Love of the lion (M.V.)

12.fejezet

-Beszélhetnénk?-álltam a fiúk mellé, akik csak kérdőn néztem rám.
-Persze, most van egy kis időnk. Mi az?-Perez mindig nagyon kíváncsi ,ami miatt elég sokszor megmosolyogtat.
-Tudom hogy szeretitek ezt a pályát, vagy legalábbis valamilyen oknál fogva, spa minden versenyzőnek fontos.
Csak annyit kérek tőletek, hogy egyben gyertek vissza. Már így is kettővel több pilótát veszítettünk itt el ,mint amennyit a sport megengedhet magának. Ilyenek nem lenne szabad megtörténie, soha.
-Emília, nyugi. Vigyázzunk magunkra. Nagyon aranyos tőleg hogy ennyire aggódsz értünk, de hidd el, nem lesz semmi baj.-próbált megnyugtatni Checo.
-Valahogy mindig ezt mondják, és mindig megvan a baj.
-Ha ez megnyugtat, megígérjük hogy egyben vissza jövünk. Nem szabadulsz meg tőlünk olyan könnyen. Még a végén Gasly és Leclerc lenne a Red bull új pilótapárosa.-ezen mind két férfi jót derült, csak én nem.
-Jó lenne, de sajnos Charlesnak a piros jobban áll mint a kék. Úgyhogy egyben térjetek vissza a garázsba.
-Úgy lesz, ne izgulj már. Nem most versenyzünk itt először. Mi ismerjük a pályát, nem úgy mint te. Ezt bízd ránk, és élvezd inkább a versenyt majd.-a holland túl lazán kezeli most a helyzetet ,pedig nem lenne szabad.
- Hogy férsz be akkora arcal az autóba?-Checo amint ezt meghallotta, olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy a garázsban mindenki felénk nézett.
- Ezt tőled én is megkérdezhetném. -nézett bele a szemeime, de nem volt valami vidám a tekintete.Úgy látszik, nem tetszik neki ha az egójával piszkálják.

A fiúk már a második szabadedzésen vannak. Az első elég jól sikerült, és remélem ilyen marad a hétvégén minden.
Mivel belgiumban vagyunk, ezért ez Maxnak az egyik úgymond hazai versenye.
Ami meg is látszik, hiszen a lelátó telle van narancssárgába öltözött emberel.
És ha ez nem lenne elég, még Verstappen családja is itt van.
Még nem találkoztam velük, de Checo mondta hogy itt vannak már.
Elég nagy felfordulás volt a garázsban amikor vissza értek. Mindenki rohant minden felé, és a pilóták is egyből a szerelőkhöz mentek.
Szerencsére sikerült nekik a legjobb helyre autózniuk. Hiába csak egy szabadedzés ,azért ez elég sok adatot tartalmaz.
-Gratulálok fiúk, szép volt.-mentem oda hozzájuk, amint egyedül maradtak.
-Köszi, mondtam hogy egybe vissza jövünk.
-Ez még nem a verseny volt Checo, de örülök neki.
-Tudom de ott sem lesz más.-mivel a mexikóinak szóltak, így kettesben hagyott minket a hollandal.
-Végig nézted az egészet?
-Igen, kicsit meg is ijedtem, amikor láttam az egyik haast a falba.
-Az előfordul. Ez ilyen verseny.
-Tudom, de akkor is ijesztő volt. Főleg a nemrég történtek miatt.-nem akartam ránézni a férfira, hiszen nem akartam hogy lássa hogy elérzékenyültem.
-Max. Gratulálok nagyon ügyes voltál.-jöttek oda hozzánk, és az egyik nő már ölelte is magához a férfit.
-Köszi anya. De majd holnap lesz a neheze.
-Sikerülni fog. Csak figyelj oda nagyon.-engedte el a fiát, mire a másik nő is megölelte. Én csak félre álltam, mert elég kínos volt számomra a helyzet.
-Anya, Vic. Hadd mutassam be nektek Emíliát. Emília ő itt az édesanyám Sophie Kumpen és a húgom Victoria Verstappen.
-Hello Emília Mateschitz.-nyújtottam az édesanyja felé a kezemet, amit mosolyogva elfogadott. A húga más volt, hiszen ő egyből megölelt. Ellégé meglepett vele, amin a férfi jól szórakozott ahogy láttam.
-Van most időtök beülni egy kávéra vagy valamire? Jó lenne megismerni Emília.
És már téged is elég rég láttalak kisfiam.
-Hát most lesz egy kis időm, menjünk akkor.-nézett rám a holland férfi, várva arra hogy belemegyek-e.
-Nem szeretnék zavarni.
-Ugyan már, dehogy zavarsz. Legalább megismerünk végre. És ez a ruha rajtad valami elképesztő, legalább elmondod hogy hol vetted amíg oda érünk.-Max húga nagyon aranyos, így nem ellenkezdtem tovább, és velük tartottam.

