Love of the lion (M.V.)

16.fejezet

Nem is értem hogy mehettem ebbe bele. Oké,hogy ez nagyon jó reklám mind a csapatnak, mind pedig a legújabb társunknak a fordnak.
De számomra ez csak egy újabb kellemetlenség.
Csak néztem magam a tükörben. Irtó hülyén áll rajtam ez az overál. De már nincs több időm, sajnos már ki kell mennem a pályára.
A tegnapi verseny nagyon jó volt. A fiúk igazán oda tették magukat, aminek meg is lett az eredménye. Mind a ketten dobogósok lettek. Mivel a csapatok már elmentek, így csak mi vagyunk a pályán. Valami reklámot akarnak forgatni egy új sportautóval. Mivel ők készítik a követkető versenyekre majd a motort, ezért nem volt ajánlatos nemet mondani nekik.
Ezért is vagyok most itt. De egy jó dolog van benne, legalább én is vezethetem majd az autót.
A garázsban már minden készen állt, és csak rám vártak.
Ez a két nap számomra maga lesz a halál. Nem nagyon beszéltünk Maxal, azóta az este óta. A versenyen elkerültem amennyire csak tudtam, de most erre nincs lehetőségem.

-Oké akkor Max, most kb két kört kellene megtenned. Először drónnal veszük fel, de veszünk fel már most is pár közeli jelenetet. Először is amikor kigurulsz a garázsból, és majd és ahogyan kezdesz kigyorsítani. Utánna már a drón lesz csak.-adta ki az utasítás azt egyik operatőr.-Emília, neked annyi lesz most jelenleg a dolgod, hogy csak élvezd. Ne zavarjon majd a kamera, csak add magad.
-Rendben. Megpróbálom.
-Akkor készen álltok?-mondanám hogy nem, de sokra nem mennék vele. Gyorsan a kezembe nyomtak egy sisakot, hogy vegyem fel, és már mehettünk is az autóba.
-Most mondom, nem akarok meghalni.-szólaltam meg miután bekötöttek minket.
-Nyugi, profi vagyok. Ezen ne izgulj. -mutatták hogy lassan indulhat, és már fel is börgette a motort.
Az elején elég zavaró volt, hogy mellettem ott volt egy kamera ennyire közel, de megpróbáltam teljesen kizárni. Amint kiért a pályára, már nyomta is le a gázt. Az első kanyarig nem is volt problémám. Na de ott ,amikor több mint 100al bevette a kanyart, belőlem csak egy sikítás jött ki. Kapaszkodtak mindenbe amibe csak tudtam. Már a vége felé a szememet is becsuktam amikor kanyar jött. Max csak nevetett rajtam amikor leállította az autót.
-Mondtam hogy túléled.-óvatosan kinyitottam a szemeimet, és egy vigyorgó holland került a szemem elé.
-Ne vigyorogj. Halál félelmem volt..
-Puhány vagy. Pedig jobb ha hozzászoksz, mert még egy pár kört megteszünk majd.
-Oké srácok. Ez nagyon jó volt. Emília jól vagy?-hajolt be az ablakon az operatőr aki az eddigi utasításokat adta.
-Azt hiszen túlélem.
-Szuper, nagyon jó volt srácok ,de most ha lehet ,Emília próbáld nyitva tartani a szemed. Jók lettek ezek is, de kellene pár olyan felvétel is, ami nem látszik annyira hogy félsz.
-Megpróbálom. -nem vagyok színész, úgyhogy nem értem mit várnak tőlem.
-Szuper. Akkor 2 perc múlva mehet újra.-közölte és már ott is hagyott minket.
-Ne félj, nem lesz baj. Élvezd inkább.
-Te könnyen beszélsz. Nekem halálfélelmem van amikor beveszed a kanyarokat.-Csak nevetett rajtam, de már mutatták hogy álljon készen.

A második és a harmadik felvétel már nem volt annyira félelmetes. Féltem ugyan, de már nem volt majdnem végig csukva a szemem.
Max tényleg nagyon jól vezet, de számomra ez új volt. Én ezekhez nem vagyok hozzá szokva, és eléggé féltem.
Már nagyon fáradt voltam, amikor végre szóltak, hogy mára végeztünk. Már kezdett besötétedni, így végre befejeztük.
Gyorsan elmentem az öltözőbe és már vettem is át a saját ruháimat. Amikor kiértem ,Max csak a falnak támaszkodva állt.
-Hát te?-mentem el mellette, mire ő is elindult.
-Gondoltam megvárlak. Elmehetnénk vacsorázni valahova. Úgy is csak ketten vagyunk itt a csapatból. Legalább egyikünk sem eszik egyedül.
-Oké, amúgy is már éhes vagyok. -mentem végig a folyosón, a holland pedig csak csendben jött mellettem.
Egy darabig egyikünk sem szólalt meg, csak csendben ültünk az autóba.
-Mit szeretnél enni?
-Amint ennék azt te nem ehetsz, szóval válasz te valamit.
-Szünet lesz, szóval egy csaló este belefér. Na mi az?
-Pizza.
-Oké, azt szeretem én is. Akkor együnk egy pizzát.-gyorsan kerestem egy pizzériát ami útba esik, hogy előre megrendeljem. Így legalább nem kell sokat várnunk rá.
-Milyet kérsz?-mivel még vezet, ezért én rendelek neki is.
-Szalámisat.
-Oké. Ha minden igaz, akkor negyven perc múlva átvehetjük. Ez nincs messze a szállodától, így nem kell kerülni sem.
-Jól van. Addigra oda is érünk.-nem is beszéltünk többet. Az út alatt mind a ketten csendben voltunk.
Ma több időt töltöttünk eddig együtt, mint két versenyhétvege alatt.
-Majd én bemegyek érte. Te maradj inkább itt.-szálltam ki a kocsiból, és már mentem is be.
Nem akartam hogy Verstappen menjen be, és beülni sem akartam vele sehova, mert ilyenkor mindig elég sok kép szokott készülni.
Jobb elkerülni ha lehet.
Az autóhoz már két forró dobozzal mentem vissza. Gyorsan betettem hátra ,és már ültem is vissza előre.
-Mehetünk.-több sem kellett neki, amint bekötöttem magam már ment is szálloda felé.

