Love of the lion (M.V.)

35.fejezet

Megvan Max ajándéka. Remélem örülni fog neki, hiszen elég nagy bajban voltam hogy mi legyen.
Nem tudja hogy már monacóban vagyok,hiszen meg akarom lepni, ezért egész nap erre készültem.
Már készen van az ajándéka, és már a vacsorával is lassan végzek.
Gyorsan kerestem valami ruhát, és írtam Maxnak hogy ha tud, akkor jöjjön el a lakásomra, és nézze meg hogy ott maradt-e az egyik mappa amit keresek.
Még nem írt vissza, ami miatt ideges voltam. Remélem nem maradok hoppon, mert az nagyon kellemetlen lenne számomra. Mindent elterveztem, de úgy látszik, hogy hiába.
Egy órája írtam a hollandnak, de csak annyit írt vissza, hogy megnézi majd és hogy hol keresse. A vacsora már készen volt, és már meg is terítettem, de a férfi még mindig nem jött.
Egyre idegesebb és szomorúbb voltam miatta. Oké, nem tudta hogy mit tervezek, de ez akkor is egy meglepetés lett volna.
Lassan már két óra is eltelt ,ezért csak leültem a kanapéra, és a telefonomat kezdtem el nyomkodni. Egy órája írt, azóta semmi.
-Szia, miért vagy fent neten? Nem a lovagoddal kellene most lenned?- Írt rám Kika ,amint meglátta hogy elérhető vagyok. Van egy csoportunk Kikával és Alexal, így nem kell külön beszélgetnünk ,és a képeket is könnyebb ide küldeni amikor együtt vagyunk valahol és  csinálunk.
-Egyedül vagyok. -erre persze mind a két lány egyből írni kezdett. Kérdezgették hogy mi törtét ,és hogy hol a holland.
Hirtelen meghallottan hogy valaki szerencsétlenkedik a bejárati ajtóval, mire gyorsan eltettem a telefont. Mire felálltam a kanapéról ,már hallottam a férfi hangját, hogy magába morog.
-Hihetetlen, egész héten égve hagyta a lámpát a folyosón.
-Nem hagytam égve.-álltam a nappaliba, ahová már ő is oda ért. Csak nagy szemekkel nézett rám, mint aki nem hisz a szemének.
-Emília?
-Boldog születésnapot.-hirtelen oda lépett elém, és már pörgetett is meg a levegőben.

-Hihetetlen egy nőszemély vagy ugye tudod?-húzott magához közelebb, már ha ez lehetséges.
-Mintha mondtad volna már.
-Köszönöm. Tényleg nem számítottam arra hogy itt leszel, és még vacsorát is csináltál. Ha tudtam volna, előbb jövök.
-Semmi baj. Jó, kicsit talán azt hittem hogy nem jössz el, és potyára csináltam meg mindent, de itt vagy és az lényeg.
-Nem akartalak megváratni. És megígértem hogy megkeresem azt a mappát, ami ezek szerint egy nagy kamu volt ugye?
-Igen. Valamivel ide kellett hogy csaljalak.
-Még jó hogy van nálam is kulcsod.-ezen mindketten jót nevettünk. Azóta van nála egy kulcs, amióta komolyabbra fordult köztünk a dolog. Na nem az miatt hogy csak úgy ide járjon, bár tudom hogy úgy sem tenné meg, sokkal inkább azért hogy ne járjak újra úgy, mint legutóbb.
Hirtelen felültem, mert teljesen kiment a fejemből az ajándéka.
-Mi a baj?-ült ő is közben fel a kanapén, de nem foglalkoztam vele, csak berohantam a szobába. Arra viszont nem számítottam hogy amikor megfordulók a férfi áll a szoba ajtóban.
-Jézusom, a frászt hozod rám.-tettem a kezemet a mellkasomra, mert nagyon megijedtem.
-Elrohantál. Mi a baj?-jött közelebb, mire csak magam elé emeltem a kezemet, amit eddig a hátam mögött dugdostam.
-Boldog születésnapot. -adtam át neki az ajándékát, amit gondosan becsomagoltam, hogy ne jöjjön rá mi az.
-Emília. -elkezdte kibontani, de amint meglátta mi az, mintha nem hinne a szemének.
-Tetszik?-kérdeztem rá félve, hátha mellé nyúltam vele.
-Micsoda? Köszönöm.-ölelt magához, és egy puszit adott az arcomra.-Segítesz feltenni?-egy arany nyakláncot kapott, amin egy kis kereszt volt. Tudom hogy nem rajong az ékszerekért, de ez nem egy csicsás darab volt, így talán amikor lehet akkor rajta lesz.
-Parancsolj.-simítottam végig a vállán, amint bekapcsoltam a nyakláncot.
-Még sose volt nyakláncom. Furcsa, de jó érzés.
-Ha nem szeretnéd viselni, akkor vedd le nyugodtan. Nem fogok rajta megsértődni.
-Dehogy veszem le. Köszönöm.
-Szívesen.De van itt még valami.-adtam át neki egy újabb borítékot.
-Ez mi? Most ez komoly? De mégis hogyan? Újítják a pályát, nem?-amint kibontotta csak úgy záporoztak a kérdések. Mintha fel sem fogná mi van a borítékban.
-Tudom hogy szerettél volna újra tesztelni, ezért lebeszéltem velünk hogy mehess. Két időpont van ,azok közül kellene majd választanod melyik lenne a jó.
-Ezt mégis hogyan sikerült? Imádom a Hungaroringet. Köszönöm.
-Vannak kapcsolataim.-mosolyogtam a hollandra, aki csak szorosan magához ölelt.

