Love of the lion (M.V.)

9.fejezet

Reggel vagyis inkább hajnalba szinte kipattantak a szemeim. Kikászálodtam az ágyból, és az első kezembe akadt ruhát felvettem. Kimentem a szóbából, és az utam valahogyan a konyhába vezetett.
Sikeresen megtaláltam a kávéfőzött, és gyorsan kerestem egy poharat és már készítettem is el a kávémat.
Amint lefőt a kávé, csak magamhoz vettem a poharat és elkezdtem körbe nézni a lakásban.
Láttam hogy van terasz, ezért arra vettem az utam. Kiérve a kellemes reggeli levegő megcsapta az arcomat és csak lehunytam a szemeimet élveztem.
-Remélem nem akarsz onnan kiugrani.-hallottam meg a hátam mögött egy számomra kellemetlenül ismerős hangot.
-Lehet gondoltam rá.-még mindig nem fordultam hátra. Nem merek, mert akkor már teljesen biztos leszek abban, hogy tegnap este mit tettem és kivel.
-Lehetőleg ne a lakásom teraszáról akarj öngyilkos lenni.-állt oda mellém, és már támaszkodott is meg a korláton. Nem néztem rá, elég volt a közelségét elviselni.
-Mert annyira szomorú lennél miatta, ugye?-ittam bele a forró kávémba, és csak a férfi nevetését hallottam.
-Azért nem is táncolnák örömömben. Szándékosan nem figyelsz rám?-éreztem hogy már felém fordult, de én még mindig a tájat pásztáztam.
-Figyelek, csak nem akarok rád nézni.
-Tegnap éjjel nem úgy tűnt mint aki nem akar rám nézni.-hallottam a hangjában egy kis gúnyt is, ezért felé fordultam.
-A tegnap este vagy éjjel, hiba volt. Nem voltam magamnál, ahogyan remélem te sem.
-De most már magadnál vagy. Mégis itt vagy még a lakásomban, a ruhámban, és a kávémat iszod.-vezette végig rajtam a tekintetét, és mire felért az arcomhoz az ajkain egy huncut mosoly volt.
Mivel az ő pólója volt rajtam, ezért épp hogy a combom közepéig leért.
-Nyugodj meg amint észhez tértem már megyek is el. És nem valami jó a kávéd.-kortyoltam bele újra ,de amint elvettem az ajkaimtól, már vette is ki a kezemből, és kortyolt is bele.
-Fúj, ebben nincs semmi.-kezdett el fintorogni, mire gyorsan kivettem a kezéből.
-Mert így szeretem.-gyorsan vissza fordultam a korlát felé, mire Verstappen csak valamit dünnyögött az orra alatt, és vissza ment a lakásba.

