Love of the lion (M.V.)

31.fejezet

Két hét szünet van a versenyek között, ezért újra monacóban vagyok. Komolyan, lassan már többet vagyok itt, mint otthon.
Újra Maxnál vagyunk, mondván ott vannak a cicák, ne hadjuk őket magukra.
Ugyan szünet van, de Maxnak van egy pár online versenye, ami miatt elég sokat van a szimulátorban. Pont ahogyan most is. Ma szinte alig láttam, hiába vagyunk egy lakásban. Egész nap ott van, és valamilyen csapattal versenyzik. Mondjuk nem zavar, mert nekem is programom van. Alexel megbeszéltük hogy kicsit elmegyünk vásárolni, de előtte még azért szólok Maxnak, hogy ne keressen. Mondjuk erre nem sok esélyt látok, mert ki sem robban onnan ,de ki tudja.
-Max.-szóltam neki a szoba ajtóban, de nem hallotta, ezért beljebb mentem.-Max, elmegyek kicsit.-mentem közelebb, mire a holland gyorsan hátra fordult hogy megnézze hol vagyok, és már fordult is vissza a monitor felé, és már lépett is ki a játékból.Nem tudtam hogy online van, ha tudtam volna be sem jövök. Remélem nem láttak.
-Elmegyek Alexal, majd jövök.
-Oké, majd írj.-lehajoltam hozzá, hogy adjak neki egy kis csókot, de ő nem elégedett meg azzal. Csak leszedtem a fejéről a fejhallgatót, mert akadált a mikrofon része.
-Megyek. -suttogtam az ajkaira a szavakat, és még utoljára megcsókoltam.
-Oké, szia.-amilyen gyorsan csak lehetett már mentem is ki a szobából..

-Szóval, újra itt monacoban? Örülök neki, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar  újra eljössz.
-Hát igen. Kezdem megszeretni ezt a helyet.-szálltunk ki az autóból, amit Maxtól vettem kölcsön, és már indultunk is el vásárolni.
-Örülök neki. Itt is maradhatnál, hiszen van itt lakásod. Úgy is lassan többet vagy itt, mint otthon.
-Na ez mondjuk igaz, de nem tudom. Erre még nem gondoltam.
-Akkor gondolkodj rajta, mi örülnénk neki Charlesal. A lelkemre kötötte hogy szóljak, hogy össze kell hoznunk majd egy közös napot. A múltkori is nagyon jó volt.
-Benne vagyok, az nekem is nagyon tetszett.-Kihajoztunk Charlessal és Alexal még akkor amikor szünet volt , így megismertem a barátaikat. Mindenki nagyon kedves volt, és nagyon jó fejek is.
-Oké, akkor vessük bele magunkat a vásárlásba.-karolt belém Alex, és már mentünk is be a legközelebbi üzletbe.
Így ment ezt egy jó darabig, mikor épp egy fehérnemű üzletbe sétáltunk be. Nem vettünk eddig annyi mindent, de jó volt egy csajos napot tartani.
-Wow, ez nagyon szép.-mutatott egy fehér melltartóra, amin gyönyörű csipkék voltak.
-Ez tényleg nagyon szép. De lehet Charlesnak a piros jobban tetszene.-mutattam a mellette lévőre, mire a lány csak elpirult mellettem.
-Ne már, hát ha így állunk. Akkor ezt nézd meg, szerintem nagyon szép, és szexi.-ment kicsit arrébb, ahol egy fekete alapon kék csipkés body volt. Hálós részei voltak, és tényleg csak azt takarta el amit kellett.
-Oo, ez tényleg nagyon jó. Mekkora méretben van?-kezdtem el keresgetni a méretemet, mire a lány csak kuncogott mellettem.
-Mi az?-fordultam felé már a kezemben tartott bodyval.
-Úgy látszik, nem érted a lényeget. Pedig azt hittem egyből rájössz.-értetlen tekintettel néztem rá.- Nézd a színeit. Most sem jöttél rá?-kuncogott tovább, mire nagy nehezen leesett a dolog.
-Alexandra!
-Emília.! -utánzott ugyan olyan hangsúlyban mint én, de a végén elnevette magát.- Na szóval ,akkor megveszed?
-Micsoda?
-Megveszed? Hidd el tetszene neki.-kacsintott rám, mire most az én arcom kezdett el pirosodni.
-Nem tudom miről beszélsz.-kezdtem el újra válogatni, de a nő csak nevetett rajtam.
-Szerintem igen. De mindegy, majd elmondod ha akarod, én nem erőltetem. De ez tényleg nagyon szexi.
-Az a piros is.-mutattam az első szettre, amit megnéztünk.
-Nekem is tetszik, de a fehér lesz.-szögezte le, és már kezdett is el keresgetni a fehérek között a méretében.
-Na mi az, mégis a piros lesz?-kérdeztem rá bár tudtam a választ. Nem volt a méretében fehér, ezért egy pirosat vett el.
-Ne vigyorogj ennyire. Nincs a méretemben.-csak vigyorogtam tovább, még akkor is amikor a pénztárhoz mentünk.