-Jó reggelt-kaptam egy reggeli csókot a hollandtól, pedig még a szemeimet sem nyitottam ki.
-Neked is. Már reggel van?-nyitottam ki álmosan a szemeit, a férfi pedig mosolyogva támaszkodott felettem.
-Igen. Már reggel van. Gyere, csináltam reggelit.-amint ezt meghallottam, olyan gyorsan ültem fel, mintha hogy még a férfit is lefejeltem.
-Auu. Jézusom de kemény a fejed!-dőltem vissza a fájos ponton tartva a kezemet.
-Te beszélsz? Hova készülték ekkora hévvel?-simogatta ő is az arcát,de már nevetett rajtam.
-Megnézni hogy a konyhám még egyben van-e.
-Haha, nagyon vicces vagy. Képzeld nem gyújtottam fel.
-Jól van na. Menj arrébb, szeretnék felülni, további baleset nélkül.-csak nevetve kiszállt az ágyból, és én is így tettem utánna.
-Mit csináltál?-kérdeztem félve meg, a konyha felé tartva.
-Nyugi, egyben van minden. Nem tettem tönkre semmit. -Vigyorogva megállt az asztalnál ahol már meg volt terítve.
-Wow. Ezt mért kaptam?-mentem oda hozzá, és már öleltem is magamhoz.
-Gondoltam most megleplek én is. Talán nem nézed ki belőlem?
-De, te nagyon romantikus vagy.-ezen csak jót nevetett. Úgy látszik ma nagyon jó kedvel kellt fel.
-Gyere együnk, mert kihül a rántotta.-adott egy puszit az arcomra, és miután elengedtem mind ketten helyet foglaltunk az asztalnál.
-Nagyon jól néz ki.-dicsértem meg, hiszen tényleg kitett magáért.
-Most meddig maradsz monacoban?- hozta újra fel a témát. Már mondtam hogy költözzek ide, de eddig mindig elvetettem az ötletet.
-Még nem tudom. Most lesz két hét szünet, lehet addig itt maradok.
-Végleg is maradhatnál. Legalább nem kellene mindig annyit ingázni.-nem mondtam semmit, csak tovább ettem a reggelimet.
-Arra gondoltam ,hogy ha lenne kedved akkor el is utazhatnánk kicsit valahova.
-Csak mi ketten?
-Miért, más is kell oda?
-Hova szeretnél menni?
-Még nem tudom. De ha nincs hozzá kedved, akkor maradjunk. Tudom hogy itt vannak a barátaid és ritkán tudtok találkozni.-lehet ez nem volt épp a legjobb ötlet.
-Micsoda? Dehogy is. Menjünk. Nem azért kérdeztem, mert nem akarok elmenni.
-Biztos? Nekem nem gond ha maradni szeretnél.
-Igen biztos. Menjünk el ketten kicsit kikapcsolódni. Mindig csak a versenyekre járunk, és csak Hollandiában voltunk úgymond kicsit nyugiban. Jó lesz majd ,de valami melegebb helyre menjünk még.
-Rendben, akkor majd keresünk valamit.
-Reggeli után el kell mennem haza.
-Oké.-meglepett vele, mert azt hittem még egy kicsit marad majd.
-Nem hoztam magammal edzős ruhát, és futnom is kell ma. Nem akarsz velem jönni?
-Sokat futsz?
-Csak pár km-t. De ha nem bírod akkor majd lepihensz. Nem muszáj végig futnom velem a távot. Kezdésnek az nagyon sok.- csak néztem a férfira, aki csak tovább evett.
-Nem gond. Szeretek futni.
-Ha te mondod? Majd akkor megállsz ,ha már nem bírod majd.-fogalma sincs róla hogy mennyit bírok futni. De nem baj, majd éri egy kis meglepetés. Vagy lehet engem ér majd, mert igaza lesz. Nem fogom bírni.