-Ez nagyon jó. Fu de régen ettem ilyet.-tömte magába a paradicsomos sült tésztát.
-Csak ne hogy megtudják. Lenyakaznak érte.
-Megmondom hogy te akartál ilyet enni.
-Egyből beárulnál na szép. Amúgy megkérdeztem mit ennél, és te egyből belementél.
-Nem mondanám meg. Egyszer belefér. Most amúgy is szünet lesz.
-Elég rövid lesz most.
-Hosszú a naptár. Elég lenne kevesebb futam is mint eddig.
-Több szponzort akarnak a forma-1be. A kisebb csapatok elég nagy bajban vannak. És a nagyok is  a költségsapka miatt.
-Hidd el tudom. Volt is belőle baj.-hát igen. Nem kis probléma volt miatta, hogy a csapat átlépte.
-Tudod, nem hittem volna hogy ez a két nap elviselhető lesz. -csak nagy szemekkel nézett rám, mintha nem tudná miről beszélek
-Azért így elég elviselhető. Nem akarjuk egymást kikészíteni. El lennék így.
-Ez nem csak rajtam múlik. -haraptam bele egy újabb szeletbe.
-Megbeszéltük hogy elölről kezdjük. Hát akkor vegyük úgy, hogy most kezdtük el.
-Már elkezdtük amikor beengedtelek a szobámba.
-Miért mentél bele ebbe az egészbe? Mondhattál volna nemet is.
-Mármint ebbe a két napban?-csak bólintott egyet, és evett tovább.-Nem lenne jó pont ha az új motorgyártonknak már az elején nemet mondanék. Jobb a békesség.
-Ez mondjuk igaz. Én is jobban örülnék neki, ha már otthon lehetnék, de kibírom ezt a két napot.
-Tervezel valamit a szünetre?
-Csak egy kis nyaralást. Most elég rövid lesz a szünet. Meg jó lenne a családdal is lenni egy kicsit, és te?
-Még nem tudom. Nem terveztem semmit. Hazamegyek majd egy kicsit, és kitalálok valamit. -toltam el magamtól a dobozt, mert már nem bírok többet enni.
-Londonba?-fejezte be ő is az evést, és ugyan úgy tett mint én.
-Igen.
-Miért pont London? Mármint miért ott laksz?
-Oda jártam egyetemre. És ott ragadtam. Már megszoktam a várost és a változó időjárást is.
-Én a meleget jobban szeretem.
-Azért laksz monacóban?-dőltem neki az ágynak, míg ő csak a kezén támaszkodott meg.
-Nem csak azért. Szeretem monacót. Nagyon más mint Hollandia.
-Hát az biztos.
-Hányszor voltál Monacóban?
-Akkor először.-utaltam itt arra az ominózus éjszakára. Nem mondott rá semmit, csak bólintott egyet.
-Pierre tudja.-szólalt meg egy pár perc után.
-Micsoda? Mit?-ültem fel egyből.
-Látott minket a clubban. Azt hittem már neked is mondta.
-Hát nem. Soha nem hozta fel. Jézusom és ha más is tudja?-kezdtem el egyből aggódni.
-Nyugi, nem hiszem. Akkor már telle lenne vele minden. Nem most volt, úgyhogy már ez miatt ne aggódj.
-Tök jó hogy te ilyen lazán kezeled. De én nem szoktam ilyenekbe belemenni. Nem tudom akkor mit gondoltam.
-Már mindegy. Megtörtént, szóval ezen már változtatni nem lehet. De én megyek. Holnap még elég hosszú napunk lesz. Köszi a vacsorát.-állt fel, és már indult is el az ajtó felé. Én is követtem, mire hirtelen  megfordult.
-Reggel 8kor megyek. Addigra legyél kész. Jó éjszakát Emília.
-Rendben. Neked is Max. Szia.-amint a férfi elment, csak visszamentem és rádöltem az ágyra.