-Szia Pierre.-öleltem meg a férfit.
-Szia Lia.
-Kika?
-Holnap jön. Volt még egy kis dolga. Merre tartasz?
-Vacsorázni. Velem tartasz, vagy van valami dolgod?-mivel már a szállodába voltunk, így nem tudhatom épp merre tartott.
-Persze, én is épp oda tartok. Charles már lent vár a többiekkel. Gyere akkor menjünk.
-Kik lesznek ott?-kérdeztem rá a férfitól, hiszen sok versenyzőt nem ismerek.
-Charles, Carlos, Alex, és lehet Max is ha időben vissza ér. Jól láttam hogy együtt voltatok a kávézóban a családjával? Ennyire komoly a helyzet?-kacsintott rám, mire csak meglöktem a könyökömmel.
-Hülye vagy. Találkoztam az anyukájával és a húgával, és elhívtak kávézni. Nagyon aranyosak voltak végig.
-Muszáj megismerni valamikor az anyóst.
-Nagyon szemtelen vagy most ,hogy Kika nincs itt. Csak ne hogy holnap egy pár kopasz foltal találjon téged.-fenyegettem meg, de a francia csak nevetett rajtam.
-Fel sem érsz idáig. Akkor mit akarsz?-Tette a kezét a fejem felé, mutatva hogy mekkora is vagyok hozzá képest.
-Te csak azt hiszed. Még egy ilyen beszólás, és lecsaplak a táskámmal.
-Nem lennél rá képes..-ijedt meg hirtelen.
-Dehogy is nem. Úgyhogy fogd vissza a nagy szádat, ha szeretnéd a hajadat a fejeden tartani.
-Befogom.-emelte fel a kezeit, viszont épp ekkor értünk oda a fiúkhoz.
-Na mi van Gasly, megadod magad?-szólalt meg először egy fekete hajú férfi, enyhe spanyol akcentussal. Persze ezen mindannyian jót nevettek, kivéve a francia.
-Ha ő fenyeget akkor igen. -nézett felém, de én csak a legszebb mosolyomat varázsoltam az arcomra.
-Szia Emília.-adott két puszit Charles.
-Sziasztok.
-Szia Carlos Sainz. Lord Perceval társa.
-Szia Emília Mateschitz. -fogadtam el a férfi felém nyújott kezét.
-Szia, Alex Albon. Eddig nem volt alkalmunk találkozni soha.
-Szia Emília.
-Na akkor menjünk vagy várjuk meg Maxot?- nézett körbe a társaságon Pierre.
-Menjünk, azt mondta majd csatlakozik hozzánk.-így a kis csapattal elindultunk az étterembe.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt. A fiúk nagyon kedvesek voltak és rengeteget nevettem nekik. Annyi gázos sztorit meséltek egymásról, amit sose hittem volna hogy valaha hallok. Épp hogy elkezdtük a vacsinkat, Max is csatlakozott hozzánk. Velem szembe ült le, hiszen máshol nem volt hely. Sajnos..
Miután mindenki elfogyasztotta a vacsoráját, elkezdtünk szedelőzködni.
A liftbe ugyan együtt szálltunk be, de szépen lassan mindenki levált tőlünk. Már csak mi ketten maradtunk a hollandal, hiszen egy emeleten van a szobánk.
Egyikünk sem szólt egy szót sem, mondjuk nálunk ez már lassan természetes lesz.
Ám amikor már a szobám előtt voltunk, a holland hirtelen megállított.
-Mi az?-Néztem fel a szemeibe, de hirtelen kettőnk közé emelte a kezét , amiben volt egy kis ajándék táska. Ez egész este nála volt, hiszen ezzel jött vissza.
-A tiéd.
-Köszönöm. De mi van benne?-vettem el tőle és lassan szétnyítottam. Egy nagy doboz bonbon volt benne.
-Amolyan születésnapi ajándék, így utólag.-hirtelen el sem hittem amit láttam. Említettem neki hogy szeretem a belga csokit, és most hozott nekem egy dobozzal.
-Köszönöm szépen Max. Ez nagyon kedves tőled.-mosolyogtam fel rá ,de már indult is el a szobája felé.
-Szívesen. Jó éjszakát Emília.
-Neked is Max.- nem tudom mi történik jelenleg, de kezd tetszeni Verstappenek ez az oldala. Nem hittem volna hogy valaha is kapok tőle bármit is ,erre most erre teljesen rácáfolt. Nem nagy dolog ugyan, de tőle már ez a kis apró gesztus is nagynak számít.