-Max, megjöttem.-kiáltottam el magam, de a férfi sehol sem volt. Viszont a cicák annál inkább.-Hol van a gazditók? -simogattam meg az egyik fejét mire csak hozzám dörgölözött.
-Itt vagyok. Szia-jött oda hozzám, és egy gyors csók után már vált is el tőlem.
-Végeztél mára?-tettem le a szatyrokat a kanapéra, mire Max gyorsan leült melléjük.
-Aha, mit vettél?-kezdett el kukucskálni, az egyik táskába, de abban csak egy cipő volt.
-Egy két dolgot csak. Amúgy Charles és Alex kitalálták, hogy majd egyik nap jöjjünk kicsit össze.
-Mármint te és ők?
-Igen. És te is. -ültem le mellé, mire felém fordult.
-Ők is tudják már?-csak megráztam a fejemet, mire egy nagy mosolyra húzta az ajkait.
-Akkor legyen hivatalos?-a mosolygása ragájos volt, mert már én is mosolyogva néztem rá.
-Csak ha te is szeretnéd. Ez inkább rajtad múlik.
-Ezt hogy érted?-lett hirtelen komolyabb.
-Hát, te versenyző vagy és rengeteg rajongód is van. A te életedet többet nyomon követik mint az enyémet, és engem a sajtó sem zaklat azzal, hogy kivel vagyok együtt.
-Ahogyan engem sem. Nem élem az életemet a közösségi oldalakon. Nem fogom a magánéletemet kiteregti a világnak ,ahogyan a sajtónak sem. Ez miatt ne félj.-simított végig az arcomon.
-Amúgy is ma majdnem lebuktunk.-újra mosolyra húzta az ajkait, ezek szerint jól szórakozik.
-Ezt hogy érted?-húzódtam hátrébb, hogy magyarázzon el mindent.
-Amikor bejöttél. Épp online voltam, alig volt időm kilépni. De a fiúk sem hülyék annyira, kérdezgeték hogy mi történt, miért léptem ki. Alig tudtam kimagyarázni hogy megszakadt a kapcsolat
-Szuper. De legalább nem láttak.
-Épp hogy nem. Talán tényleg itt lenne az ideje hogy elmondjuk. Már ha te is úgy gondolod.-látom Maxon is azt a félelmet amit saját magamon is. Félek hogy mi lesz ha kiderül. Nem is az miatt, hanem sokkal inkább már azért ,mert előre gondolkodom. Mi van akkor ha nem fog ez köztünk sokáig működni? Mindenki tudni fogja, és ezen fognak csámcsogni majd az emberek. De ha minden marad úgy ahogyan most van és titkoljuk, akkor mindig vigyáznunk kell hogy ne bukjunk le. Vigyázni, hogy egy gyenge pillanatban ne hogy valaki meglásson minket. Szeretnék vele az utcán is kézen fogva menni, és igen szeretném a verseny előtt is megölelni és megcsókolni, ahogyan utánna is.
Szinte nem is gondolkodtam, csak beleültem az ölébe és már csókoltam is meg. Meglepte a hollandot is a tettem, de pillanatok múlva már éhesen kapott az ajkaim után.
-Akkor ezek szerint te is szeretnéd?-vált el tőlem, és egy nagy mosolyra volt húzva a csóktól duzzadt ajka.
-Igen. De van egy feltételem. -csak felhúzta a szemöldökét, és kérdő tekintettel nézett rám.- Ne nézz így. Nem feltétel, inkább amolyan kérés.
-Hallgatlak.-ölelt át a derekamnál fogva és úgy dőlt hátra a kanapén. Gyorsan megtámaszkodtam a támlánál, mert nem akartam ráesni.
-Ha ez nem jön össze közöttünk, vagy valamilyen oknál fogva szétmegyünk, mindegy mikor, ígérd meg hogy bármi is lesz köztünk marad.
-Emília. Soha, érted soha, nem teregetném ki a magánéletemet a sajtónak. És nem csak nekik, de a csapatnak sem. Akármi is lesz majd közöttünk, az a mi kettőnk dolga. Másra nem tartozik. De most te igérj meg nekem valamit.
-Mit?
-Nem lesz olyan a kapcsolatunk mint előtte volt. Nem vágunk egymás fejéhez semmi bántó dolgot. Nehéz lesz megállni, már minket ismerve, de nem csinálunk jelenetet senki előtt.
-Igérem. Csak is kizárólag négyszemközt foglak megölni.-láttam rajta hogy meglepte amit mondtam, mert hirtelen nagy szemekkel nézett rám. Csak elnevettem magam, mire hirtelen átfordított a kanapén így már én feküdtem, ő pedig felettem támaszkodott.
-Ezek szerint, már azt is eltervezted hogyan fogsz majd megölni?
-Még nem, de akadt már egy pár ötletem. Még ki kell dolgozni őket. De arra még van időm.
-Ha rajtam múlik, nem lesz ilyenre gondod.-átkaroltam a nyakát és már húztam is le magamhoz egy csókra.