből az autóhoz vettük az irányt.
-Hogy értette Helmut hogy már nem vagy olyan kicsi mint utoljára?-kérdezett rá egyből, ahogy kigurult a parkolóból.
-Utoljára a 15. születésnapomon voltam kint versenyen. Apám ragaszkodott hozzá hogy eljöjjek vele. Nem szerettem már annyira kijárni, de eljöttem. Persze teljesen kiment a fejéből hogy születésnapom van, és egész hétvégén szinte alig láttam. Végig Helmut és Christian volt velem, mint kb mindig az utóbbi évek alatt amikor kijöttem.
Ők voltak azok akik nem felejteték el, és egyik délután kaptam tőlük egy hasonló tortát mint a mostani. Apám semmiről sem tudott, és nem is érdekelte. El volt foglalva a pilótákkal, és azzal hogy a csapat jól teljesítsen.-Max nem mondott semmit egy ideig, csak csendben vezetett tovább.
-Sajnálom, ezt nem tudtam.
-Semmi baj. Már túltettem magam rajta.
-Hazudtam saját magamnak és neki is. Bánt ,hogy így alakult a kapcsoltam az apámmal, de ezen már nem tudunk változtatni.
-Ha te mondod.-ezek után csak csendben tettük meg a maradék utat a szállodáig. Már kezdem megszokni, hogy ilyen helyzetbe kerülök a holland férfi mellett.
-A következő versenyre is jössz?-szólalt meg hirtelen, mire rákaptam a tekintetem.
-Igen. Várod már?
-Igen. Mindig nagyon jó ott versenyezni.
Voltál már kint Spaban?
-Még nem. De a belga csokit nagyon szeretem.-néztem vigyorogva a hollandra ,aki csak a fejét rázta.
-Akkor most ehetsz újra belga csokit. -ezek után nem nagyon beszéltünk többet. Már így is kész rekord amit most tettünk.
A szállodában mind a ketten a saját szobánk felé vettük az irányt. Csak egy gyors sziát mondtam neki, és már indultam is el a szobám felé.