Miután elfogyasztottam a kávémat, csak vissza mentem a lakásba és elkezdtem össze szedni a cuccaimat.
Max bejött utánnam, és csak oda adott egy rövidnadrágot.
-Ezzel mit csináljak?-álltam a szoba közepén, hiszen beállt az ajtóba, így nem tudtam bemenni a fürdőbe.
-Vedd fel. Ne húzd vissza azt a ruhát. Már elég sokan vannak az utcán. Kicsit kitűnnél a tömegből abban a ruhában.
-Akkor ezt húztam fel?-emeltem fel a gatyát, ami kb kétszer nagyobb volt mint ami nekem kell.
-Az autóig kibírod nem? Vagy húzd vissza a ruhádat, és legalább mindenki tudja majd hogy másnál voltál az éjjel, nem a szállodába.
-Kimennél? Szeretnék felöltözni.
-Láttalak már nélküle is. Nem is olyan régen, akkor nem voltál zavarban.
-Menj ki Verstappen, vagy valamit hozzád vágok.-csak megforgatta a szemeit, és már fordult is meg.
Gyorsan magamra kaptam a nadrágot, megigazítottam a hajamat és a táskámba bele tettem a ruhámat. Viszont a cipővel volt egy komolyabb problémám. Na mindegy, maximum mezitláb megyek. Magamhoz vettem a táskámat és a cipőimet csak a kezembe fogtam és mentem is ki a szobából.
-Hát kösz, hogy nem dobtál ki reggel, és a ruhákat is.
-Szívesen. Mehetünk?-indult el az ajtó felé, a kocsi kulcsal a kezében.
-Te hova jössz?-álltam előtte ,hiszen nem értem mit akar.
-Elviszlek. Na menjünk. A cipőt nem húzod fel?-csak megráztam a fejemet, és már mentem is ki utánna a lakásból.
Sajnos muszáj volt újra felvennem a cipőmet, de szerencsére a parkolóban senki sem látta.
-Melyik szállodába szálltál meg?-fordult ki az útra, és utánna rám nézve várta a válaszomat.
-Csak menj itt egyenesen, és majd mondom hol fordulj le.-szerencsére Charles kb majdnem ott lakik ahol Max, így már tudom a hazavezető utat.
-Meg ne mond ,hiszen úgy sem fogom látni.
-Fordulj majd jobbra.-mutattam neki, mire a következő elágazónál lefordult.
-Erre nincs szálloda. Legalábbis olyan biztos nincs, amilyen neked megfelel.
-Miért szerinted nekem milyen felel meg?-fordultam felé, de már egyre idegesebb voltam miatta.
-Hát nem egy panzió az biztos.-mutatott az ablak irányába, ahogy elhaladtunk egy kisebb panzió előtt.
-Te már csak tudod. Elvégre minden hétvégén egy 4 csillagos szállodába vagytok. Biztos lejjebb adnád a kényelmedet.
-A szállásokat a csapat foglalja le. Nem én.
-Menj majd balra.-fordult arra és már csak pár perc és végre megszabadulok tőle.
-Erre nincs szálloda. Kinél vagy?-nézett egy pillanatra rám, de már fordult is vissza az út felé.
-A következő utcában fordulj le, és állj meg kérlek a fehér háznál, ahol barna a kapu.-úgy is tett ahogyan kértem.
Már szálltam volna ki, amikor elkapta a kezemet.
-Kinél szálltál meg? -nézett bele a szemeimbe, de látszott rajta hogy ő is egyre zaklatottabb.
-Nem tartozók neked semmilyen magyarázattal.
-De igen ha a barátodat velem csaltad meg. Tudod sok mindent gondoltam, és gondolok is rólad, de azt nem hittem hogy erre is képes vagy.-csak kirántottam a kezeimet a markából és már szálltam is ki az autóból. Jó erősen becsaptam, de még utoljára vissza fordultam hozzá.
-Azért annyira nem vagy nagyszám hogy bárkit is veled csaljak meg. Úgyhogy nyugtasd meg a kis lelkedet, nem csaltak meg senkit veled. És remélem hétvégén nem is látlak majd.- nem vártam meg hogy bármit is mondjon, már mentem is be a kapun. Amint becsuktam magam után, már hallottam is hogy felbőg a motor és már ment is el.

És most pár nappal később már a repülőn vagyok, hogy a következő versenyen ott legyek.
Szerencsére vagy sem azóta nem találkoztam Verstappenel amióta hazavitt. Jobb is így, hiszen hatalmas hibát követtünk el mind a ketten. Nem tudom még hogy a hétvégén hogy fogok tudni ránézni, de majd valahogy megoldom.
Szerencsére az út nem volt rossz, így egy nagy mosollyal az arcomon mentem ki a reptérről. Azonban a mosoly hamar lehervadt az arcomról amikor megláttam egy igen ismerős alakot a parkolóban.
-Reméltem hogy nem teszel úgy mint aki nem vesz észre, mert biztos hogy nem kiáltottam volna utánnad.
-Mit keresel itt? -álltam meg előtte, mire kivette a kezemből a bőröndömet és már nyitotta is ki a csomagtartót amibe betette.
-Christian a lelkemre kötötte hogy szedjelek össze. Az én gépem is nemrég ért ide, ezért hívott hogy vigyelek el a hotelba ,mert az autód még nincs itt.
-Nagyszerű.-egy sóhaj után csak fogtam magam és beültem az autóba. Max is beült és már indultunk is el. Egyikünk sem szólt egy szót sem a másikhoz. Csak a rádiót lehetett hallani, amit még az előtt bekapcsolt hogy elindultunk volna.
Az út elég feszülten telt, hiszen egyikünk sem akart beszélni a másikkal. Pedig sajnos lett volna miről beszélni.
Sajnos mire a szállodához értünk, a rajongók már ott várták a kedvencüket.
-Menj hátra. Én majd ott kiszállok.
-Miért itt nem tudsz?-nézett rám, és már lassított a szálloda előtt.
-Max, telle lesz velünk minden újság. Menj hátra, légyszíves.-néztem már rá, mire felém fordult, és lassan tovább hajtott.
-Veled mennyi baj van. Itt megfelel?-állt be a parkolóba, de én szinte kiugrottam az autóból.
-Köszi hogy elhoztál. Mehetsz.-már kivettem a bőröndömet, mire kiszállt a kocsiból.
-Megyek is, be a szállodába. Nem gondoltad komolyan hogy majd megfordulók és vissza megyek autóval ugye?
-A rajongók kint várnak. -csak álltam a parkolóban, de ő már elindult a lift felé.
-Tudom, és ki is megyek majd hozzájuk, de előbb bejelentkezek. -csak egy értémet motyogtam el neki, el mentem utánna.